A gyeptetők hazájában – kortárs izlandi építészeti körkép

Az északi népek építészetükben számunkra irigylésre méltó egyszerűséggel fogalmazzák meg és öntik formába a természethez fűződő ősi, szoros viszonyukat. Nemes András legújabb írásában Izlandra kalauzol el minket és a szigetország kevésbé ismert kortárs építészetét mutatja be, három építésziroda - Arkis Arkitektar, PK Arkitektar, Studio Granda Architects - öt alkotásán keresztül.

A nordic architecture, az észak-európai országok építészete a szaksajtóban manapság gyakran felbukkanó definíció. Ez nem egy meghatározott korszak építészeti formanyelve, hanem földrajzi kategória és alkotói viszonyulás a környezethez. Az északiak építészetéből alapvetően hiányozik a presztízs, a prezentáció, a hatalom fitogtatásra. Díszítő elemek, gazdag ornamentikák alig vannak, a homlokzatok festése is ritka. Európa ezen a felén nem épülnek paloták, viszont környezetükre, főleg a természetre sokkal jobban odafigyelnek. Az északi lélek alapvetően idegenkedik a természet pazarló használatától. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos projektekben ezért járnak élen, náluk senkit nem kell propagandával rávenni a zöld kivitelezésre, fogyasztásra. Panorámáról ott nem csak akkor van szó, ha valaki egy villadomb-negyed tetején lakik és lenéz a városra, vagy ha exkluzív tengerparti partszakaszban gyönyörködik. A nézőpontok nem hierarchikusak. Minden épületük kilátó, bárhová is épül.

Izland építészettörténete nagyon röviden

Izland építészetét elsősorban skandináv befolyások érték, illetve az a körülmény, hogy a szigeten kevés az őshonos fa. A hagyományos izlandi parasztház gyeptetős - ezt a megoldást vidéki környezetben a mai napig alkalmazzák, amikor csak lehetséges. A tizenkilencedik században a kissé helyidegen, svájci hegyvidéki stílusú faházak lettek divatosak. Reykjavík huszadik századi városképét később betonépületek határozták meg, amelyek teljesen megfelelnek lakosai funkcionalista beállítódásának.

Az ország népsűrűsége alacsony, jómódban élnek, az önkormányzati oktatásra kiemelt figyelmet szentelnek - itt a világon egyedülállóan százszázalékos az írástudás. A kortárs izlandi tervezők norvég, dán, angol, amerikai építészeti egyetemeken végeznek, korszerű nemzetközi hatások érik őket, céltudatos, szikár módon terveznek, és nemigen foglalkoznak azzal, hogy kifejezetten izlandi formastílust alakítsanak ki.

Arkis Arkitektar – Lola Villa (2010)

Akureyri Észak-Izland legnagyobb városa 18.000 lakossal, amelynek közelében, tágas, füves domboldalon található ez a 128 négyzetméteres lakóház. A megrendelő kevés karbantartást igénylő, csekély környezeti ártalmat kifejtő és három elkülönülő apartmannal rendelkező házat kért. A formákhoz az ihletet a környező táj adta, referenciaként svájci hegyi villák, kaliforniai tengerparti ranch-ok és a japán lakásépítészet tér-hatékony megoldásai merültek fel.

A ház tömegét a három tető váltakozó lejtése strukturálja, amelyek különböző szögben emelkednek, „völgyeket” képeznek maguk között, így adnak jellegzetes karaktert az építménynek. A teraszos homlokzat a hetvenes évek modernista üdülőépületeit idézi, ha érdekes egyáltalán, hogy mi mit idéz. A tervezők és a megrendelők vélhetően nem a homlokzat-látvánnyal törődtek, hanem adekvát válaszokat adtak az éghajlat és a funkciók adta kihívásokra.

Stabilizációs okokból az épület egyik fala betonból készült, a többit vörösfenyő deszkákkal burkolták. A tartós és rideg falfelület idővel jellemzően elszürkül, természetes védelmet nyújt a helyi időjárás viszontagságai ellen, ugyanakkor nem igényel utólagos felületkezelést. A szobák padlójának anyaga masszív hajópadló és beton műkő. A belső falakat környezetbarát festékkel festették. Természetközeliség, egyszerűség, tágas terek – az északi villák minden jellemzője megtalálható itt.

Arkis Arkitektar – Snaefellsstofa Visitor Center (2010)

A Vatnajökull Nemzeti Park domborzatát jég, vulkánok és geotermikus hatások alakították, itt húzódik a föld leghosszabb gleccsere is. Nyáron színes tajga-növényzet borítja, alacsony vörösfenyő-erdők és tágas füves mezők teszik változatossá a környéket. Itt található a Snaefellsstofa turistaház, amely hegyvidéki kilátó, pihenőhely, valamint időszakos kiállítások és előadások színtere.

