A Debreceni Egyetem építészképzése – Beszélgetés Szentirmai Tamással
Vége a tanévnek, érkeznek a különböző képzési helyekről a diplomamunkák. A Debreceni Egyetem Műszaki Kar Építészmérnöki Tanszék félévéről, szemléletmódjáról Szentirmai Tamás tanszékvezetőt, a Kar egyetemi docensét kérdeztük a félév zárásakor. Somogyi Krisztina interjúja.
A debreceni építészképzés sokáig Puhl Antal építésszel és a tanszék által elindított Árkádia tematikus építészetelméleti konferenciákkal, a belőle készülő, hiánypótló elméleti füzetekkel volt azonos. Ez a kép azonban egyre gazdagabb és árnyaltabb lett: az elmúlt évtizedben kiváló és a tanításra elszánt fiatal építészekkel erősödött meg a képzés; az egyetem aktivitása sok területen láthatóvá vált. Nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy az elmúlt öt évben az ország keleti régiójában létrejött egy figyelemreméltó műhely. Az eredmények országos szinten is jól látszanak: a diákok szép eredménnyel vesznek részt országos pályázatokon, a diploma bizottságokba bevont opponensek és bírálók pedig a tervek magas színvonaláról hoznak híreket. A Tanszék szerepe az építészképzésben nem csak a keleti régióra korlátozódik, hanem túlnyúlik az országhatáron: kárpátaljai és erdélyi hallgatók szép számmal vesznek részt a képzésben.
Somogyi Krisztina: Mekkora a tanszék? Kik tanítanak nálatok?
Szentirmai Tamás: 14 főállású oktatónk van. Az elmúlt 5 évben sikerült tovább erősítenünk az oktatói gárdát új emberekkel, míg az eddigi oktatóink számos szakmai díjat kaptak. Prof. Puhl Antal a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja lett, Kovács Péter Ybl-díjat kapott, Falvai Balázs és Török Dávid Molnár Péter-emlékdíjban részesültek. Ebben az időszakban szereztek doktori fokozatot Huszthy Edit, Boros Miklós képzőművészek és Bogdándy Béla, a tartószerkezeteket oktató tanárunk, ezáltal két fiatal oktatónk kivételével mindenki rendelkezik fokozattal vagy gyakorlati tapasztalásból adódóan mesteroktatói titulussal. Szintén ehhez a periódushoz kötődik, hogy sikerült Keller Ferenc Ybl-díjas építészt is megnyernünk a Tanszéknek. A BSc és MSc képzésünkön általában 150 hallgatónk van. Célunk nem csak diplomás építészek képzése, hanem az értelmiségi pályára való fölkészítést is szem előtt tartjuk. Bízunk abban, hogy akár az alapképzést, akár a mesterképzést végzik is el, itthon maradnak és hozzájárulnak majd a régió környezetkultúrájához és az általános kulturális szint emeléséhez.
Mióta vagy jelen a képzésben? Mi köt ehhez az egyetemhez?
SZT: 8 éve tanítok a tanszéken, ötödik éve vezetem is. Talán a többi kollégám nevében is mondhatom, hogy a tanszék kis méretéből adódó előnyök, lehetőségek számítanak leginkább vonzónak, illetve a régióval való szoros szakmai együttműködés. Habár az intézménynek, a Műszaki Karnak, illetve az építőipari képzésnek majd 60 éves története van Debrecenben, az egyetemi, MSc szintű képzésünk csak 10 éve indult el, így összeségében fiatal képzésről beszélhetünk. Ennek előnye, illetve az oktatók hozzáállásából is fakad a folyamatos kísérletezés, a képzés finomhangolása, az aktuális szakmai kérdésekre való gyors reagálás. Ez a fajta hozzáállás nem engedi az elkényelmesedést, a rutinból oktatást, folyamatosan megújulunk mi magunk is, ez frissen tart minket is. Ehhez kapcsolódik még az aktív és gyümölcsöző szakmai együttműködés városon belül és a tágabb régióban is.
