A Gozsdu Udvar átépítése 2002–2008
”A Terézváros helyén kezdetben kertek, szántóföldek, majorságok terültek el, közöttük dűlőutak húzódtak. A mai Király, Dob, Dohány és Ó utcák dűlőutas elődei is ekkor alakultak ki.”
A terv részletes szakmai ismertetése Generáltervező: dr. Komjáthy Attila, Sebők Péter, Hoffmann György - Mérték Építészeti Stúdió Kft.
A megvalósult épületegyüttes fő eleme a műemlék Gozsdu Udvar, amely térláncolatával és építészeti értékeivel a belváros egyik egyedi kialakítású térsora.
A Terézváros helyén kezdetben kertek, szántóföldek, majorságok terültek el, közöttük dűlőutak húzódtak. A mai Király, Dob, Dohány és Ó utcák dűlőutas elődei is ekkor alakultak ki.
A Király, a Holló, a Rumbach és a Dob utca köze az 1800-as években még olyan nagytelkes és kertes terület volt, amelyet csak az utcai oldalaikon határoltak kisebb – földszintes – épületek. E területen a XIX. század első felében alakult ki a végleges utcahálózat és telekosztás, valamint ezzel együtt az immár általában emeletes házakkal is jelzett beépítési vonal. Az építtető, Gozsdu Manó jogász (1802–1870), aki a Gozsdu-család jeles tagja volt. A család Erdélyből Pestre költözött, magát hol románnak, hol örménynek valló – a kor fogalmazása szerint „macedón-görög” – gazdag patrícius-família volt.
A hét önálló épületből álló udvar-sor 1901-1902 között épült, Czigler Győző és Bauer Gyula tervei szerint a Gozsdu–alapítvány részére.
A Király utca 13. és Dob utca 16. közötti épületegyüttes egy középső átjáróra (árkádra) felfűzött hét épületből álló tömb, melyek között hat belső udvar található. A Gozsdu Udvarhoz hasonló térszervezésű, több egységből álló, nyitott, vagy fedett üzletutca - amelynek emeletein lakások is találhatók - jellegzetesen a XIX. század elejének nagyvárosi építészeti megoldása volt, amelyhez hasonló épület a Párisi Udvar Budapesten. Ilyen jellegű épület-együttesek először a komoly kiskereskedelemmel rendelkező nagyvárosok központjában épültek.
Az épület különlegessége és védelmének alapvető oka a passzázsos, udvarsoros megoldás, amely ma már ritkaság a pesti, sőt a magyar építészetben is. Ez az udvarsor e városrész továbbélő emléke, és az itt azóta történt események építészeti emléke is. Ezen túl, e ház a XIX. és a XX. század fordulójának építészeti emléke is, méghozzá éppen egyedisége miatt. Ez az épületegyüttes ugyanis a legkevésbé sem tipikus fővárosi épület a kiegyezés korából. Nem csupán a házak alaprajzi elrendezése egyedi, hanem az épületek külső és belső megoldása is. Talán ez az épület, ahol az 1900-as években a társadalmi hovatartozás – és a megcélzott társadalmi réteg – a legprecízebben lett deklarálva az építészet tartalmi és formai eszközeivel.
Az eredeti állapot szerint az épületek homlokzatai vakolt és szimmetrikus kialakításúak. A homlokzatokat a földszint – és a Király utcai oldalon a második emelet – fölött övpárkány tagolja. A három részes, tagolásában az antik előképekhez igazodó, ám szecessziós tárcsabetétes, konzolsoros főpárkány zárja le. A párkányzat közepén monumentális GOZSDU-UDVAR felirat látható. A földszinteken nagyméretű üzlet-portálok épültek, a középen elhelyezkedő kapuk vállpárkányról indított tagozatos kosárívekkel záródnak. Az emeleti ablakok tagozatos keretezésűek, közülük az egyenes könyöklőkre ültetett első emeletiek felett egyenes, két részes szemöldökpárkányokat képeztek ki, amelyek hosszú, csepp- és tárcsadíszes konzol-utánzatokra ülnek. A második emeleti ablakok hasonlóak, ám szemöldökük egytagú, könyöklőjüket viszont gyémántdísz-párok ékesítik. A Király utcai homlokzat, kapu feletti enyhe kiülésű középső homlokzati tagozatát az első emeleten, félköríves-gerendás konzolpárra ülő erkély is hangsúlyozza. Az erkély kő korlátai között szecessziós-íves kovácsoltvas mezők láthatók. Hasonló, ámde viszonylag egyszerű szerkesztésű, kovácsoltvas rácsok helyezkednek el a Király utcai és Dob utcai homlokzatok kapuiban is. A Király utcai homlokzat díszesebb, ezt a középső rizalitjának szélein és a homlokzatot keretező, négy monumentális kiszögelő függőleges díszítés tagolja. Az épület homlokzatán eklektikus elemekkel keveredve a bécsi szecesszió tipikus elemei is láthatók tárcsabetétek, virágdíszek, a fejszobrok klasszikus oszlopfőből kibontakozó antikizáló férfifejek. Különösen figyelemre méltók a Király utcai felső homlokzat rész pálmamotívumos dombormű-díszei.
