A Tornyai János Múzeum bővítése

2012 őszén adták át a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum bővítését, a Vesmás Péter által vezetett szegedi Tér és Forma építésziroda munkáját. A múzeum nem csak látogatóbarát szolgáltatásokkal, hanem többek között új kiállítótérrel, könyvtárral, raktárakkal és látványraktárral, valamint reprezentatív fogadótérrel bővült. Az új részek a régitől markánsan elkülönülő, szokatlan felületet kaptak - V. Nagy Nándor restaurátor munkájának eredményeképpen.

„Mindent megvizsgáljatok, ami jó, azt megtartsátok” (Pál 1.Thessz.5.21)

A Tornyai János Múzeum története

A hódmezővásárhelyi városi múzeum megalapításának ötletét Tornyai János festőművész vetette föl a 19. század végén. A gyakorlati megvalósítás az 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállítás nyomán indult el, akkor ugyanis a kiállításhoz kapcsolódóan egy néprajzi bemutatót is láthatott a közönség. Anyagát Kiss Lajos, a későbbi néprajztudós gyűjtötte egybe Tornyai útmutatása alapján. Ennek sikere, országos szaktekintélyek véleménye, és helyi művészek ösztönzése nyomán döntött a város vezetése 1905 februárjában a múzeum megalapítása mellett.

A múzeum anyagát Kiss Lajos újabb néprajzi gyűjtése alapozta meg. Végleges helyet azonban hosszú ideig nem kapott, a bérelt helyekre való gyakori költözést a tárgyak megsínylették. 1914-ben állami segélyből vásárolta meg a város a múzeum mai épületét (Dr. Rapcsák András út 16.), amelyben azonban több más intézmény is működött, így a gyűjtemény elhelyezése nem kapott végleges megoldást.

Szakszerű régészeti ásatások 1929-ben indultak meg a város határában, Banner János szegedi egyetemi tanár vezetésével. A kökénydombi ásatáson olyan gazdag és nagy jelentőségű neolit kori telepet tárt föl, melynek anyagával megvetette a régészeti osztály alapját. A képzőművészeti gyűjteményt Tornyai János hagyatéka alapozta meg, aki 1936-ban 923 művét a városnak adományozta.

A múzeum 1946-ban vált önálló, saját költségvetésű intézménnyé, és 1948-ban került végleges, mai helyére. 1951-ben vette fel Tornyai János nevét. 1962-ben a Csongrád Megyei Tanács kezelésébe került. A megye múzeumainak központjává a szegedi Móra Ferenc Múzeumot jelölték ki, így a Tornyai János Múzeum is ennek egyik intézménye volt, három kiállítóhellyel: Alföldi Galéria (1985), Csúcsi Fazekasház (1974), Kopáncsi Tanyamúzeum (1975). 2007. január 1-től a Hódmezővásárhelyi Önkormányzat vette kezelésébe a múzeumot. Jelenleg Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ néven működik.

A múzeum régészeti, néprajzi, képzőművészeti és helytörténeti gyűjteménnyel rendelkezik. Állandó kiállításai: Hétköznapok Vénuszai (régészet), Vásárhely népművészete (néprajz), Az Alföld képzőművészete a 20. század közepéig (képzőművészet). Legfontosabb időszaki kiállítása az 1954 óta megrendezett, országos jelentőségű Vásárhelyi Őszi Tárlat.

A múzeum bővítésének programja

A Tornyai János Múzeum 2005-ben ünnepelte fennállásának százéves évfordulóját. A múzeum épülete, kiállítóhelyei és azok felszereltsége azonban nem felelt meg az új évezred igényeinek. Az eredeti elképzelések szerint közel 85%-ban európai uniós forrásokból finanszírozott, cca. 365 milliós fejlesztés egyik részét az épületfejújítás, másik részét pedig a különböző látogatóbarát szolgáltatások fejlesztése képezte.

