Budakeszi evangélikus közössége az elmúlt két évtizedben indult növekedésnek. 2009-ben saját gyülekezeti termet alakítottak ki maguknak, 2015-ben önálló közösséggé váltak, 2017-ben a templom alapkőletételével ünnepelték a reformáció 500. évfordulóját. 2021. szeptember 4-én felszentelték templomukat, amelyet Benczúr László és Budaházi Eszter építészek terveztek. Somogyi Krisztina kritikája.
A kortárs eszközökkel kialakított portikuszból egyenesen az ovális csarnoktemplomba érkezni meg; fényes, emberléptékű térbe, amelynek puhaságot a falak ezüstös fényű, lazúrozott faborítása és a bútorok nyersfa színe kölcsönöz. A 8 méter magas, beton-zsalukőelemekből kifaragott, íves falakat üvegtégla sávok osztják, a szórt fény részben onnan érkezik. „A templom alaprajza visszautalás közösségünk első időszakára, amikor Úrvacsorára gyülekeztünk a reformátusoktól kölcsönkapott térben. Még kevesen voltunk, ovális formát alkottunk" – magyarázta a folyamatot a tervező, Benczúr László, aki egyben a gyülekezet felügyelője is. (Ugyanakkor az ovális alaprajz talán odagondolás a magyar evangélikus templomépítészet másik nagy alakjának, Nagy Tamásnak Dunaújvárosban lévő templomára is.) Időközben Budakeszin a közösség egyre nőtt: a helyi evangélikusok megkeresése olyan missziós munka, amit Laknerné Puskás Sára lelkész vállalt magára.
A templomtér irányultsága első pillanatban klasszikus: szemben az apszisban az oltári szentségek mögött vékony, nagyméretű, egyszerű kialakítású fa kereszt látható, szintén kétféle színű fából, térbeli hatást keltve. A bejárattól a keresztig húzódó középtengely azonban nem az egyetlen hangsúlya ennek a térnek, a templom szakrális jelentésekkel való belakása jóval összetettebb – gazdagabb – képlet. Az oltártól jobbra, a keresztelőmedence felett kerek üvegezett nyílásból jön be a fény, felvezetve a tekintetet a föld síkjától az ég felé. Úgy gondolom, egy növekvő, új gyülekezet szép metaforája a keresztelőmedence megünneplése. Az apszis váratlan, gazdagon formált eleme egy másik, erőteljes, vertikális elem, ami eltéríti a középponttól a tekintetet. A szószék aszimmetrikus pozícióban, a tetőnyílásból érkező, fából megformált stilizált fénypászmák ölelésében kap helyet. Felülről lefelé jár itt a szem, a gondolat, a lényeg. A csarnoktér nem nagy, egy öleléssel egybe tudja fogni a közösséget. A tér szerkesztése egyszerű, de ott az a három hangsúly, a három szimbólum, a három sűrű jelentés. Benczúr László Ybl-díjas építész hosszú és gazdag életművére gondolva – amelyben több fontos templom tervezése is helyet kapott – és ismerve az evangélikus egyházhoz való szellemi/lelki tartozását – lelkész gyerekként való indíttatását – nemcsak térként, hanem tézisként is értelmezendő Budakeszi Evangélikus Temploma.
Közösség formál szent teret
A templomot Dr. Fabinyi Tamás püspök szentelte fel. Nagy tömeg gyűlt össze, a meghívott egyházi és politikai nobilitások, közreműködők és családtagjaik megtöltötték a teret, a hívek közül sokan a templom elé hosszan kinyúló előtető alatt ültek, a templomtól különálló, közel 20 méter magas torony által megjelölt térben kivetítőn követték az ünnepélyes istentiszteletet. A torony, a sok ember és az ige hangja már a közeli körforgalomból érkezve is pontosan értelmezhetővé tette a helyzetet. Felsejlett bennem ugyanakkor egy másik, koratavaszi megérkezés emléke, amikor Benczúr egy maroknyi érdeklődő számára mutatta meg az éppen elkészült épületet. A térképen könnyen lokalizálható volt a hely, a várost átszelő Fő útról a Basa Péter által tervezett református templomnál kell ráfordulni a Temető utcára, annak végén található az evangélikus templom. Szép üzenet ez a városi kapcsolat a két templom között, erős szellemi tengely. A megérkezés azonban elsőre elbizonytalanító. A Márity utca már az agglomeráció széle, ahol inkább már csak autóval járni. A templom mögötti parkoló összeér a Spar parkolójával, a temető, bár telekszomszéd, rejtve marad a sűrű növényzet mögött. Forgalmas körforgalom, benzinkút, odébb iskola, óvoda, a templommal szemben még üresen álló szabad terület: újonnan kiépülő városrész ez, újak a lakói is, jellemzően Budapestről jönnek ide. Akarva-akaratlanul felmerül a kérdés: Isten házának hol van a helye a 21. században? A környék persze még változik, a templom is feltehetően alakítja majd maga körül a teret.