A Dob utcai, szűkebb homlokzat megoldása szerényebb. E homlokzatot a földszint fölött övpárkány tagolja, és kétrészes konzolsoros főpárkány koronázza, szintén vízszintes, domború sávozással, amelyek között üres betétmezők találhatók. A földszinten két oldalt egy–egy ablak-pár, középen kapu látható. A kapu háromrészes párkányának mezőjében a GOZSDU–UDVAR felirat látható. A konzolos könyöklőkre ültetett első emeleti ablakok keretezése füles és élszedett, szalagkereteiket zárókövek díszítik. E kereteket ablak-félmagasságban vízszintes falsávok kapcsolják össze.
Az épületek udvari homlokzatai simák és dísztelenek. A homlokzatokat a földszint fölött – és az északnyugati oldali négy épületen a második emelet fölött - övpárkány tagolja és sima, kéttagú főpárkány zárja le. A Király utca felőli négy épület középső tengelye fölött – vagyis az átjáró felett – háromablakos tetőfelépítmény magasodik. Az emeleti ablakok sima keretezésűek, sarok- és – íves szegmensíves felső keretszakaszukon – záró-motívummal. Minden udvarban a homlokzati falakon bevésett felirat hirdeti az udvar és az épület számát a Király utcától a Dob utca felé növekvő sorrendben I-től VII-ig. Ennek megfelelően a köztük lévő udvarok pedig betűjellel A-tól F-ig sorakoznak.
Az épületeken keresztülvezető passzázsok mindenütt tagolt kialakításúak, belső párkányzattal rendelkeznek, és íves szélű – vagyis tükrös – síkmennyezetes kivitelűek. Földszintjükön szintén sárgára mázolt fa üzletportálok és hasonló megoldású bejáratok kaptak helyet. A szecessziós, tárcsa-betétdíszes falak felett, a mélyített mezőkkel díszített gerendázat között nagy mennyezeti tükrök láthatók, amelyek keretezését a mennyezeti mezők behajló szélein tárcsadíszes, sávozott, íves konzol-utánzatok kötik hozzá a gerendázatokhoz.
Az épületek erősen elhanyagolt állapotban voltak a munkák elkezdése előtt. A földszinti portálok között – a valószínűleg eredeti – osztott, faszerkezetű nyílászárók mellett a fém tokszerkezetű kirakatüvegek is, illetve az egyszárnyú ajtótól a kétszárnyúig, a fix és a mozgatható felső bevilágítóval, szellőzőzsaluval szerelt változatok is megtalálhatóak voltak. A homlokzati nyílászárók elkorhadtak, a hiányzó üvegezés miatt itt-ott növényzet is megtelepült a lakásbelsőkben és a homlokzatokon.
A két telken álló, összességében négy helyrajzi számmal jelölt ingatlan a meglévő állapot szerint 61 darab kisebb-nagyobb lakást, a földszinten összesen 39 üzletet, a pincékben tároló helyiségeket foglalt magában.
Minden épület alápincézett, a pincék dongaboltozatosak. A teherhordó szerkezetek hagyományosan, nagyméretű téglából falazottak. A földszint feletti födémek poroszsüveg-boltozatos, hengerelt vas (nem acél!) I-gerendák közötti és téglaboltozatos mezőkkel ellátott.
Az épületbe az akkori építési szokásoknak megfelelően falkötővasak épültek be az épület vízszintes merevítésére. A tetőszerkezet kötőgerendás, állószékes, hagyományos szerkezet volt. Az alapok is nagyméretű téglából készültek.
