A Pancho Aréna

Várakozással telve, kissé kesernyés szájízzel autózunk Felcsútra. A média az utóbbi időben kiemelten foglalkozott a stadion építésével. A hírek alapján akár szürreális tragikomédia részeseinek is érezhetjük magunkat. Dénes Eszter és Erhardt Gábor interjúja a tervezővel, Dobrosi Tamással.

Feltűnik azonban, hogy az építészetről, ha szűkszavúan is, de valamennyien elismerően szólnak: „eláll a lélegzet”; „koherens gondolat van mögötte”; „közelről nem is olyan nyomasztó”; „lebilincselő monstrum”; „üresen kongó ékszerdoboz”; „szépsége ellenére…”; „még szürkületben is káprázik a szem”. Mi lehet az, ami még a legádázabb kritikusokat is dicsérő szavakra készteti?

Sokan már az első pillanatban csalást kiáltottak, amikor Makovecz-stadionként aposztrofálták az épületet. Kinek a terve alapján készült az aréna? Mondana néhány szót a tervezésről, annak előzményeiről?

Dobrosi Tamás: Makovecz Imrét 2006-ban kereste fel a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia alapítója, hogy segítségét kérje a felcsúti Kozma-kúria épületének kollégiummá alakításához, valamint további épületek tervezéséhez. Készült egy beépítési vázlat, amelyből elsőként a kollégiumépület valósult meg. Úgy hozta a sors, hogy az építést én felügyeltem, és a következő megbízást, az akadémia szakmai és orvosi központjának, majd éttermének a tervezését a Mester rám − akkori vándoriskolás tanítványára − bízta. A centerpálya ötlete 2008-ban fogalmazódott meg, akkor még három oldalról fedett lelátóként, döntően faszerkezetből építve. Az első vázlatokat még ő rajzolta, de a megbízói igények idővel folyamatosan bővültek, így a végleges tervezési program alapján kialakult építészeti koncepciót – egyre romló egészségi állapota miatt – csupán érdeklődő és megerősítő figyelemmel kísérte, a terv már az én munkám eredménye.

Kívülálló számára talán furcsa ez a gesztus, de épp ez a kivételes nagylelkűség volt Makovecz Imre személyiségének lényege, ami mellesleg egybevág az akadémia törekvéseivel: itt minden a következő nemzedék sikeres útnak indításáról szól.

Sokan kritizálják a helyszín megválasztását, azt azonban mindenki elismeri, hogy a meglévő terep lejtését jól kihasználó épülettömeg egyáltalán nem tűnik monumentálisnak.

D.T.: Az általános tájolási követelményeken túl a meglévő épületek és pályák határozottan kijelölték a stadion helyét, amit a terep nyolcméteres lejtése még érdekesebbé tett. Az épület léptékét tekintve előnyös adottság így szerényebb, kezelhetőbb tömeget eredményezett, melynek méretein a kis hajlású tető lefutása tovább tompított. A pályaszint lesüllyesztése lehetővé tette, hogy a kúria felőli, nyugati homlokzat alacsonyabb legyen, így egy intimebb miliő jött létre e viszonylag szűk területen.

Felmerült ugyan, hogy az aréna a falu határán kívülre kerüljön, ahol a megközelítés, a parkolás és a funkciók szétválasztása kompromisszummentesen biztosítható, de ne feledjük: ez elsősorban nem egy tágabb agglomerációt kiszolgáló sportlétesítmény, hanem egy bentlakásos labdarúgó akadémia centerpályája, s mint ilyen, ott a helye a kollégium közvetlen szomszédságában.

Ez a fajta léptékváltás az építészeti formálásban is tetten érhető. Ritkán találkozni kupolákkal egy stadionban...

D. T.: Hamar belátható, hogy az egykori kúria ősparkjában egy 27 méteres gerincmagasságú, 140 méter hosszú homlokzat nehezen értelmezhető. Az előcsarnokként funkcionáló kupolák tömegei között lefutó, „földbe kapaszkodó” tetőnyúlványok apróbb, emberléptékű terekre osztják ezt a homlokzati szakaszt, formálásukkal pedig visszaidézik a kollégium és az étterem térfalait. A terepszint teraszos lesüllyesztésével az alagsori helyiségek bevilágításán túl arra is lehetőség adódott, hogy a vendégek hídon keresztül közelítsék meg a bejáratot.

