A Törődés Munkabizottság interjú formában mutatja be programját, amellyel indulnak a BÉK elnöki, elnökségi és egyéb pozíciókért.
Garami P. Ida Andrea: Egy olyan kérdéssel indítanám a beszélgetést, hogy nektek személyesen milyen volt a kapcsolatotok a BÉK-kel egyszerű kamarai tagként?
Törődés Munkabizottság: Szerintem ez általánosan megfogalmazható, hogy szegényes. A BÉK-kel mindenkinek abban merül ki a kapcsolata, hogy befizeti a tagdíjat és utána még egy kicsit morog, hogy ezért szinte semmit nem kap. Ez pedig azért is szomorú, mert közben a BÉK amúgy tevékeny, fenntartja a FUGA-t, vezeti és kezeli a kamarai listát, saját honlapja van, és egyébként elviekben tesz a szakma képviseletéért. Ez utóbbi is létezik, csak éppen láthatatlan.
Ezen mi biztosan szeretnénk változtatni, már az nagy előrelépés lenne, ha a tagság azt érezné, hogy érdemes BÉK tagnak lenni, és érdemes befizetni a tagdíjat. Ez az érzés nem alakul ki magától, ezért dolgozni kell, kapcsolatba kell kerülni a tagsággal és a problémáikkal.
GPIA: Szerintetek miért alakult ez így? Miért láthatatlan a BÉK tevékenysége?
TMB: Mikor mi fél éve elkezdtünk elmélyülni a BÉK kérdéskörében, és beszélgettünk korábban tevékeny vagy akár mostani tagokkal, akkor abba sokszor futottunk bele, hogy a BÉK-ben lévő bármilyen tevékenység az „kétheti fél nap munka". Ez konkrétan elhangzott egy beszélgetésen. Ez szerintünk jól mutatja be, hogy miért van ott a BÉK, ahol van. Két heti fél nap munka nem elég semmire.
GPIA: Azt már lehet rólatok tudni, hogy a korábbi informális szakmapolitikai eszmecseréket lassan fél éve rendszeres egyeztetéseken, strukturált mederben próbáljátok folytatni. Azt is lehet tudni, hogy voltak nyílt eseményeitek, amivel ezt az aktív de szűk kört próbáltátok kitágítani. Mi a tapasztalatotok, az emberek mennyire nyitottak a kezdeményezésetekre, milyen visszajelzések érkeztek eddig hozzátok?
TMB: Az jól látszik, hogy mindenkit foglalkoztat a téma. Mivel a szakmagyakorlásunk egyik alapfeltétele a kamarai tagság, ezért szinte minden gyakorló építész érintett a kamara ügyeiben, és mindenkinek meg is van a véleménye arról, hogy hogyan kéne működjön egy kamara, mit várnának a kamarától.
GPIA: Elnézve az eseményekről készült fotókat, azért az látszik, hogy akik részt vettek, azok még mindig csak egy szűk réteg, feltételezem nem kértétek meg a több mint 3000 BÉK tagot, hogy fejtse ki véleményét a BÉK jövőjéről.
TMB: Ez így van, nem kérdeztük meg a tagokat, de a programunk véglegesítéséhez és a BÉK jövőbeli működéséhez ez elengedhetetlen lépés lesz. A kamara vezetésének ismernie kell a tagságot, jelenleg a tagság nem más, mint egy szám. Szükségesnek látjuk olyan adatbázis létrehozását, amiből az adatokon keresztül már kirajzolódhat a részletesebb kép a közösségünkről. Itt nem egy általunk összebarkácsolt kérdőívet kell elképzelni, hanem szakemberek bevonásával készített profi felmérést, amit aztán évről évre érdemes elvégezni és finomítani. Mondhatnánk, hogy ez a legnagyobb mulasztása a jelenlegi vezetésnek, de valójában indifferens, természetesen ezt már el lehetett volna kezdeni hamarabb, de ami biztos, hogy tovább nem várhat.
GPIA: Értem, akkor felméritek és megkérdezitek, hogy ki mit szeretne és akkor ezzel mit kezdtek?
TMB: A kamara jövőjének tervezését, a közösség építését épp úgy kell elkezdeni, mint egy ház építését. Kell ismerni a felhasználót, kell ismerni a költségvetést, kell ismerni az igényeket és ez után lehet tervezni.
Mondok egy egyszerű példát. A legtöbben nem a szűken vett építészeti, szakmai kérdésekben vannak megrekedve, hanem a szakmagyakorláshoz szükséges egyéb teendőkben, jogi és üzleti kérdésekben vannak elakadásaik. Ha ezt elfogadjuk, akkor egyértelmű, hogy az Építész Továbbképző szokásos tematikáján túl a képzési kínálatát szükséges kiterjeszteni más kompetenciák irányába. Ez most különösen releváns lehet majd, mivel szűkül a piac és egyre több iroda küszködik. Ebben az esetben az üzleti ismeretek meglétén vagy hiányán egy-egy cég jövője múlhat. Ebben támogatni kell a tagokat.