Az épületekben eredetileg szintenként két lakást képeztek ki. A négy – Király utca felőli – I.-IV. számozású épületekben kétkarú, udvar felőli lépcsők vezetnek az emeletekre, amelyek beépítése nincs tekintettel a ház homlokzati ablak-kiosztására. A három – Dob utca felőli – épületben a lakásokat íves belső lépcsők segítségével lehet megközelíteni. A lépcsők lebegő kivitelűek, az íves lépcsőknél utólagos földszinti aláfalazással. A lépcsőkarokon szecessziós jellegű korlátok álltak. A Király utca felőli épületsor lakásai átlagos alaprajzi megoldásúak voltak, a három Dob utca felőli épületben ellenben a telek keskenysége miatt olyan belső, kisméretű udvarok készültek, amelyek megvilágították a lakások belső közlekedőit és konyháit.
Az épületek Király utcai szakaszán az udvari, földszintes, alárendelt épületek többségükben a pinceszinten átjárhatók voltak, összeköttetésben álltak egymással. Az udvarok alatt pincék eredetileg nem voltak.
Az épület ismeretlen mértékű háborús sérülések, egy lakóház-egység bontása, valamint kisebb átalakítások ellenére lényegében eredeti állapotában állt a kivitelezési munkák megkezdéséig.
Már a 1990-es évek végén tanulmányok és tanulmánytervek készültek a házról az átépítésre vonatkozóan, de kiviteli tervek 2005. júliusában születtek először.
A mostani állapot tervezése 2002-ben indult el. A Gozsdu Udvar elnevezésébe a Holló utca 6. és 10-14. számú ingatlanok is beletartoznak. Mivel az épületbe, annak jellege miatt mélygarázs kialakítása lehetetlen lett volna, így a szomszédos Holló utca 6. szám alatt, a beruházás részeként épült egy új, felszíni, hét emeletes, alápincézett, 7600 m2 nettó alapterületű parkolóház, 246 férőhellyel. A Holló u. 10. és 12-14. szám alatt pedig a Madách sétány folytatására egy hét emeletes, felszín alatt 4 szinten pincézett, 17200 m2 nettó alapterületű lakóépület készült el a hozzá csatlakozó egyéb vendéglátó, kereskedelmi és szórakoztató egységekkel. A utcában, a 12. szám alatti műemlék épület utcai részét megtartottuk, utcai homlokzata eredeti szecessziós formájában került visszaállításra. A belső és hátsó épületszárnyak elbontattuk. A Holló utca 10. és 12-14. számú épületeket egymással új acélszerkezetű gyalogos híd köti össze a második emelet magasságában.
Ezen fejlesztési terv célja, hogy a területen lakóépületet, egy hozzá kapcsolódó fitnesst, mélygarázst és üzleteket hozzunk létre. Ezek a továbbiakban bárki számára látogathatóak lesznek. A gyalogos megközelítés négy részre bontható: bejáratok a Király, a Dob utca felől az összes épület alatti szabad átjárással, valamint
kereszttengelyű gyalogos közlekedés a Rumbach Sebestyén és Holló utca irányában a Madách sétány „C” udvaron keresztüli folytatásán. A lakóépületek és az üzletek előtt húzódó passzázsról közvetlenül megközelíthetők.
Az épületegyüttes legfontosabb eleme ez a passzázs, mely már az utcáról benézve láttatja a teljes épületsort, az egymásra szerveződő – épület és udvar sorolásával létrehozott – térsort. Ez az együttes “lelke”, szervező ereje, ide nyílnak a lakóépületek lépcsőházai, a földszinti üzletek, valamint ezáltal a pincei üzletterek is.
Műemléki védelem alatt áll az épületegyüttes sorolt házas rendszere, és ezen belül az egyes elemek méretei, arányai és homlokzatai. Megtartandók voltak továbbá az épület két kapujának kovácsoltvas rácsozatai, az épület udvari átjáróinak fali és mennyezeti architektúrája valamennyi részletével, így a tárcsadíszekkel és betétmezőkkel együtt, az épület külső felületeinek és nyílászáróinak szín-kompozíciója, és falfelületeinek alapvetően monokróm színezése. Az épület fő tömbjeinek tetőformái, tető-hajlásszöge az eredeti jelleg megőrzésének határáig emelhető.
A meglévő lépcsőházak a lakóépületben már nem érkeznek le a pinceszinti üzletterületekhez – ezáltal elkülöníthető a lakó- és a vendégforgalom, valamint a tűzszakaszok is könnyedén lehatárolhatók voltak. A lakóépületekben lévő, pinceszintre is levezető lépcsők a gépészeti, elektromos helyiségek és lakossági tárolók megközelítésére szolgálnak.
