A nyári, a szoknya és a szaletli

Egy kis történelem

1938-ban Leveleki Eszter pedagógus gyerektábor szervezésébe kezdett. Feltette magának a kérdést, hogy felnőttként miért felejtünk el játszani? Hogyan válhat az ember közösségben egyéniséggé? Hogyan lehet felszínre hozni a tehetséget? Erre adott válaszként jött létre Bánkon a Pipecland.

A több mint 40 év alatt, az 1978-as utolsó bánki táborig, közel 800 gyerek fordult meg itt. A néhai táborozók pedig generációról generációra váltak a szellemi örököseivé az egykori Pipecland-nak, ami így a mai napig élő hagyomány. A jelenlegi táborok vezetői az eredeti, mára már felnőtt táborozókhoz jártak a második generációs táborokba, mondhatni a mai táborok a bánki unokái, melyekből mára országszerte kb. 16-18 létezik.

Ezek egyikébe csöppentünk bele építészként 2018-ban Legénden.

(Aki szeretne többet megtudni Leveleki Eszter pedagógiájáról, annak ajánlom a Nyugodtan Tegezz! című könyvet: Farkas Endre szerk., Nyugodtan Tegezz!, Grafo kiadó, Budapest, 1992.)

A gyűrűs táborok – Árnyasvár

A gyűrűs táborokban gyerekek és felnőttek közösen játszanak, táborozók és táborvezetők egyaránt kitalált karaktereik bőrébe bújnak. Itt bárki magára öltheti egy varázsló, pohárnok, katona vagy akár egy béka karakterét is, nincsenek megkötések, azonban érdemes minél körültekintőbben megalkotni a karaktert.

A táborvezetők közösséget építenek és pedagógiai eszközökkel irányítják a történet sodrását. Három hét alatt zajlik le egy birodalmi év, és a következő évben ott folytatódik, ahol éppen abbamaradt. A gyerekek telefont nem használhatnak, helyette levelet írnak egymásnak és otthon maradt szüleiknek, családtagjaiknak. Saját szavakat és kifejezéseket használnak hétköznapi vagy természetfeletti dolgokra. Saját pénznemük van, a birodalmi arany és ezüst, külön erre a célra gyártott érmékkel. A közös étkezések egy különös koreográfiát követnek, az esték pedig tábortűzzel és mesével zárulnak.

A 3 hét alatt kb. 40 gyerek és 13 táborvezető közösen szövögeti tovább Árnyasvár történetét. Több mint 5000 m2 területen zajlik a játék. Csatáznak, kalandoznak és közben életre szóló barátságokat kötnek.

Kontextus

2018-ban keresett meg minket Zsófi és Gyuri, az Árnyasvár gyűrűstábor alapítói és vezetői, hogy szeretnének egy táborhelyet kialakítani Legénden. A Nógrád vármegyei faluban ők maguk évek óta rendelkeznek telekkel, de két szomszédos épület megvásárlásával végleg elhatározták magukat egy saját táborhely létrehozása mellett.

Hogyan lehet a meglévő házakat minél hatékonyabban és kisebb beavatkozással átalakítani? Miként tudjuk kiaknázni a kertben és a tájban lévő potenciált? Ahol kellett, ott kicsit elvettünk, máshol egy keveset hozzáadtunk. A cél a meglévő értékek felismerése és a falusi jellegből adódó karakterek megőrzése volt. Sok közös gondolat és rajzolás előzte meg a végső állapotot. Hónapokon keresztül formáltuk közösen a táborhelyszínt.

Minden kiegészítés fából készült, így válik olvashatóvá a beavatkozás. Közben ezek ízesülnek és összeforrnak a meglévő épületekkel. A faluban felkutattuk a bontott nyílászárókat és cserepeket, majd megkerestük a helyüket a házakon. Különös tekintettel voltunk az apró részletekre, így izgalmas kihívás volt a már meglévő gombokhoz varrni a kabátot. Végül három új elem született meg: a Nyári, a Szaletli és a Szoknya.

A Nyári konyha az eredeti hosszú ház megtoldása, azonos geometriával és ugyanazon tető alatt. Fa szerkezetből és fa burkolattal. A tábor teljes kiszolgálása innen történik.

A Szoknya a kocka-ház kiegészítése. Erről a fa teraszról külön bejáratokon keresztül érhetőek el a szobák, mosdók és zuhanyzók. A közlekedő rendszer így bentről áttevődik kintre, nagyobb privát zónát hagyva a szobák lakóinak. A Szoknya alatt, a gerendák sűrű szövetében Árnyasvár birodalom börtöne talált magának helyet.

Végül a Szaletli, ami fedett-nyitott térként támogatja a tábort. Itt az összes gyerek és táborvezető számára van lehetőség leülni, tanácskozni, kereskedni, szövetkezni és természetesen a közös étkezésekre is itt kerül sor.

Kert és táj

Folyamatosan, évről évre, változik a táj, ami körülöleli az épületeket. A táborvezetők a természetet tiszteletben tartó kertrendezéssel készülnek a gyerekek érkezésére és még e sajátos téralakító eszközök is maximálisan támogatják a játékteret: a kertben ott nyírják a füvet, ahol éppen utakat szeretnének kialakítani és oda ültetnek növényzetet, ahol térfalak szükségesek. Eközben méhlegelők, bogárszállók és lugasok sorakoznak az ösvények mentén. A gyerekek belakják ezt a vadregényes tájat, miközben történetek sora veszi őket körül, ember és természet összhangban vannak.

A telek végében, egy égigérő fa tövében kap helyet a napi rendszerességű országlás. Vele átellenben a Bagoly presszó várja vendégeit, ami a megbeszélések és cselszövések titkos helyszíne, és a további időszakos kültéri helyszínek csendes megfigyelésre/ábrándozásra is lehetőséget nyújtanak.

Építészet mint háttér

Nem véletlen, hogy az építészet, mint mentális, szellemi és fizikai háttér egyre gyakrabban előtérbe kerül. Az építészet itt több, mint a puszta, tárgyszerű épületek összessége. Összefonódik a képzelet és a valóság, a természet és az épített környezet. Szüntelenül változik, átalakul fizikailag és mentálisan. A tanulás sokkal eredetibb formában nyilvánul meg, ahol a tapasztalás és a társas interakciók alapvető fontosságúak. Az építészet keretet ad és támogatja a használókat. A szabad játékba ágyazott valóság alkotja a magját. Bármi lehet belőle a képzelet világában.

Dobos Bence László

Szerk.: Hulesch Máté