A vásárcsarnokok mindig színes, pezsgő színterei a városnak. Tapasztalható ez jó pár helyen Budapesten is, ahol igazán büszkélkedhetünk pár értékes csarnokkal. Amellett persze jutott a kevésbé vonzó megoldásokból is. Ennek egyik darabja, a kőbányai szolgáltatóház tűnik most épp el a föld színéről, hogy valami majd a helyére kerüljön. Ugyan Kőbányán egy újabb, nem túl vonzó épület szűnt meg, de a hagyományos vásárcsarnokokra alapvetően mindenhol nagy az igény.
Stockholm belvárosában, az Östermalm téren 1888-ban épült vásárcsarnok, nem sokkal azután, hogy a városban egészségügyi okokból megtiltották a kültéri élelmiszerárusítást. A míves kivitelű csarnok mára a turisták körében is közkedvelt városi szimbólum lett, közönsége megváltozott és az egyre szélesebb körű friss áruválaszték mellett az itteni éttermek nívója is nagyot emelkedett. Az épület azonban megérett a felújításra, így tavaly ideiglenesen be is zárták. A városvezetés nem szerette volna, hogy ez az intézménnyé lényegült vásártér hiányozzon a kerület vérkeringéséből, pótlására viszont nem állt rendelkezésre megfelelő épület, ezért döntöttek úgy, hogy magán a téren egy magas minőségű, ideiglenes vásárcsarnok épüljön.
A régi csarnok felújítását is végző Tengbom iroda tervezte építmény egy fenntartható, költséghatékony, de komoly nívójú szerkezet, részben fából, részben fényáteresztő polikarbonát lapokból. Egyik sarka és oldala külön üvegezett kirakatot is kapott, hogy így vonzza be a látogatókat a csarnokba és az ottani éttermekbe. A moduláris deszkaszerkezetből felépített tér belső arculata az ideiglenességre, ugyanakkor a mai belsőépítészeti trendekre is épít. A négy irányból bejárattal ellátott csarnok egész nap várja a visszatérő vásárlókat, ott étkezőket, vagy épp az odatévedt turistákat. Az épület praktikuma és ideiglenessége mellett a minőséget és a vonzó környezetet is sugallja, így a felújítás idejére bezárt vásárcsarnok szerepét méltó módon veszi át a díjnyertes építmény.
Az sem meglepő, ha egy vásárcsarnok klasszikus köntösben, de modern kiképzésben szinte a semmiből lép elő. Malmőben egy áruraktár már évek óta elhagyatottan, tető nélkül árválkodott a városközpont és a pályaudvar közelében. Egy testvérpár, Nina Totté Karyd és Martin Karyd úgy döntöttek, hogy megvásárolják a klasszikus ipari téglaépületet és egy vásárcsarnokot alakítanak ki belőle. A húsz árusítóhelyet és éttermet magába foglaló megújult, de klasszikus hangulatú térség megtervezésével a Wingårdh Architects irodát bízták meg.
A raktár téglafalazata megtisztult, de nyers, sötét tónusát megtartotta, ebbe kerültek bele a különböző irányokba nyitott, szintén sötét keretezésű, nagy üvegtáblák. A korabeli épület egy új szárnnyal is kiegészült, amely tömegében voltaképpen a raktár egyfajta meghosszabbítása, az acéllemezből készült tetőzet pedig folytatja a meglévő ritmust. Mindez egyszer csak hirtelen megszakad és lógva marad a levegőben. A tetőzet nem csak az épület bővítésére szolgál, hanem fontos szerepe van az esővíz megfelelő elvezetésében is, ezzel is kímélendő a régebbi téglafalakat. Az új rész ugyan karakteres, de nem szeretne uralkodni a régi felett.
A belső elrendezés az egyszerűségre és az átláthatóságra törekszik, célja, hogy a vásárlókat megfelelően vezesse a térben, ahol az áruk, az élelmiszerek domináljanak. Mindezt jól erősítik a semleges, sötét színek, az ezekhez csatolt visszafogott, de szépen végiggondolt arculati elemek, feliratok. A csarnok külső tere is szerephez jutott, az egyik oldalán kültéri standokat hoztak létre alkalmi és rendszeres eseményeknek, vásároknak, a másik végén pedig egy kisebb kert létesült, ahova akár a kávézók közönsége is kiülhet. A még megmaradt silók és a modern épületekkel szegélyezett dinamikusan fejlődő városrész egy új találkozási pontot kapott a csarnokkal.
Bán Dávid