A tűzoltósági, mentő, rendőrségi és egyéb hatósági személygépjármű áthajtás, valamint az üzleti árufeltöltés, időbeni-, súly- és méretkorlátozással biztosítható mindkét tengelyben.
A kivitelezés előtt a gépészeti berendezések leszerelése már korábban mindenütt megtörtént. Kazánház és fűtőegységek már nem voltak az épületben, a vezetékek túlnyomó része is el lett bontva. A pincei terület nagy része az engedélyezési és az első kiviteli tervezés időszakában felmérésre alkalmatlan állapotban volt. Az idők során építési törmelékkel, bútorokkal és egyéb hulladékkal volt tele. Világítás sem lévén, a helyiségek bizonyos helyeken csak becslések alapján voltak tervezhetők.
A teljes felújítás során – továbbra is megtartva a vegyes lakó- és kereskedelmi funkciót – az emeleteken és tetőterekben 123 lakás, a turisztikai szempontból is vonzó, passzázsokkal tarkított földszinten, valamint a pinceszinten kereskedelmi, kulturális és vendéglátó létesítmények alakítottunk ki.
A feladat első lépéseként 2002-ben elkészült az épületegyüttes elvi építési engedélyezési tervdokumentációja. Az építési engedélyezési tervdokumentáció 2004. augusztusában került benyújtásra, amelynek építési engedélye 2005. február 7-én jogerőre emelkedett.
A földszinten és pincékben egy- és kétszintes üzletek, eladóterek, kiállító terek és vendéglátó egységek kapnak helyet, míg a felső emeleteken kiemelkedő minőségű lakások.
Az épületegyüttes két alsó üzleti szintje a Megbízói szándék szerint az értékesítési tapasztalatokat, közlekedési és szerkezeti-műszaki szempontokat figyelembe véve többször áttervezésre került. Többször módosultak az üzletekben lévő lépcsők, felülvilágítók, rétegrendek és a gépészet. Az első tervek szerint egy a földszinti meglévő állapothoz hasonló, közös pincei passzázs készült volna, amelyről az üzleteket közvetlenül lehetett volna nyitni. A nagyobb pincei értékesíthető terület érdekében az alsó szinti passzázs gondolata elvetésre került, és a megvalósult állapot szerint a földszinttel összekapcsolt kétszintes, belső lépcsős üzletek, vagy önállóan a földszinti passzázsról megközelíthető üzletek kerültek kialakításra. A pince padlósík alatt az eredeti elképzelések szerint egy gépészeti-elektromos járható alagút készült volna, amelyben a szükséges légtechnikai, fűtési és szellőző vezetékek, a méretlen elektromos kábelek, valamint a csatorna gyűjtővezetéke kapott volna helyet. Ez az akna – mint fő gyűjtő-/elosztó vezeték – kötötte volna össze a pinceszinti és földszinti üzleteket, valamint az egyes lakóépületek ejtővezetékeit a megfelelő központi gépházakkal, a kapcsolóhelyiségeket az aknákkal, ill. a csapadék és szennyvíz hálózatot a közműhálózattal. Az alagút, a magas kivitelezési költségei miatt - megbízói döntés alapján - a későbbiekben elmaradt, helyette a gépészeti csövezések és elektromos vezetékek a pinceszinten az épület oldalsó tűzfalai melletti falazott szerelőfolyosó mögé került. Ez sajnos igen sok tartószerkezeti problémát vetett fel. Több esetben is sokkal nagyobb méretű áttörést véstek a keresztfalakban ezen vezetékek számára mint az szükséges lett volna. Korongos téglafal-vágási technológiát írtunk elő, mely számtalan helyen nem készült el. Ezeknek a helyreállítása a tervektől eltérően a legtöbb esetben nem túltöltéses kibetonozással, hanem falazással történt.
Az első tervek alapján az épületek pinceszintjén és tetőterében elhelyezendő fűtő- és klímagépeket - költségcsökkentés végett - összevontuk egy központi gépházba, amely a Holló utca 6. számú parkolóház tetején kapott helyet. Ebből adódóan az épületek pincéiben és a tetőterekben értékesítésre alkalmas helyiségek szabadultak fel. Így a tetőterekben három új garzonlakás kialakítására nyílt lehetőség.