Puhl Antall szemléletmódjához a filozófiai gondolkodás állt közel: az Árkádia események ebből születtek. Megmarad a konferenciák által is jelzett elméleti érdeklődés? A te tanszékvezetői programodnak mi a fő hangsúlya ?
SZT: Továbbra is nagyon fontosnak tartjuk a bölcsészet és az elmélet jelenlétét, ami a nagyközönség számára leginkább ismert Árkádia konferenciák mellett több lábon is áll. A képzésben hangsúlyt fektetünk a kutatásra, az elméleti munkára, ennek eredményei a sikeres TDK munkák, vagy a legutóbbi három évben megszületett, az MSc hallgatók munkájára támaszkodó hiánypótló kiadványunk, a „Debrecen modern építészete 1945-75" című két kötetes könyv, amely a korszak legfontosabb alkotóit és épületeit veszi számba.
Az elméleti gondolkodás mellett számomra az építészeti spektrum tágítása, a határterületek keresése a fő érdeklődési terület, illetve kiemelten fontosnak tartom az aktív, gyakorlati részvételt, az elmélettel párhuzamos „kipróbálást". Az elmúlt években számos projektet szerveztünk ezzel kapcsolatban: a képzésben is megjelentek olyan feladatok, ahol az volt a cél, hogy a tervezéstől a megvalósításig vigyék végig a folyamatot a hallgatók. Ennek keretében születtek beton és fa tárgyak, bútorok, szobrok és megvalósult egy nagy méretű köztéri installáció Debrecen új belvárosi kiskörútján. A tervezés is tágult: a belsőépítészet, a bútor- és a környezettervezés is egyre karakteresebben van jelen. Főleg az MSc képzésben tudtuk megvalósítani, hogy egy-egy témával nem heti 1-2 órában foglalkozunk, hanem intenzív, 1-2 napos workshopok keretében.
A tantárgyak mellett több tanszéki rendezvény is egyszerre foglalkozott elméletben és gyakorlatban is határterületekkel, így tavaly tavasszal a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban volt egyhetes alkotóhét képzőművészek és építészek vezetésével: Köztéri installációk tervezése volt a feladat Ablakok címmel. Ősszel pedig kétnapos konferencia-workshop járta körül Határok címmel az építészet körüli területektémáját.
Milyen most a közösségetek? Többen Budapestről jártok le – hogyan tud kialakulni így kapcsolat a tanárok között? Kötődtök Debrecen életéhez?
SZT: Az órarend kialakításánál törekszünk arra, hogy az azonos témák lehetőleg minél több évfolyam számára azonos napokon legyenek. A hétfő és kedd a tervezésé: hosszú, a felsőbb évfolyamoknál már egész napos műtermi munkával telik ez, van elég idő még a műtermek közötti kapcsolattartásra is. A műtermi rendszerben kötelező vándorlás is van szemeszterenként, így mindenki találkozik minden műterem vezetőjével a képzése során. Emellett több közösségi esemény is színesíti a féléveket: Építészklub, kiállításmegnyitó, alkotóhét, nyaranta építőtábor. A város több szereplőjével is intenzív a kapcsolatunk, ebben kiemelt szerepet kap többek között a kulturális alpolgármesteri iroda, a főépítészi iroda és a MODEM. Ezek néha tervezési feladatokat inspirálnak, hallgatói pályázatokat indítanak, illetve egyre többször a hallgatói tervek meg is valósulnak, erre példa a 2015-ös Holokauszt emlékfal vagy a 2019-ben elkészült kiskörúti tűzfal átértelmezése. A várossal való kommunikáción túl sokat foglalkozunk a szűkebb környezetünkkel is, így a műszaki kar épületével és környezetével. Számos hallgatói terv született kisebb beavatkozásokra, illetve hosszabb távú fejlesztésekre is, melyek között szintén van néhány, mely a hallgatók tervei alapján valósult meg, míg mások egyetemi fejlesztések kiindulási pontjai lettek.