Az építést a magyar állam két alkalommal történt adományozása és a hívek gyűjtése alapozta meg. Az építkezés magas minősége köszönhető azoknak a kivitelezőknek, akik nagy odaadással vettek részt az építésben. A COVID pandémia időszaka alatt a művezetést a helyszínre szinte minden nap kijáró Benczúr László maga végezte.
Nyitottság a külvilágra
A külső szemlélő számára a templom territóriumát egy nyitott keret határolja: egy tető, amit hat filigrán oszlop tart. Ez a vékony tető jelentősen túlnyúlik a templomcsarnok terrakotta színű testén, de inkább szellemi, mint fizikai értelemben védi az íves belső magot. A külső keret nyitott kapcsolat a templomon kívüli térrel, nem is elsősorban a közvetlen környezettel, sokkal inkább a nagyvilággal. A hat vékony betonoszlopon 20. és 21. századi keresztény mártírok neve jelenik meg a világ hat régiójából, így Magyarországról és a Kárpát-medencéből, de Dél-Amerikából, Ázsiából vagy Afrikából is. „A mártírium ugyanis nem ismer sem földrajzi, sem felekezeti határokat" – hangsúlyozta a szentelésen a püspök, miközben egy-egy nevet és történetet kiemelt a megidézett sorsesemények közül. A húsz különböző egyház mártírjai közül kiválasztott hetvenkét név (12-12 név oszloponként, illetve utolsó név helyett a meg nem nevezett mártírok említése), Jézusnak a missziós küldetésre küldött hetvenkét tanítványára való utalás. A névválasztáshoz vezető, ökomenikus szemléletű kutatást Dr. Lackner Pál Püspök végezte, az emlékezetkultúra ügyét szolgálja, hogy a válogatás könyv formájában is megjelent a szentelésre időzítve.[1]
A lényeg az ige
Benczúr László építészetére jellemző formai megoldás a torony, amely a templom előtt, attól külön állva hívja a tekintetet. A két beton penge fal – két imádkozó kéz – a Kékgolyó utcában 2000-ben átadott Budahegyvidéki Evangélikus Templom párja. A formai hasonlóság feltehetően nemcsak építészetesztétikai, hiszen a két közösség között a kapcsolat szellemi értelemben is létező, a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközösség szórványaként jött létre az új közösség. A torony a Kékgolyó utcában a belső udvarra való pozícióból próbálja elkapni az utcán járók figyelmét. A figyelemfelkeltés Budakeszin is fontos szándék, de a torony itt kétféle irányban is tengely: elsődlegesen természetesen vertikalitása az ég felé való nyújtózás, ugyanakkor a templom belsejében lévő, már említett szószék síkját is ez jelöli ki. Ennek kapcsán előtérbe kerül az az értelmezés, hogy az evangélikus hívő számára a lényeg az ige, mert ez kapcsolja össze az imádkozó embert Istennel. A szószék aszimmetrikus pozíciója arra a jelentésre is ráerősít, hogy az Isten nevében összegyűlő emberek közössége válik szentté, nem maga a tér hordja magában a szakrális minőséget.
Ahogyan a gótikus katedrálisok gazdag képi világa megszólította a híveket, úgy ez a templom is erős jelentésekkel dolgozik, de a megfogalmazás nem figurális, nem képi történetmesélés, hanem az építészet eszköztárával, absztraktabb szinten jelenik meg. Ovális tér, aszimmetrikus és szimmetrikus hangsúlyok, hármasság, világosság, nyitottság a külvilág felé – egyszerre egy alakuló közösség saját, védett tere ez, és egyben a többi ember felé empátiával és a párbeszéd igényével forduló helykeresésé. Az átadás előtti napokban bekerült egy orgona is a gyülekezeti terem felé eső oldalfalra, amelyet a németországi Speyer város dómjának oldalkápolnájából emeltek ki, onnan hoztak haza és építettek újjá a helyszínen. A hangszert, amelynek hangja Bach hazájában elhalt, de Budakeszin újra életre kelt, a szentelésen Finta Gergely szólaltatta meg. A templom készen áll – a környezet alakul tovább: ez egy élő közösség dolga.
Somogyi Krisztina
Szerk.: Hulesch Máté
[1] Dr. Lackner Pál: A budakeszi templom és a 20.-21. századi keresztyén mártírok