Az épület szükségtelenné váló pinceablakait kiékeléssel kifalaztattuk. Az udvarok alatt – részben az udvari alápincézetlen földszintes szárnyak elbontása után – új pinceterületek létesültek. Az új építésű pinceszakaszok lemezalappal és monolit vasbeton felmenő szerkezettel készültek. A meglévő pinceszinteken – az I. épület kivételével – a pincepadló süllyesztésével egyenletes padlószint alakult ki, ezáltal a későbbi funkciók számára szükséges belmagasság is biztosíthatóvá vált.
A hatékony és gazdaságos helykihasználás végett az udvarok földtömege egy szint mélyen kiemeltettük, és hagyományos, kétirányú tengelyben, vasbeton oszlopokkal alátámasztott vasbeton síklemez készült. Ezek kivitelezés során a „C” udvar földkiemelésekor előkerültek a szomszédos MTC (Madách Trade Center) résfalainak kihorgonyzó pászmái.
A meglévő épületek közbenső szakasza alatt szintén – felhajtóerőre méretezett - vasbeton lemezalap készült, az udvarok alatt 60-70 cm-es, míg a meglévő épületek alatt 25 cm vastagsággal. A szükséges helyeken a meglévő alaptesteket alábetonozással kellett kiegészíteni, lemélyíteni. Mindenhol az alapozási síkon jó teherbírású, sárgásszürke, tömör, finom homokot találtunk. Az alapozás megerősítése talajmechanikai szakvélemény alapján került tervezésre. Ez két okból vált szükségessé. Az udvarokban létesítendő nagy belmagasságú pincék miatt az épületek főfalait le kell vinni addig az alapozási síkig, illetve a tehernövekedések miatt minden helyen le kellett vinni az alapozási síkot a nagyobb teherbírású homokrétegig. Az átlagos süllyedés 9,3 mm volt, mely nem haladta meg a várt értékeket.
A pinceszinti helyiségek talajvíz elleni védelmének biztosítása érdekében a lemezalap főfalakba befogott, ill. leterheléssel védett szerkezettel, belső oldali kent szigeteléssel ellátva készült. A talajvíz enyhén agresszív. A mértékadó talajvízszint a tervezett pinceszinti padló felett 1,86 m-rel van, így teknőszigetelés készült. A maximális talajvízszint valószínűleg ilyen magasan ténylegesen nem lesz várható.
Az új funkciókkal tervezett átalakításban a pinceszint teljes kiszárításával kellett számolni. A III. épületben, ahol nem volt szükség pinceszinti gépészet vagy lakossági tárolók megközelítésére, a pinceszintre vezető lépcsőkart elbontottuk, a födémlemezt monolit vasbeton mezővel egészítettük ki. Hasonlóan elbontásra, majd új geometriával, vasbeton szerkezettel újjáépítettük az V-VII. épületi pincei lépcsőkarokat is, helyet adva az orsótérbe kerülő látványlift fogadószerkezetének. A főlépcsők pincei leérkezésénél az alsó lépcsőkarokat az új, lesüllyesztett pincei padlószintig meg kellett hosszabbítani. A kétszintes üzletekben (7 db) tipizált, előregyártott vasbeton csigalépcsőt terveztünk és építettünk be. Meglepő, de ez a szerkezet statikailag nagyon jó tulajdonságokkal bír.
A lakószinti liftek a pincébe már nem futnak le, itt azok aknafalai, valamint szükséges alapozásuk épült meg. Az épületegyüttesben a pince feletti boltozatos födémet számtalan helyen elbontattuk, és sík vasbeton födémmel pótoltattuk. Az „A” udvar jobb oldali (Ny-i irányba eső) szárnyában volt olyan építési állapot, amikor a pince feletti dongaboltozat kb. 8-10 méteres szakaszon egyidejűleg el volt bontva. Ebben az építés közbeni állapotban az épület vízszintes merevítése nem volt kielégítő, így ideiglenes megtámasztást (dúcolást) kellett beépíteni.
Az udvarok alatti új pinceszintek monolit vasbeton határoló falakkal és közbenső pillérekkel, felettük vasbeton födémekkel készültek. Az alsó szint természetes megvilágítását, szellőzését az udvarok sarkaiban elhelyezett, csak gyalogosforgalom számára kialakított, ráccsal fedett födémáttörések, angolaknák biztosítják. A tervezett funkciók a pinceszinten alapvetően üzletek, valamint vendéglátó egységek megfelelően kialakított gépészettel, vizesblokkal, stb. – amelyeket üzletenként a későbbiekben külön engedélyeztetni szükséges. Adott üzletekben készülhet (vásárlói igény szerint) raktár, tároló, ill. vendéglátó egység esetén konyha, jelen esetben ezek fogadására előkészítve terveztük a gépészeti rácsatlakozásokat, valamint a burkolati fogadórétegeket, amelyeket értékesítés után egyedileg kell kialakítaniuk a tulajdonosoknak.