Nagyon speciális féléven vagyunk túl, hogyan működött nálatok a tanítás?
SZT: A tavaszi félév távoktatással zárult, melynek a fő felülete az egyetem központi elearning portálja volt. Az oktatók ide rakták ki a feladatokat, előadás anyagokat, a hallgatók pedig ide tudták feltölteni az elvégzett feladatokat. A kommunikáció módja tárgyanként eltérő volt, volt olyan kurzus, ahol csoportos online meetingek voltak, volt ahol személyes konzultáció zajlott, volt ahol az online beszélgetéseket csak a felmerült kérdések tisztázására használták.
A tervezési tárgyak esetében heti rendszerességgel tartottunk online megbeszéléseket, csoportost és személyest egyaránt. Az oktatók közötti kommunikáció email és online beszélgetés volt, jellemzően elég sűrűn. A félév eredményeit látva kijelenthető, hogy a nehézségek ellenére sikeres volt a távoktatás, bár mind a hallgatók, mind az oktatók oldaláról jelentősen több energiát és időt kívánt. Ugyanakkor az is igaz, hogy a felsőbb éves hallgatók esetében jóval gördülékenyebb volt az online élet, némely esetben (pl. diploma konzultáció) még hatékonyabb is, mint szokásosan. Leginkább az első éveseknél hiányzott a személyes jelenlét.
Melyek azok az oktatási feladatok, amelyeket nem volt különösebben nehéz átrakni az online térbe? Mik azok az órák, tevékenységek, amik nehezen működnek a személyes találkozás hiányában?
SZT: A tantervünk legutóbbi átalakításánál olyan rugalmasságot vezettünk be, ami összevont, workshopszerű foglalkozásokat tett lehetővé, jellemzően az egyetemen kívüli, a témához kapcsolódó helyszínen. Ezek megtartása különösen nehéz volt online módon. Emellett sok műhelymunka is zajlik, amiket most mindenkinek a saját otthonában kellett megvalósítania az ott rendelkezésre álló anyagokkal és eszközökkel. A kezdeti félelmek után meglehetősen színes, karakteres és személyes megoldások születtek, amelyek semmiben sem voltak kevésbé értékesek az előző években az egyetemen készült munkákhoz képest.
Milyen volt az idei diploma?
SZT: A diplomavédésre szerencsére már kevésbé rossz körülmények között kerülhet sor, így a kezdeti online elképzelést hagyományos jelenlétre tudtuk cserélni, azonban számos szabályt továbbra is be kell tartsunk: nem tudjuk nyílt eseményként megrendezni, csak a védő és a bizottság lehet jelen, az eddigi közösségi esemény jóval szűkebb körben valósul meg. A legjobb terveket az Építészfórumon örömmel publikáljuk.
Működött-e közösségként a tanszék, az egyetem vagy a hallgatók az építészeti feladatokon túl? Azaz tudtátok-e támogatni egymást?
SZT: A képzésünk egyik fő eleme a közösségi jelenlét, a kis létszámból adódó családias légkör. A műtermek kiemelt összefogó kapcsok. A jelenlét hiánya ebből a szempontból volt a legfájóbb. Ezt próbáltuk ellensúlyozni a közösségi online platformok így a tanszéki facebook oldal és hallgatói instagram oldal aktív használatával. A félévet már hagyománnyá vált két napos kipakolással zártuk, ahol minden létrejött munka megtekinthető, bemutatható az ismerősnek, rokonnak. Ez értelemszerűen idén is elmaradt a valóságban, illetve átköltözött a facebook oldalunkra, ahol igyekeztünk interaktív módon megoldani a megtekintést. És hát minden rosszban van valami jó: végre megvalósítottuk a féléves anyagok tanszéki honlapon való részletes bemutatását, ami revelatív élmény volt mindenki számára: ilyen sűrűségben és mélységben a valós kipakolásokon sem találkozunk a munkákkal. A felületen minden műterem megjelenik: Boros Miklós János kreatív ábrázolás műterme az első évfolyamosok munkáit állítja ki, Huszthy Edit építészeti ábrázolás kurzusán tér és a mozgás kapcsolatából születő vázlatokat mutatja be, Molnár Dóra „ellipszis a térben" címmel adta ki a reladatát. A BSc hallagtók számára Falvai Balázs, Nagy Dénes és Szuszik Dóra „épületértelmezés" címmel, Falvai Török Dáviddal együtt a „térrekonstrukció", Zombor Gábor, Nagy Marianna és Skrabák Zoltán a „leképezés" fogalmával hirdetett kurzust. Az MSc képzésünk hallgatói Keller Ferenc és Kovács Péter műtermében a Reload pályázatra készültek, a pályázaton egy dícséretet és egy megosztott 3. díjat is kaptak hallgatóink.