A VIP-részleg helyiségei mellett erre az oldalra kerültek a játékosok és a média bejáratai is, egymástól szintben elválasztva, de a tetőt áttörő kupolák belső átlátásaival mégis összekötve.

Milyen funkciók kerültek a lelátók alá?

D. T.: Az aréna beépített, fűtött alapterülete meghaladja a 12 000 m2-t, a telek szűkössége miatt az északi és déli, pályára nyúló konzolos lelátók alatti tér kivételével minden talpalatnyi területet felhasználtunk. A terep adottságának köszönhetően az épület különböző részein három szint is közvetlen, akadálymentes kültéri bejárattal rendelkezik. A pályával közvetlen kapcsolatban álló pinceszint nyugati oldalán található a hazai és vendégcsapat − az UEFA ajánlásainak megfelelő − öltözőblokkja, edzői, bírói öltözőkkel, doppingvizsgáló részleggel, és mindkét öltözőhöz saját, műfüves burkolatú bemelegítő teremmel.

A szurkolók az épület északi és déli oldalának alagsori szintjén, a kapuk mögötti, szektoronként különálló bejáratokon át jutnak a nézőtérre, világosan szerkesztett, fedett-nyitott tereken át. Mindegyik szektor önálló vizesblokkal és kiszolgáló funkciókkal (büfé, rendészet, elsősegélyhely) rendelkezik.
Az akadémia növendékei számára a szabadtéri pályákhoz közel eső, északi és keleti szárnyak pinceszintjén tíz öltöző, valamint kondicionálóterem és rehabilitációs részleg áll rendelkezésre. Ezek a keleti oldalról saját, ellenőrzött bejáratokon keresztül közelíthetők meg.

A vendégek és a sajtó kiszolgálására is ez a magas, minden igényt kielégítő színvonal a jellemző?

D. T.: A fél évszázaddal ezelőtti, sok esetben százezer főnél is nagyobb befogadóképességű stadionok helyett az érdeklődés ma már a kisebb léptékű, ugyanakkor hatékonyan üzemeltethető, és komplex kikapcsolódást nyújtó létesítmények felé fordult. A televízión keresztül jóval nagyobb tömegek kísérik figyelemmel a futball eseményeit, mint a helyszínen. A stadionoknak tehát hosszú távon versenyre kell kelniük az otthon kényelmével, az ismétlésekkel, elemzésekkel, értékelésekkel tarkított futballközvetítések újfajta élményével.
Mindezek miatt − az UEFA képviselőivel egyetértésben − a nézőszám növelése helyett sokkal inkább az átlagosnál magasabb komfortfokozat elérésére törekedtünk: a nézőtéri 100 cm-es sor- (és 55 cm-es szék-) távolság a nyugat-európai stadionok első osztályú (business class) helyeinek kényelmét nyújtja. A 420 fős, kiemelt vendégek számára elkülönített VIP-részleg már az akadémia meglévő épületeinek intimebb, családias hangulatát idézi. A nyugati szárny emeletén pedig további hét bérelhető páholy áll teljes kiszolgálással a főtámogatók rendelkezésére. Ami a sajtót illeti, öt tévéközvetítő-hely, 50 fős sajtótájékoztató terem, 70 férőhelyes médiatribün, és stúdiók biztosítják bármilyen rendezvény élő közvetítésének magas színvonalú lebonyolítását.

Még el sem készült a stadion, amikor a hazai sajtóban már arról folyt a polémia, kell-e egy 1800 fős településre ekkora, 3800 főt befogadó stadion. Sokan kételkednek abban, hogy megfelelő lesz-e a kihasználtsága.

D. T.: Ez egy utánpótlás-nevelő, az ország bármely pontjáról érkező fiatal számára − kellő szorgalom és előmenetel esetén − térítésmentes képzést nyújtó alapítványi intézmény. Nem kizárólag a település fiataljait tanítja focizni, a lehetőség mindenki előtt nyitva áll. Az akadémia a következő generáció nevelését felvállalva nemzetközi léptékben gondolkodik, éppen ezért a stadiont is az UEFA igényeihez igazította. A megnyitó óta megtartott meccsek is azt bizonyítják, hogy méretei nem túlzóak. Felszereltségéből következően a magyar bajnoki mérkőzéseken, a korosztályos utánpótlás-tornákon túl az Európa Liga és a Bajnokok Ligája 2. selejtezőköréig bezárólag bármilyen nemzetközi futballesemény megrendezésére alkalmas.