A meglévő téglafalazatok, túlméretezettségük révén, bizonyos teherbírási tartalékkal is rendelkeztek. Ez lehetővé tette, hogy a felső emeletekből származó többletterheket az alsó szintek komolyabb átalakítások nélkül felvegyék. A pinceszinten a régi pinceablakok parapetjeinek elbontásával a köztük kialakuló igen karcsú oszlopokat acélköpenyezéssel erősítettük meg. A VII. épületben a kivitelezés során a tervektől eltérően egy szakaszban kibontották 7 méter hosszan a tűzfalat 20 cm szélességben. Ez igen veszélyes volt.
A passzázs járósíkja megtartandó elem volt, csupán kis mértékben módosultak a bejáratoknál kialakult szintcsatlakozások. Hasonlóan a passzázshoz, az udvarok síkja is megtartandó volt, természetesen az új pinceszint elkészülte után a burkolat a hordozó szerkezetnek megfelelő helyeken dilatálva készült. A passzázs burkolati kiosztása külön terv szerint készült, az alkalmazott anyagok a funkciónak megfelelően jelzik a közlekedő és a “pihenő” területeket.
A lépcsőházak a földszinten előcsarnokként funkcionálnak. A főfalak faltesteinek kiváltásával, a falnyílások szélességének megnövelésével a meglévő szűkebb tereket egybenyitottuk. Ahol a pincébe lemenő lépcsők megtartása szükséges volt, ott elbontottuk az emeletre vezető lépcsőkarok alatti, közlekedőteret szűkítő válaszfalakat. Minden lépcsőházhoz újonnan kiépített lift készült, az I–III. épületekben többi részétől elválasztott, önálló vasbeton, a IV-VII. épületekben három lépcsőkar közé helyezett acél-üveg szerkezetű aknában, az aknafejben elhelyezett gépészettel. A földszintes, elbontott udvari épületszárnyak a meglévő épület homlokzata és tömege alapján a felmérések szerint épültek újjá, vagy kerültek felújításra az „A”, „B” és „C” udvarokon. A régi, alápincézetlen épületszárnyak elbontása az új pinceszint megépítése miatt vált szükségessé. Az újjáépített épületszárnyak monolit vasbeton falakkal, illetve udvar felé falazott szerkezettel, valamint vízszintes síkú monolit vasbeton födémmel zártuk le, melyek kétoldali felálló attikával alakítottunk ki a zöldtetők talajtömegének fogadására. Az udvari, földszintes épületszárnyak nyílászárói felett alul íves vasbeton gerenda került beépítésre. Ezeket egyszerű többtámaszú gerendamodellel számítottuk, mivel az ívek igen kismagasságúak.
Ezek a területek részben a lakásokhoz tartozó, részben közös tulajdonban maradó tetőteraszokként, zöldtetőként lesznek hasznosítva.
Az üzletek régi portáljait elbontották, majd azok egységes megjelenéssel, többnyire jellemző befoglaló geometriai méretük megtartásával újjáépültek.
Tervben volt az udvarok üvegtetővel való lefedése, mely segítette volna az udvarok használhatóságát, de ez nem valósult meg.
A „D”, „E” és „F” udvarokban lévő, csak pincei területtel rendelkező üzletek megközelítésére az udvarok közepén elhelyezett háromkarú lépcső szolgál. Ezzel a megoldással nem a meglévő pincei dongaboltozatba, hanem új vasbeton födémbe került a lépcsőszerkezet. A földszint szerkezetei a pincefalak felett álló tömör tégla falazatok, pillérek, valamint az ezeken meglévő acélgerendás poroszsüveg födém. A meglévő válaszfalak elbontása után a tervezett alaprajznak megfelelően új válaszfalak készültek, szükség szerint ezek alatt a tégla boltozat megerősítésével, kiváltásával.
Az általános emeleti szinteken a meglévő válaszfalak elbontása után készültek el a lakások, új lakáselválasztó falakkal és válaszfal rendszerrel. A lakások fogatoltan a meglévő – felújított – lépcsőházból és az épületenként telepített lifttel közelíthetők meg.
