Budapest látképének fontos elemét alkotják a Klotild Mária főhercegné ötlete alapján megvalósított Klotild-paloták, melyeket a 19. századi magyar építészet kiemelkedői alkotói, Korb Flóris és Giergl Kálmán terveztek. A külsőt tekintve neobarokk stílusú, ám belül klasszicizáló szecessziós elemeket is felvonultató házak az UNESCO világörökség részét képezik – nem véletlenül. A közelmúltban befejeződött felújítás során a RHEINZINK termékeire esett a választás.
Az Erzsébet híd kapujaként is felfogható, szimmetrikus épületegyüttes 1901-ben készült el, a népnyelv pedig a megkülönböztetés érdekében hamar nevet is adott a házaknak: az északi lett a Klotild, a déli pedig a Matild. Utóbbi lakások és irodák mellett évtizedeken keresztül a híres Belvárosi Kávéháznak is otthont adott. A második világháború természetesen ezeket az épületeket sem kímélte, valamint sok kárt szenvedtek a különböző funkcióváltások során is. Az 1950-es és 1960-as években ugyan átestek részleges felújításokon, az 1970-es évektől kezdve állapotuk folyamatosan romlott. A Klotild-palotában a 2000-es évektől zajlottak komolyabb felújítási munkálatok, melyeknek során szállodává alakították, a Buddha Bár Hotel azonban csak 2018-ig üzemelt, az épület azóta lezárva áll.
A Matild-palota azonban többéves felújítási folyamatot követve a közelmúltban szállodaként újra nyithatta kapuit, jelenleg a Mariott szállodalánc részeként Matild Palace néven üzemel, a megnyitó ünnepségen az Építészfórum is részt vett. A színvonalas átalakítás terveit Dajka Péter és Puhl Antal készítették el, a belsőépítészeti tervezést az MKV Design alapítója, Maria Vafiadis végezte. Kívülről az épület első ránézésre változatlan – az egyértelmű felújítástól eltekintve – ám ha tüzetesebben megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a tetőtér szintjét valamelyest megemelték és beépítették, és ezzel a tető is megújult. Rajta az üveg felépítmények mellett műemléki pala és egy különleges, de a műemléki követelményeknek tökéletesen megfelelő (tehát bevonat nélküli) anyagból készült fémlemez fedés jelenik meg. A szegélyek, a toronycsúcsok, az attikacsatornák és a homlokzati párkányfedések is mind ebből az anyagból készültek.
RHEINZINK a Déli Klotild Palota rekonstrukciójában
A Déli Klotild Palota tetőzetének fémlemez elemei, vízelvezetése, valamint a párkány- és fallefedések a természetes, bevonat nélküli felületű RHEINZINK-lemezek alkalmazásával készültek.
A minőségi építészetet művelők körében ma már széles körben ismert és elismert ez az az anyag, mely nem csupán azt az épületvédelmi feladatot teljesíti, amire hivatott, hanem ezen túlmenően megjelenésével hatékonyan támogatja a valódi építészeti minőség megvalósulását. A RHEINZINK-kel készült tetőknek és homlokzatoknak mindig kisugárzásuk van. Egy olyan kisugárzásuk, amely azt üzeni: az épület tervezője számára is evidencia, hogy a minőségi házhoz elengedhetetlenül hozzá tartozik a minőségi anyagok alkalmazása is.
A RHEINZINK esetében ez a minőségi hatás annak köszönhető, hogy a lemez felületén nincs semmilyen mesterséges bevonat, így a végleges megjelenésben érvényesül az anyag természetes „antikolódása", patinásodása. Hiszen a természetes mindig magasabb értékű, mint a mesterséges.
Mint ahogyan más természetes anyagok esetében – így például a kőburkolatoknál – is megszokott, felülete nem egyhangúan homogén, hanem izgalmasan többféle árnyalatból összetett színű. Mivel nincs bevonata, így ennél a lemeznél annak későbbi – sokszor egyenlőtlen – fakulása, esetleges festékleválása is kizárt.
A RHEINZINK-lemezek egyedisége: a természetes, több árnyalatból összetett felület
Különös jelentősége van ennek a műemlékeken, amelyeknél minden egyes részletnek magában kell hordoznia a patinából eredő tartós értéket. Hiszen minden valódi építész tudja, hogy a műemlék épületeken nem alkalmazhatók műanyag ablakok, hanem csakis az eredeti fa anyagú nyílászárók. Ugyanígy az eredeti, bevonat nélküli bádogos szerkezeteket sem szabad semmilyen „műanyagolt" bevonatos lemezzel helyettesíteni – legyen az bármilyen megtévesztő módon is utánzat – szürkére festve. Az utánzat mindig utánzat marad, legyen az kezdetben bármilyen hihető is: az időjárás és a nap UV-sugárzása előbb-utóbb leleplezi a csalást.
Ennek a szempontnak felel meg tökéletesen a RHEINZINK: vele az egykori horgany anyagú bádogos szerkezetek anyagazonosan, mégis a korszerű követelményeknek megfelelően rekonstruálhatók. Nemes anyaga semmiféle védőbevonatot nem igényel, így tökéletesen kielégíti a történeti hűség követelményét. (Mint ahogyan az egykori vörösrézlemez anyagú bádogozásokat is kizárólag eredeti vörösrézzel szabad visszaépíteni, semmiképpen sem valamiféle vörösréz-utánzat bevonatos lemezzel.)
A RHEINZINK-titáncink (egyfajta ötvözött horgany) nem egy új anyag, ami az eredetivel azonos értékűnek szeretné magát feltüntetni – annak utánzataként – hanem ez az EREDETI. A rendszert kompletté tevő komponensek és a kidolgozott alkalmazástechnikai háttér teszi olyan innovatívvá, amely a mai kor követelményeinek is tökéletesen megfelel.
Ezen elvek mentén tervezték be a Puhl és Dajka Építész Iroda építészei, Puhl Antal és Dajka Péter a Déli Klotild Palota rekonstrukciójához is ezt az anyagot, a RHEINZINK felületi változatok közül a műemléki épületekhez legjobban illő prePatina blue-grey márkanevű előpatinásított – „elő-antikolt" – felületűt. És többek között ennek köszönhetően vált az épület felújítása megjelenésében, környezetbe illeszkedésében is olyan tartós értékeket képviselővé, ahogyan az egy ilyen kiemelt jelentőséhű épülethez illik.
Birghoffer Péter
Paár Eszter Szilvia