A megújult veszprémi Csermák Antal Zeneiskola
A 18. században eredetileg kaszárnyának épült ház évtizedek óta zeneiskolaként üzemel, ám a több fázisban bővített és ezáltal kissé kesze-kusza terek már egy ideje nem feleltek meg az oktatási funkciónak. Épp ezért a Csermák Antal Zeneiskola 2016-ban külső, idén pedig teljeskörű belső felújításon esett át, a koncepciót a tervező, Madarasi-Papp Rita mutatja be.
A 18. század végén földszintes, téglalap alaprajzú kis épület állt a veszprémi zeneiskola helyén: a József kaszárnya. Ezt a 19. században szinte folyamatosan bővítgették: öt építési periódust különíthetünk el, melynek során az épület először L, majd U, végül négy oldalról körülzárt belsőudvaros formát öltött, és szintszámban is egyre gyarapodott. 1887-ben az adóhatóság és a pénzügyigazgatóság foglalta el.
1934-ben az udvart lefedték, és előadótermet alakítottak ki benne. A városi zeneiskola 1982-ben vette birtokba. 21. századi képe meglepően egységes és koncepciózus ahhoz képest, hogy úgy nőtt, mint egy város – mindenki hozzátett egy kicsit. 2016-ban külsőleg felújították. A belsőre felújítására – a most bemutatott projekt keretében – két évvel később került sor.
A belső térrendszert ekkorra a felismerhetetlenségig eltorzították a helyhiányból fakadó, kényszer szülte átalakítások, amelyek azt célozták, hogy minél több kisméretű, kétszemélyes hangszeres oktatóterem jöjjön létre. Az előcsarnok terébe büfé, ruhatár zsúfolódott, az oldalfolyosós második emeletet egy zegzugos közlekedővel középfolyosóssá alakították, az első emelet körfolyosójának egy szakaszát lefalazták könyvtár céljára, a nagyobb tereket felosztották. Ezeket a kényszermegoldásokat felszámoltuk, visszaállítottuk az eredeti térrendszert, az ablakos oldalfolyosókat és az első emeleten a körüljárhatóságot. A könyvtárat egy tágas, galériázható földszinti helyiségben helyeztük el.
Az előcsarnokkal szomszédos helyiségcsoport helyén alakítottuk ki a büfét és a ruhatárat, ezáltal az előcsarnok téri egysége helyreállt. Mindezen beavatkozások nyomán a tantermek száma kevesebb lett, amit a déli szárnyban egy emeletráépítéssel visszapótoltunk, sőt, néhány plusz tanterem is keletkezett. Az emeletráépítés tekintetében – Magyari Éva belsőépítész tervjavaslatát követve – az elődök nyomdokain jártunk: úgy bővítettük a házat, hogy felületes szemlélő nem veszi észre a különbséget régi és új között. A bővítés előtt a két köztertületről látszó épületszárny szintszáma különböző volt, a bővítéssel egységesen három szintesek lettek.
A beruházás egyik legfontosabb eleme az épület akusztikai minőségének javítása volt. A falak hangszigetelő előtétfalat kaptak, a padlórétegeket a tartószerkezetig elbontottuk és úsztatott szerkezetekre cseréltük. A hangszeres termekben akusztikai álmennyezetek és tömör bükk falburkolatok készültek. Magas hanggátlású ajtók kerültek beépítésre. A hangversenyteremben belsőépítész tervek alapján fűrészfogasan rakott téglaburkolat készült.
Madarasi-Papp Rita
Szerk.: Paár Eszter Szilvia
