A csillagok állása - Nagy Tamás (MOME) bevezetője

Nagy Tamás tanszékvezető felkérte volt tanítványait, hogy egy tabló erejéig mutassák meg, milyen is egy-egy világhírű építész irodája - belülről. A MOME volt hallgatói - Baló Dániel, Boromissza Júlia, Kalászi Zoltán, Kollár Bence, Muszbek Johanna, Szüts Nóra - kiállítását most itt is bemutatjuk Nagy Tamás bevezetőjével és bővebb fotóanyaggal kiegészítve - több részletben.

Márai Sándor “A Kassai polgárok" című drámájában János mester így búcsúzik vándorútra induló fiától, Kristóftól:

JÁNOS MESTER
Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél.
KRISTÓF
Mit mondjak nekik, ha megkérdeznek mi van keleten?
JÁNOS MESTER
Mondd el nekik, hogy síkságok és hegyek között él egy nép, mely az emlékezés ősvilágából érkezett ide. Tanuld meg a nyelvüket, mert a mi szavunkat senki nem érti a világban. Titkunk van, mert kevesen vagyunk.
KRISTÓF
Mit mondjak nekik, ha megtanultam a nyelvüket?
JÁNOS MESTER
Mondd el nekik, hogy várost építettünk az őserdőben, országok és népek határán. Kőből építettük, az ő szokásaik szerint. [...] Harminc év előtt én álltam így a domboldalon, apámmal szemközt. Hajnalodott akkor is. Csak én voltam húszéves, mint te most.

KRISTÓF
Emlékszel még, mit mondott, búcsúra?

JÁNOS MESTER
Minden szavára emlékszem. Vállamra tette kezét, a városra mutatott, és ezt mondta: “Menj nyugatra. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél."
KRISTÓF
Vándorútra megyek, apám. Most látom, a szavak is vándorolnak, mint az emberek.
JÁNOS MESTER
A szavak vándorolnak az embereken át. Egyszer visszatérsz a városba, ahol születtél. Lehet, hogy én már nem várlak meg. Kívánom, hogy emberöltő múltán te állj itt fiaddal, aki nyugatra indul. Add tovább lelkébe és fülébe a szót, amit elnémult apái üzennek.
KRISTÓF
Figyelnem kell a világra.
JÁNOS MESTER
A vándorévek felé mégy. Figyelj nagyon, mert csak a kontár bámészkodik és ácsorog. Mi szegények vagyunk, mert nincsen tengerünk. A fényt, a világot csak azok a népek ismerik igazán, melyeknek tengert adott a sorsuk. A tenger a másik haza, a végtelen.
KRISTÓF
Nyugatra megyek és meglátom a tengert.
JÁNOS MESTER
Városokat látsz, melyek gazdagabbak, mint a miénk. Figyelj jól. A házak alaprajzát vizsgáld a homlokzat mögött. S az emberek lelkét szavaik és cselekedeteik mögött. Figyelj az egyszerűre, a mindennaposra. Annak is titka van. Ízleld meg az életüket és figyelj a módra, ahogyan esznek, laknak, öltözködnek. Igyál velük kristálypohárból vagy ónkupából, de vigyázz, hogy a borospohár ne beszéljen helyetted. Figyelj vallomásaikra, mikor hetvenkedni készteti őket a bor, a becsvágy vagy az olcsó szenvedély.
Te maradj józan és figyelj... [...] Dolgozz velük, ismerd meg a görög, latin kövek titkát. Valamit tudtak a régi mesterek, amihez a mi kezünk durva már. Az emberit faragták kőbe, s művükből évezredeken át mégis az isteni sugárzik. Értsd ezt meg és figyelj.

Régóta nem voltak ennyire aktuálisak Márai sorai: az itthoni munkahiány, a válság túlélésének egyik hasznos módja: határon túli munkát vállalni, tapasztalatot szerezni, tanulni.

A csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően hat tanítványunk dolgozik jelenleg a világ legjelentősebb építészirodáiban - gyakornokként, teljes állásban, hónapok vagy évek óta. Muszbek Johanna Steven Holl irodájában, New Yorkban, Kollár Bence Zumthor mesternél, Kalászi Zoltán Koppenhágában a BIG-nél, Baló Dániel a már világhírű katalán irodában, az RCR Arquitectes-nél, Szüts Nóra Londonban, John Pawson irodájában, és Boromissza Júlia Rotterdamban, a Rem Koolhaas vezette OMA-ban.

Megkértem őket, hogy röviden számoljanak be a helyzetükről, nem is annyira a futó munkákról - ezek jól ismerhetők a világhálóról és az építészeti magazinokból - hanem inkább az atmoszféráról mely körülveszi őket. Kértem, hogy illusztrálják a beszámolójukat az irodájukban vagy a modellező műhelyekben készített képekkel.

Bátorításnak szántam ezt az összeállítást - és érvényes az itthon munkát keresők számára is: érdemes magasra tenni a lécet.

Nagy Tamás