Épületfelújítás

A múzeum új bejárati épülettel bővül, tágas, világos tér fogadja a látogatót, ahol számos új és korszerű szolgáltatással találkozik. Itt kap helyet három szinten a látványraktár, a könyvtár és olvasóterem, valamint egy kiállító terem. A meglévő múzeumi épülethez való szerves kapcsolódást biztosító átkötés is megújul.

Látogatóbarát szolgáltatások fejlesztése

A látogatók komfortérzetét növelő szolgáltatások többsége az új bejárati részben összpontosul: ruhatár, múzeumi bolt, mosdók, érintőképernyős információs pultok, ülőbútorok, stb.. Kiemelt fontosságot kap a bővített épületrész teljes körű akadálymentesítése. A megvalósítás során fontos szakmai követelmény volt a műtárgyvédelem, melynek érdekében nagy hangsúlyt kellett fektetni a korszerű installációra, a biztonsági berendezésekre, valamint a műtárgyvédelem többi, alapvető előírásaira (világítás, páratartalom szabályozása stb.).

A bővítés 

2007-ben tanulmányterv készült a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum átfogó fejlesztésére. „A BŐVÍTÉS keretbe foglalja a múzeum múlt századi fizikai és szellemi történetét: megjelenésében visszafogott, de karakteres, egyben simuljon a régihez, igazodjék léptékéhez, és örökítse azt. Szóljon a máról és képes legyen a jövő befogadására.” (részlet a tanulmánytervből)

A Tornyai János Múzeum a Dr. Rapcsák András, a Deák Ferenc, a Szegfű és a Mária Valéria utca által határolt tömb meghatározó épületegyüttese. Bővítésére északról a szanálásra ítélt földszintes sarokház telke, délről 'szocreál' lakóházak felőli oldalkertje - a „foghíj” - ad lehetőséget. Ez utóbbi helyszínen épül föl a múzeumegyüttes bejárati fogadóépülete, mely szervesen kapcsolódik a Dr Rapcsák András utca 16. szám alatti múzeum épületéhez. Ezt az eklektikus, tégladíszes, helyi védettségű épületet Sándy Gyula tervei alapján Dr. Imre József kórházi főorvos építtette magának. A Város 1913-ban vásárolta meg múzeum és könyvtár céljára. Egy ideig Tornyai János is lakott itt. Államosításakor a szomszédos Klein ház (Dr Rapcsák András u.18.) hozzácsatolásával bővült a város múzeumépülete. 

Az új bejárati fogadóépület a "téglás épület" és a „szocreál” lakóház közötti foghíjat tölti ki, a Dr. Rapcsák András utcától egészen a Szegfű utcáig nyúlva. Míg a földszint - a foghíj nyitottságát örökítendően - szinte teljesen átlátható, a kiállítóterem funkció miatt az emelet tömör. Volt itt korábban egy melléképület is, ennek helyére került a múzeum oldalszárnya. Az ebben található helyiségek a belső átriumra nyílnak. A bővítésből adódó parkolási igényt az első ütemben a telken belül kellett megoldani. Ha majd elkészül a múzeum közelében a térszint alatti parkoló, az udvar teljes területét parkosítani lehet.

A múzeum két fő funkconális egységből áll: az üzemi rész, mely jelenleg is és a későbbi fejlesztés szerint is a Dr. Rapcsák András u. 18. számú épületben van; illetve a látogatók számára szolgáló múzeumi kiállító tér, ami a 16. sz. alatti téglaépületben (valamint az emeleten átnyúlva, a 18.sz. alatti épületben) van, ami most bővül az új fogadóépülettel. A fogadóépület földszintje előcsarnokként és rendezvénytérként szolgál, amelyben a "téglás épület" díszes tűzfala maradéktalanul érvényesülni tud. Innen érhető el a teljesen üvegburkolatú látványlift is, amely az új bővítmény és a “téglás” múzeum összes eltérő szintjét kiszolgálja. Az előcsarnokot - a Szegfű utcára való kitekintéssel – a múzeumi könyvtár zárja olvasóteremmel - mely alkalmanként oktató kabinetként is szolgál –, kutatásra alkalmas dolgozóhelyekkel, valamint a déli oldalában galériásan kialakított kétszintes tömörpolcos tárolórendszerrel berendezett könyvraktárral. A könyvtár előtti sáv üveges portáljaival megnyílik a belső átrium és a parkosított udvar felé, és erre a sávra befut az udvar téglaburkolata is. A könyvtáros–népművelő munkahelye elvileg 2. (hátsó) recepcióként is szolgálhat.