Mi a tanulsága eddig számotokra a kialakult oktatási helyzetnek?
SZT: Eddig is fontosnak tartottuk az állandó kísérletezést és az aktuális kérdésekkel való foglalkozást, ami szinte állandó változásokat eredményezett a tantárgyak témáiban. Ez a fajta kísérletezés most jelentős módszertani változásokat is hozott, ami különösen izgalmas helyzeteket teremtett. Attól függetlenül, hogy nem minden kurzus esetében jutottuk el odáig, ameddig szerettünk volna, de nagyon fontos és tapasztalatokban gazdag volt az új lehetőségek kipróbálása.
Változtat-e hosszabb távon bármin ez a digitális félév? Hogyan hat az építészetre ez a mostani helyzet? Mi foglalkoztat ennek kapcsán építészként?
SZT: Most még nagyon közeli a tapasztalat, kicsit le kell ülepednie, de már most látszik, hogy lesznek területek, ahol érdemes lesz a digitális világot aktívabban használni. Az eddigi egyik kiemelt szempontunk, hogy a közösségépítést, a közösségi szemléletet érezzük egyre hangsúlyosabbnak az elkövetkező időkben, erre kívánunk továbbra is fókuszálni.
A digitális oktatás kapcsán többen hangsúlyozták és te is utalsz arra, hogy a meglévő közösségekkel, kialakult kapcsolatrendszerben könnyebb volt az átállás online platformra, mint a még alakuló hallgatói csoportokkal való együtt dolgozás. A felvételi hogyan tudott megvalósulni? Milyen lesz a következő évfolyam?
SZT: A felvételi még digitálisan zajlott, szerencsére a diplomavédést már személyesen rendezhettük. Nagyon reméljük, hogy a félév hagyományos oktatásban tud elindulni, mert valóban elég problémás lenne az új évfolyammal személyes találkozás nélkül kezdeni. Szerencsére a létszámmal valószínűleg nem lesz gond, az eddigi évek statisztikái alapján mind a BSc, mind az MSc évfolyam nagyobb létszámmal tud indulni, mint tavaly.
Mik a terveitek a következő félévre? Milyen témákkal, felvetésekkel terveztek indítani a 2020-2021-es félévet?
A témák még nem véglegesek, a nyáron alakítjuk ki majd őket. Van már néhány megkeresésünk a városból, amik izgalmasak, szeretnénk a közösségi építéssel, mint témával foglalkozni és folytatni kívánjuk a helyi építészetre vonatkozó kutatásunkat. Módszertanilag tovább szeretnénk erősíteni a tantárgyak közötti kapcsolatot, hogy egymásra figyelve, akár néha össze is kapcsolódva haladjunk a félév során. Tavalyi próbálkozásunk volt az összevont műterem, ahol két évfolyam együtt dolgozott. A tanulságokat levonva ezt is tovább szeretnénk folytatni és finomra hangolni az együttműködést. Az aktív tervezés folyamatában vagyunk.
Somogyi Krisztina
Az építészet képzési helyeit bemutató sorozat az NKA támogatásával valósult meg.