Az emeleti szintek lakásai a meglévő tartószerkezet által meghatározott igen kötött geometriák között készült. Ennek következtében volt olyan helyiség az I. és II. épületben, ahol a fürdőkád, ill. a liftek helyhiány miatt a főfalba kerültek be. Ez számtalan tartószerkezeti és kivitelezési problémát vetett fel.
A födémszerkezetek – kisebb-nagyobb szükséges kiváltásokkal – megtartottuk, de több födémszakasz tönkrement az építkezés során, ezek javítása, ill. cseréje megtörtént. A poroszsüveg födémekről a salakfeltöltést eltávolítottuk és könnyűbetonos feltöltés került rájuk a terhek csökkentése végett. Sok problémánk adódott abból, hogy a bonyolult és nagy átmérőjű gépészeti vezetékeket a régi épület sajátosságai miatt a főfalakon, födémeken kellett átvezetni. Ezeket csak számtalan helyszíni felméréssel és egyeztetéssel tudtuk kialakítani. Sajnos ennek ellenére a vasbeton födémek vasszerelése komoly hiányosságokkal, több esetben nem a tervek szerint készült. Számtalan helyen szükség volt arra, hogy az eredeti (nem hegeszthető) falkötő vasakat toldjuk, vagy megerősítsük. Megnehezítette a dolgunkat, hogy a röntgenes vizsgálattal alapján kiderült, hogy a vasgerendák nem hegeszthetőek.
Volt olyan téglaboltív, mely megrepedt és meg kellett erősíteni.
Kismértékben módosultak a belső teherhordó falakban lévő nyílászárók áttörései, azonban a homlokzati ablakok nyílásai megmaradtak.
A meglévő légaknák, légudvarok megszűntek, az ezek fölött megszakított födémmezőket ennek megfelelően kiegészítettük és lakásterületként hasznosítottuk.
Az alsó három emeleti szinten a lakások alaprajza lényegében egyforma, kismértékű módosulások csak a felfelé keskenyedő főfalak vastagságának változása miatt alakultak ki. A meglévő lépcsőház szerkezetei lehetőség szerint megmaradtak, az esetleges sérülések, lépcsőfok töredezettségek javításra, cserére kerültek. A zaj-, és rezgésvédelmi előírások miatt a új lépcsők gumilemezekkel lettek elválasztva az épület többi szerkezeti elemétől.
Az előtér nélküli túlnyomásos lépcsőházak újonnan készülő lépcsőházi ajtókon kapcsolódnak a lakások előterét képező belső folyosókhoz.
A meglévő lakásbejárati ajtókat elbontattuk, helyettük hasonló megjelenésű, de a tűzvédelmi és biztonsági követelményeknek megfelelő ajtókat építettünk be. A lakások többnyire kettő-, ill. háromszobásak, kis lakások csak utólagosan, a gépészeti tetőterek hasznosítása során alakultak ki. A fürdőszobák, vécék, előszobák és a konyhák fölött a gépészeti elhúzások, a szellőzés és a hűtés bekötésének takarására gipszkarton álmennyezetet terveztünk.
Szintén álmennyezettel készültek a középfolyosók, amelyek a világítást is rejtik. A folyosó falába süllyesztve helyeztük el a gépészeti mérőket és elosztókat valamint a tűzcsapokat.
A tetőtérben új lakásokat és gépészeti tereket helyeztünk el. A csaposgerenda födémszerkezeteket és tetőszerkezeteket el kellett bontani, mivel sem tűzvédelmileg, sem teherbírását illetően nem elégítették ki a mai elvárásokat. A lakóépületek tetején újabb tetőtéri lakószintek készültek – az I-IV. épületeken 2, az V-VII. épületeken 1 szint – a meglévő udvari és utcai tetőgeometria, párkánymagasság megtartásával. Az új tetőszintek monolit vasbeton koporsószerkezetként alakítottuk ki, kétszintes megoldásban, a meglévő tetőgeometriát megtartva. Az V-VII. épületek belső udvari tetőhajlását a lakások belső geometriájának növelése érdekében – az attikafal megemelésével – megváltoztattuk.
A Király utcai épületekben a korábban csak 4. emeletig menő lépcsőházak meghosszabbítása a tetőgeometrián kiemelve – műemlék lévén – nem volt lehetséges, így az 5. emelet csak a 4. emeleti bejáratokkal rendelkező részben kétszintes lakások kialakításával vált hasznosíthatóvá. Ezekben a lakásokban acél tartószerkezetű belső lépcsők készültek.