GPIA: Ez jogos felvetés, ugyanakkor a BÉK tagok közül nem mindenki cégvezető. Nekik mit nyújthat a kamara?
TMB: Ez így van, sőt, bár néhány gondolattal korábban azt mondtuk, hogy alapfeltétel a kamarai tagság, mégis nagyon sok építész gyakorolja úgy a szakmát, hogy nem tagja a kamarának. Ez egy olyan masszív réteg, akiket luxus nem megszólítani. Szükséges valamilyen módon bevonzani azokat is a kamarába, akik jelenleg ezt nem érzik szükségesnek. És igen, a munkavállalókat is képviselnie kell a kamarának és támogatni a munkaadót és munkavállalót egyaránt, hogy mindkét fél számára előnyösen és alapvetően egészséges munkakörnyezetben tudják végezni a munkájukat. Jó gyakorlatok bemutatásával vagy épp az etikai vonatkozásuk szabályozásával jelentős előrelépéseket lehetne elérni.
Ugyanígy a BÉK-nek meg kell szólítania az egyetemistákat, számukra is kell, hogy legyen egy vonzó ajánlata.
GPIA: Jól értem, hogy a BÉK-et a jövőben egy szolgáltató kamaraként kívánjátok működtetni, aminek a fókuszában a szakmagyakorlók állnak?
TMB: Alapvetően igen, ez a tevékenység a jövőben mindenképp egy fontos pillére kell legyen a szervezet működésének. Mindezt úgy kell elérnünk, hogy nem építhetjük le, sőt meg kell erősítenünk, fejlesztenünk kell a fővárosi kulturális térben betöltött szerepét az olyan kiemelten fontos intézménynek, mint a Fuga.
GPIA: A Törődés ezek alapján minden szegmensében többet akar vállalni, mint a jelenlegi, vagy korábbi elnökség. Társadalmi munkában mennyi idő alatt és hogyan fogjátok ezt megvalósítani?
TMB: Nincsenek illúzióink, egy öt fős elnökség a fent leírtakra képtelen, főleg egy cikluson belül, ezért nem is ez a cél. A mi feladatunk ebben a pillanatban olyan irány kijelölése, amit ha hosszú időn keresztül tudunk tartani és ehhez egy szélesebb támogató közösség folyamatos és lelkiismeretes munkája is társul, akkor megvalósítható. A tervünk amúgy az, hogy a Törődés nem oszlik fel, ha már ez elindult, mint jól működő modell, akkor tanácsadói szinten megmarad és részt vesz a kamara működtetésében.
GPIA: Ha ez így lesz, akkor ennek kapcsán meséltek arról, hogyan jöttetek össze pontosan erre a feladatra és kik a jelöltjeitek?
TMB: Soltész Noémi cikke jól bemutatta ezt a folyamatot. Ez több különböző szakmai beszélgetés egy mederbe terelésével indult. 10-20 éves szakmai tapasztalattal rendelkező építészek vagyunk, akik mindannyian piaci keretek között működnek és látják, hogy érték csak jól szervezett és alapos munkával jöhet létre. A jelöltjeinket külön cikkben mutatjuk majd be hamarosan részletesebben. De a névsor a részletes programunkban elérhető.
GPIA: Azt biztosan tudjátok ti is, hogy a BÉK tisztújításán egyénekre lehet szavazni, nem pártra, meg van az esélye annak, hogy nem mind kerültök pozícióba. Erre van már tervetek?
TMB: Most egy dolog lebeg a szemünk előtt, hogy minden jelöltünk bejut. Ez a cél, ezért dolgozunk hétről-hétre. Így mindenkit, aki eljön a tisztújításra kamarai tagként, azt arra buzdítanánk, hogy ha szimpatikusak vagyunk nekik, akkor egyöntetűleg a mi jelöltjeinkre szavazzon. Ez így biztos egy működő csapat, mert fél éve már jól működik.
Ha mi így együtt kerülünk be, akkor ez lesz az első elnökség, akik már kész csapatként kezdik a munkájukat. Ez már hatalmas előny.
GPIA: Ha ezek után bárkinek felkeltette az érdeklődését, az hol ismerkedhet meg a programotokkal?
TMB: A programunkat ebben a dokumentumban találod meg. Egyszerű és célratörő dokumentum, amit három szó mentén alkottunk meg. Kifejtjük, hogy mitől lesz Budapesti, mitől lesz Építész és mitől lesz Kamara a BÉK a jövőben. Minden visszajelzésre nyitottak vagyunk.