A Recski Nemzeti Emlékpark pályázat tervbemutatójának tapasztalatai
A MÉSZ ismét tervbemutató estet tartott, ezúttal a nemrég lezárult Recski Nemzeti Emlékpark pályázati anyagait mutatták be a tervezők. Az est nem csak az izgalmas tervek megismerésére volt jó alkalom, de arra is rámutatott, milyen problémái lehetnek egy ilyen jellegű pályázatnak és milyen megoldásokat adhatnak az építészek erre.
Ahogy arról már mi is beszámoltunk, november végén zárult a Recski Nemzeti Emlékpark építészeti tervpályázata. A meghívásos pályázaton tíz pályamű indult, a legtöbb esetben több építésziroda konzorciumában, melyek közül a ZDA-Zoboki Építésziroda Kft. és az Egyheted Studio közös munkája lett az első helyezett. Ahogy az az országos tervpályázatoknál immár hagyomány, a Magyar Építőművészek Szövetsége ismét tervbemutató estet szervezett az Ötpacsirta utcai székház Kós Károly teremében, melyen hét induló is prezentálta elképzeléseit az egybegyűlteknek.
Az est elején – Krizsán András DLA MÉSZ elnök, az est házigazdája köszöntője után – Fajcsák Dénes, Heves megye állami főépítésze, a bírálóbizottság társelnöke online bejelentkezve osztotta meg tapasztalatait a közönséggel. Elmondta, hogy rendkívül izgalmas élmény volt a zsűrizés, ami nagyon profin elő volt készítve a bizottság számára, és a pályázati anyagok is magas színvonalat képviseltek, annak ellenére, hogy a pályázati kiírás nem könnyítette meg a tervezők munkáját – de erre még visszatérünk.
Fajcsák arról is beszélt, hogy nem volt egyszerű meghozni a döntést, a 2-3 hetes zsűrizési időszak alatt a pályaművek rengeteg olyan elsőre láthatatlan réteget hoztak felszínre a bizottság számára, amik újabb és újabb megközelítéseket adtak a döntés meghozatalához. Számtalan kérdés felvetődött a kiírás kapcsán, ami miatt a zsűri elsőre nem is tudott egyértelmű győztest választani, mindegyik tervnek megvolt a maga erőssége, de egyik sem tudta maradéktalanul kielégíteni a kiírásban előírt elvárásokat. Azért lett az Egyheted és a ZDA közös pályaműve az első helyezett, mert ez felelt meg leginkább a kiíró elvárásainak, ez foglalkozott a legrészletesebben a kiállítás megfogalmazásával.
A bizottság társelnökének beszámolója után a díjazott és megvételt nyert tervek, majd a díjazásban nem részesült pályaművek is bemutatásra kerültek – három terv kivételével, amelyek tervezői nem tudtak részt venni az eseményen. Mivel a munkákat hamarosan részletesen is bemutatjuk az Építészfórumon – a második helyezett BIVAK terve már meg is jelent – ezért ezeket itt most nem ismertetjük, ehelyett néhány általános észrevétel következik, melyek arra igyekeznek rámutatni, miért is fontosak az ilyen jellegű tervbemutatók.
A részletes pályázati kiírás ismeretének hiánya ellenére is hamar feltűnt, hogy egyes építészeti gesztusok több tervben is vissza-vissza térnek. Ennek egyik oka – ami a prezentációkat követő beszélgetés során vált egyértelművé – hogy a kiíró nagyon részletes és kidolgozott programot adott meg a pályázat során, ami viszonylag kicsi mozgásteret adott a tervezőknek. Ebből következik többek között, hogy minden pályamű egyfajta útvonalban gondolkodott, amely végigvezet a helyszínen, különböző állomásokat érintve dolgozza fel a rabok, a munkatábor és az azt létrehozó rendszer történetét, majd visszatér a kiindulópontba – ami legtöbb esetben a fő fogadóépület. Érdekes azonban, hogy olyan hasonlóságok is megfigyelhetőek az egyes tervek között, melyek nem a programból következnek. Ilyen például az egyre kisebb keresztmetszetű, egyre alacsonyabb belmagasságú folyosók használata, mellyel a tervezők a bezártság élményét igyekeznek átadni a látogatók számára; vagy a szintén többször is visszatérő magaslati pont, ami pedig a felszabadulás szimbóluma. Persze mindez más-más módon jelenik meg az egyes tervekben, és épp ettől válik izgalmassá az egyes munkák összehasonlítása, mégis felveti azt az építészetelméleti kérdést, hogy vajon tekinthető-e nyelvnek az építészet, melyben bizonyos gesztusok, állandó jelentéssel bírnak.
A prezentációkat követően a tervezők felé történő kérdésfelvetések helyett a pályázatot bíráló – sajnálatos módon egyoldalú – vitába csapott át az este, melynek során több résztvevő is elítélte, hogy a kiírás túlságosan részletes programot írt elő, amely nem ad bizalmat az építészeknek, emiatt ambivalens érzések vannak a pályázókban: egyfelől nagyon izgalmas volt elmélyülni a hely történetében, másfelől változatosabb tervek születhettek volna, ha szabadabb kezet kapnak az építészek. Ez a túlszabályozottság lehet az oka annak, amiről Fajcsák Dénes is beszélt, hogy a bírálóbizottság nem talált olyan tervet, ami teljes mértékben megfelel a kiírásnak. E tekintetben pozitívumnak tekinthető, hogy egyáltalán született eredmény, és egyetlen művet sem zártak ki a pályázatból.
Hogy mit tehet egy építész ilyen esetben és mit tehet a szakma, arra több javaslat is felvetődött a beszélgetés során. A szakma szempontjából célszerű lenne, ha az ilyen jellegű pályázatoknál gyakorló építészeket is felkérnének már a pályázati kiírás előkészítési fázisában arra, hogy segítsék a kiíró munkáját, így talán elkerülhető lenne a túlszabályozott program. Emellett a pályázatok kétfordulóssá tétele sem elvetendő, hiszen így nem csak ötleteket nyerne a mindenkori kiíró, hanem visszajelzést is a saját programjára a szakma részéről.
Az építészeknek mindemellett egyénileg is van lehetőségük a pályamunkájukkal üzenni a kiírónak, ahogy arra Krizsán András is felhívta a figyelmet, volt már arra példa, hogy valaki ellentervet adjon be egy pályázatra, tudatosan demonstrálva azt, hogy nem ért egyet a koncepcióval. Jelen pályázat esetén minden pályázó igyekezett komolyan venni a kiírást, még akkor is, ha nem értettek egyet minden részletével, mégis, bizonyos kérdésekben – mint például a barakkok visszaépítése – egyértelmű üzeneteket küldtek a kiíró felé. Az, hogy egy tervet sem zártak ki és a három díjazott mellett további három munkát megvételben részesített a bírálóbizottság arra enged következtetni, hogy van hatása a pályaműveknek a kiíróra, talán nem ragaszkodik olyan szigorúan a túlrészletezett programhoz, mint ahogy az elsőre tűnhet. Mivel azonban sajnos a zsűri részéről senki nem volt jelen az est ezen pontján, az ő álláspontjuk nem derült ki. Mégis, az építészeti pályázatok helyzete ma a szakma szemszögéből felettébb problematikus, és nem úgy tűnik, hogy egyhamar megoldás fog születni erre. De ezek a tervbemutató esték arra is alkalmasak, hogy legalább az építészek részéről előrébb mozdítsák a vitát.
Hulesch Máté