Az épület impozáns helyen, egy fennsík szélén áll - azért nem a hegy tetején, hogy szélvédettebb legyen. Dinamikus, hosszanti kompozíciója a gleccserek folyamatos mozgását idézi, az alaprajz X alakja is szimbolikus – az elemek állandó ütközésére utal. Az épület nagyobbik tengelyét kiállítási- és oktatási-tengelynek hívják, ez metszi a könyvtárat, a kávézót és a személyzeti egységet tartalmazó épületrészt. Érdekes, szűk terek jöttek létre, éles szöget bezáró falakkal és sejtelmesen megvilágított folyosókkal. Az épület betonból, helyi vörösfenyő deszkákból és a környező sziklakövekből épült. A gyeptető itt sem környezetbarát gesztus, hanem a hagyomány kifejezése. A belsőépítészet szikár, letisztult munka, sok masszív, részletgazdag fabútorral.

Studio Granda – Hof rezidencia (2007)

Hof egy 294 négyzetméteres vidéki tanya a Skagafjörður fjordnál, alig 100 kilométerre az északi sarkkörtől. A tervezést és a kivitelezést a földrajzi elhelyezkedés határozta meg. A rezidencia különböző magasságú épülettömbök jó ritmusú sorozata - ezt a barakktábort idéző elrendezést a zord időjárás indokolja. A lapos füves tető (itt is!) belesimul a fennsík domborzatába, védetté teszi a lakást. Változatos homlokzatok alakultak ki, a cédrusfa-borítású, illetve az üveg- és betonfalak látványos faktúrát hoznak létre. Az alapozás során hatszögletű bazalt kőoszlopok kerültek napvilágra, ezt az anyagot fekete padlóburkolatnak használták fel. A helyszínen régi villanypóznákat is találtak, ezekből derítőelemeket készítettek a déli tájolású ablakok számára.

Az épület gondosan szigetelt, a vastag belső betonfalakat nyersen hagyták, helyenként festették, az acél alkatrészekkel kiegészített nyílászárókat olajozott tölgyből ácsolták. A konyha nyers raktárhangulata nem trendi lakásdesign, hanem arra emlékeztet, hogy itt kemény teleken bizony jól be kell spájzolni. A padlót geotermikus módon fűtik, a minimálisra csökkentett elektromos fogyasztást hidro-elektrikus szerkezettel működtetik. Izland egyébként az egyetlen ország, amely villamos energiáját száz százalékban megújuló energiaforrásokból állítja elő (87% víz-, 13% geotermikus-energia). A tetőbe vésett kisebb nyílásokkal a megvilágítás másodlagos rendszerét hozták létre – itt-ott váratlan fénycsóvák hasítanak a térbe.

PK Arkitektar – Armann Sport Club (2007)

Reykjavík új külvárosi sportközpontja két klub, a Þrottur labdarúgóklub és az Armann-tornacsapat összevonásával jött létre. Ez a körülmény a tömegalakításban is megvalósult: Þróttur-háznak hívják a recepció hosszú, alacsony folyosóépületét, míg az Armann-ház magas kockatömege tartalmazza a tornatermet, az öltözőket és a büfét. Az előtér tágas üvegablakain keresztül pedig egyszerre figyelhetjük az Armann-gyerekek tornatermi edzését és a Þróttur-srácok szabadtéri focimeccsét.

Az épület kulcs-anyaga a fém. A födémen végigfutó galvanizált acél L-profilok teszik lehetővé a belső tér áthidalását a tágas csarnokokban. Ugyanitt nyitott cellás fémmennyezet van, a büfében acélhálós álmennyezet, a lépcsőházban vasrudazat fut végig. Jól kitalált, arányos, funkcionális sportcsarnok ez.

PK Arkitektar – Birkimörk otthon (2007)

A helyszín Hverageroi, egy hegyekkel körülvett település Reykjavíktól 45 kilométerre. A lakótömb a Szociális Minisztérium megbízásából épült, mozgássérült fiatalok számára. A projekt annyira sikeres lett, hogy az irodát további ilyen épületekkel bízták meg, amelyek országszerte épülnek majd. A fogyatékkal élők életének teljes körű megszervezése komplex építészeti feladat volt.

Az őszinte, tiszta térkompozíció két fehér blokkból áll, amelyet hosszú folyosó szel ketté. A bejárat előtti minimális dőlésszögű rámpát L alakú betonfal védi, egy közös társalgóból nyílik a terasz meg a közös konyha. Öt darab 35 négyzetméteres lakás található itt, ezek mind a meleg, derűs középponti folyosóról nyílnak, amelyet felülről természetes fény világít meg.

Nagyszerű ötlet a „felső kommunikáció”: a mennyezeteken végigfutó vékony sín összeköti az összes teret, megkönnyítve a lakók számára a tárgyak szállítását. Az épület belsejében a meleg barna színek dominálnak, a fő anyag a diófa, az asztalosmunka eredeti és gondos – a fényképész ezért találhatott ennyi fotózni való küszöböt, ajtókeretet és falrészletet itt.

Nemes András