Az összes homlokzat felújítása megtörtént, a párkányzatok, díszítő elemek kijavíttattuk. A felületek a századfordulós anyaghasználathoz igazodóan, egyeztetett színtervek alapján készültek. A korlátok, rácsok lehetőség szerint az eredetiek maradtak, illetve a pótlásoknál az eredetiekkel azonos anyag- és formavilág szerint kiegészültek.
A tető héjalása a meredekebb részeken tatai szegmens vágású hornyolt cserépfedés, téglavörös színben. A kishajlású tetőszakaszokon, gerincek mentén alátétdeszkázaton lévő korcolt titáncinklemez készült. A tetőn megjelenő gépészeti szellőzők részben vakoltak, részben fémlemez burkolattal vannak ellátva. A nyílászárók az eredeti műemléki külső megjelenést lehetőség szerint megőrző módon, de mai követelményeket kielégítő hő- és hangszigetelő üvegezéssel kerültek kialakításra. A tetőtérben homlokzati nyílászárókként tetőtéri ablakokat helyeztünk el, amelyek egymás fölé rendezve két sorban jelennek meg a homlokzaton. Hasonlóan a vakolatmintákhoz, az üzletportálok és kapuk tekintetében is az eredeti állapot visszaállítása volt a cél.
Mint manapság minden hasonló foghíj építkezés esetén, itt is a munkálatok elkezdése előtt a szomszédos épületekről előzetes állapot felvételi dokumentáció készült.
A szakági tervezők között igen jó kapcsolata alakult ki, mely hozzájárult ahhoz, hogy a tervezés és kivitelezés során felmerülő problémákat gyorsan, hatékonyan és jó minőségben tudtuk kezelni.
Az épületegyüttes – bár már közel áll a befejezéshez – a sorozatos pénzügyi és jogi viták miatt a mai napig sem került átadásra.
A Gozsdu Udvar számtalan filmben is szerepelt. Látható volt a Lopakodók 2. című amerikai filmben is, mely szinte teljes mértékben Budapesten készült. Az építkezésen egy véletlen folytán volt szerencsénk az egyik tervező (Bauer Gyula) dédunokájával is találkozni.
Sebők Péter okleveles építészmérnök
Szabó Balázs okleveles építőmérnök, statikus
Fontosabb tájékoztató adatok
Gozsdu Udvar
Telekterület 5366 m2
Szintszám: pincec+cföldszint + 3emelet + tetőtér
Tényleges beépítettség 74%
Holló utca 6.
Telekterület 1217 m2
Szintszám pince + földszint + 4emelet +2 tetőtéri szint
Tényleges beépítettség 100%
Holló utca 10., 12–14.
Telekterület 2977 m2
Szintszám pince + földszint + 4emelet + 2 tetőtéri szint
Tényleges beépítettség 79% és 64%
Teljes bekerülési költség 10 milliárd forint.
A projekt résztvevői
Megbízók: Aradi Ferenc – Autóker Holding Zrt., Queen House Kft.
Lebonyolító: Hildebrand László – TPM Kft. /HL Projects Kft.
Tervezők és szakértők
Generáltervező: dr. Komjáthy Attila, Sebők Péter, Hoffmann György – Mérték Építészeti Stúdió Kft.
Konzulens tervező: Kolbe Tibor – Promega Ép. Tanácsadó és Szolg. Iroda Kft.,
Elisha Rubin – Elisha & Ronit Rubin Architects
Művészettörténet: dr. Déry Attila PhD – Plinthosz Bt.
Tartószerkezet: Markovits Péter, Szabó Balázs, Richter János, Deczky Angéla, Mahler Judit, Fülöp Judit – Markovits Tanácsadó Mérnökiroda Kft.
Talajmechanika: Kökény Jenő – Dunaplan ´91 Mérnöki Szolgáltató Bt.
Épületgépészet: Csizér Zoltán – KipTerv Tervező, Mérnöki Tanácsadó Kft.
Villamos berendezések: Csányi István – Kvinterv Villamos Tervező Iroda Kft.
Kertépítészet: dr. Jámbor Imre, Nagy Gyöngyi – Grotta táj- és kertépítészeti Műhely
Vízszigetelések: Farsang Attila – FRT Raszter Építésziroda Kft., Nedbál Erwin – Imperial Nova Kft.
Generálkivitelező: Lengyel László, Zakar Katalin – Pillér 2000 Építőipari Kft.
Irodalom: dr. Déry Attila PhD, Plinthosz Bt.: Műemlékvédelmi Tudományos Dokumentáció 2002
