A beruházók a tornyok utólagos átalakításának költségességére hivatkozva kívánják lebontani az épülettömböket, helyére új szociális lakóházakat építenének a Wyndford birtokra. Ezzel szemben a tiltakozók kiemelik, hogy a helyi közösség saját városi műemlékeként tekint a tornyokra, valamint a bontás és újraépítés okozta környezeti terheket is problematizálják. A helyiek ügye rámutat, hogy az épített örökség elherdálásával szemben a meglévő szerkezet újrahasznosítása lehet társadalmi és fenntarthatósági szempontból az előremutató megoldás.
Kate Macintosh és Alan Dunlop skót építészek tiltakoznak a glasgow-i Wyndford birtok négy szociális lakótornyának lebontása ellen, melyre a Wheatley Homes Glasgow nyújtott be bontási kérelmet a közelmúltban. A tornyok összesen 600 lakást foglalnak magukba, de jelenleg ezek közül csak 120 áll használatban. Az épületegyüttest Ernest Buteux tervezte, aki 1959 és 1978 között a Scottish Special Housing Association (SSHA) műszaki vezetőjeként a két közeli iskola és az alacsony beépítésű – korábban katonai laktanyaként működő – épületekért is felelős volt. A Wheatley 300 új otthon létrehozásával számol, melyek közül a tervek szerint 255 szociális otthon épülhet.
Dunlop, az Alan Dunlop Architect építésziroda vezetője szerint a városi tanács visszavonná a bontási tervek engedélyezését, amennyiben hatnál több tiltakozó levél érkezik. "Arra biztatnám minden kollégámat és mindazokat, akik a bontás helyett az utólagos átalakítást támogatják, hogy szintén nyújtsanak be tiltakozó levelet" – mondta Dunlop. – "Ezek az épületek és a terület, amelyen állnak, figyelemre méltóak. Elherdálásuk őrültség lenne".
Macintosh tiltakozó levelében azzal érvelt, hogy a bontás ellentmond a környezetvédelmi szempontoknak, és a Wheatley-t azzal vádolta, hogy nem vizsgálta meg teljes mértékben az utólagos átalakítást mint alternatívát. Az edinburgh-i születésű építész olyan szociális lakásépítési projektekről ismert, mint a dél-londoni Dawson Heights. A Wyndford Lakószövetkezet által megrendelt környezetvédelmi jelentés megállapítása szerint "a felújítás 46 százalékkal magasabb kibocsátással járna, mint az utólagos átalakítás" - írta Macintosh. A Wheatley indoklása szerint azonban a tornyok felújítása "rendkívül nehéz és költséges", a 300 új lakás pedig javítaná a lakótelep energiahatékonyságát.
Miles Glendinning, az Edinburgh-i Egyetem építészeti műemlékvédelemmel foglalkozó professzora szerint képtelenség, hogy a lakótornyokat ne lehetne korszerűsíteni. A Historic Environment Scotland szóvivője az Architects Journalnak elmondta, hogy januárban jelentést tesznek közzé arról, hogy a Wyndford tornyai műemlékvédelmi státuszt kapjanak-e.
Időközben egy online petíció keretein belül a Wyndford megmentéséért közel 500 aláírás gyűlt össze, míg Dunlop közösségi adománygyűjtést szervezett az átépítési javaslatok bírósági felülvizsgálatának finanszírozására. A Wheatley állítása szerint ezzel szemben a wyndfordi bérlők túlnyomó többsége támogatja a lakások lebontását, és a 73 millió fontos beruházásra a közösségük fejlesztési lehetőségeként tekintenek. A skót kormány szóvivője a következőket mondta: "A Wyndford átépítéséről szóló bármilyen döntés a Wheatley Homes és a glasgow-i városi tanács hatálya alá esik."
A fejlesztők és a helyi építészek között feszülő nézeteltérés rámutat, hogy a lakosok életét érintő, valamint a föld jövőjét meghatározó ökológiai kérdések helyes megválaszolásához a széles társadalmat bevonó érdekegyeztetési folyamat szükséges.
Forrás: Architects Journal