Az épület sűrű településszövetbe ágyazódik, északi homlokzatát csak egy keskeny utca választja el a családi házas övezettől. Ez a konfrontációs helyzet hogyan hatott az építészeti formálásra?

D. T.: Elhelyezkedésénél fogva a stadion homlokzatai távolról nem érvényesülhetnek. Ezért az építészeti hangsúly a külső héj szükségszerű monotonitásáról, melyet csak a nézőbejáratoknál felszakadó tetőidom bont meg, átkerült a belső szerkezet dinamikájának érzékeltetésére. A homlokzati térfalak között megnyíló belátásnak köszönhetően külső szemlélő számára is több ponton felsejlik az aréna belső, intim világa, ízelítőt adva a „tisztáson” folyó küzdelem hangulatából. A terep adottságainak kihasználása pedig léptékében a valóságosnál szerényebb tömeget eredményezett.

Az acél-üveg-beton arénák korában szembetűnő az épület szokatlan anyaghasználata.

D. T.: A teljes épületegyüttesre nézve a megbízó határozott szándéka volt, hogy teret biztosítson a magyar szerves építészeti gondolkodásnak. Olyan „médiaképes”, egyfajta védjegyet képviselő épületet kívántak létrehozni, amely egyedi megjelenésével kiemelkedik akár a nemzetközi mezőnyből is. Így nemcsak lehetőség nyílt a különleges, megszokottól eltérő anyaghasználatra, hanem ez egyértelmű elvárás volt.

A faszerkezet alkalmazása, annak karbantartása nem jelent többletköltséget?

D. T.: A parasztházakat annak idején minden tavasszal kimeszelték, az irodaházak üveghomlokzatait rendszeresen takarítják. A kültéri faszerkezetek csomópontjait időről időre ellenőrizni kell, a fafelületek védelmét 4-5 évente meg kell újítani. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy minden épületről gondoskodni kell. A kérdés az, hogy ennek mértéke arányban áll-e a különleges építészeti megjelenésből fakadó − sokszor nehezen számszerűsíthető − előnyökkel. Mindezek figyelembevételével a fő tervezési irányok meghatározása természetesen minden esetben a megbízó döntése.

A stadion egyedi szerkezete rendkívül dekoratív, sokan egy katedráliséhoz hasonlítják.

D. T.: Ami a szerkezetet illeti, arra törekedtem, hogy az a saját belső logikájából következően, tiszta statikai rendszerét hangsúlyozva legyen egyedi és különleges. A vasbeton pillérekből előtörő fa rácshéj-szerkezetű tető egy tisztást szegélyező lombkoronasor képét idézi meg. Határozott szándékom volt a kortárs magyar stadionépítészet racionális irányzata mellett egy olyan alternatíva felmutatása, amely bátran nyúl komplex formákhoz, szerkezetekhez, de új kontextusban alkalmazza azokat. Vagyis: a forma nem feltétlenül alávetettje a funkciónak, meg lehet találni azt a törékeny egyensúlyt, amikor a kettő kölcsönös, szerves egységben erősíti egymást.

Több mint száz fiatal él ezek között a falak között. Mit jelentenek ezek az épületek az ön számára? Hisz az építészet ember- és jellemformáló erejében?

D. T.: Maga az akadémia nemcsak szakmai központ, hanem egyben szellemi műhely is. Az intézmény vezetése nem kizárólag a minél jobb labdarúgók képzését tűzte ki célul: olyan fiatalokat szeretne nevelni, akik az élet más területén is megállják a helyüket. Ebbe a gondolatmenetbe illeszkedik, hogy az épített környezet – és azon belül a stadion – mint jelkép, a közösség számára viszonyítási alapot, megerősítést, büszkeséget adjon.
És hogy mit jelentenek ezek az épületek számomra? Annak a bizonyítási vágynak a szimbólumai, hogy − labdarúgásban és építészetben egyaránt − méltók lehessünk elődeink emlékéhez.