A pincében tágas - a megyében egyedülálló műtárgy-bemutatási megoldásként - látványraktár van, amely a belső átriumból kap megvilágítást. Utca felőli végét az installációs raktár zárja. Itt van a liftgépház, és ide érkeznek a gáz- és vízbeötések is. Az emelet teljes területe kiállítótér, mely észak felől, hosszanti irányban húzódó, üvegtető sávval van bevilágítva. Ez a kiállítótér önálló installációs raktárral rendelkezik. Az új és a meglévő épület összekötése a középfolyosó, a lépcsők és az akadálymentes lift csomópontjába került. A "téglás épület" tetőteréből van leválasztva a kötőgerendák fölötti, önálló, szilárd födémes, hőszigetelt szakipari térelhatárolású kazán- és szellőző gépház, amely kiszolgálja a bővítmény komplex klimatizálási igényét. Az új épületszárny tetejére is innen lehet kijutni. A bővítés során két udvari épületet el kellett bontani, az itt lévő tárgyak jelentős része a pince látványraktárában kapott helyet. A régi épületben az emeleti átkötés miatt egy előadóterem szűnt meg. 

A múzeum másik oldalán, a Deák Ferenc utca felőli részben raktárak vannak, amelyek helyet adnak a múzeum 150 ezer műtárgyból álló gyűjteményének. Ebben az épületszárnyban a földszintre kerül a restaurátor műhely, egyrészt a műtárgyak szállítása miatt, másrészt így a műhelyben folyó munkát az utca felé is meg lehet nyitni, illetve mutatni. Ennek a szárnynak a pincéjébe kerülnek a régészeti anyagok, míg az emeletre a néprajzi gyűjtemény darabjai. A raktárak maximális kihasználtsága céljából ún. tömörpolcos, sínen csúsztatható tárolórendszert építenek be. A raktárakat a legmodernebb műtárgyvédelmi- és biztonságtecnikai berendezésekkel szerelik fel. Ez az épületszárny a látogatók előtt zárva van, ugyanakkor időszakonként ide is szerveznek bemutató sétákat. 

A határoló bővítmények egységes kialakítása összefogja a meglévő épületek eltérő karakterét. Tömegük és párkánymagasságuk illeszkedik mindkét meglévő múzeumi épülethez és a tágabb környezet beépítéséhez.

A bővítmények külső felületét V. Nagy Nándor, a Tornyai János Múzeum restaurátora tervezte és kivitelezte. A különleges színű és faktúrájú homlokzat a 7000 éves gorzsai lelet felületeire utal. A kökénydombi és gorzsai leleteket, köztük a Kökénydombi és a Gorzsai Vénuszt az egyetemes kultúra értékei között is számon tartják. A Tornyai János Múzeum főbejárata előtti "Nézőpont" című szobor, valamint a múzeum mögött álló kecskebak figurát ábrázoló szobor is V. Nagy Nándor munkája, amely megbízásokat a múzeum restaurátora titkos, jeligés pályázaton nyerte. A Nézőpont című szobor a város szülöttének, Lucien Hervének állít emléket. A bak figura arra az állatábrázolásra utal, amely egy Kőrös-kultúrából származó hombáron jelent meg először.

A szöveget a műszaki leírás, valamint a promenad.hu-n megjelenő cikkek felhasználásával Pásztor Erika Katalina állította össze.