A váratlanság játéka – Fikció a bútor nélküli hotelszobákról

Játék az egész. Ez volt a benyomásom a FLOW Spaces bútor nélküli hotelszobái láttán, amelyeket a Partizan Architecture tervezett a bővülő hostel új puzzledarabjaiként. Játszottak ők is, és most együtt figyelik, ahogy a váratlan és a véletlen belakja alkotásukat. Fiktív beszámoló következik az ötlet születéséről és alakulásáról.

A laboratórium fehér csempéi haloványan lehelték vissza a hideg fényű lámpák mesterséges kikeletét. A fugacsíkok parcellái mintha egy másik világ maradványait folyták volna körül: a steril kockákon kopott-koszos, használt tárgyak tenyésztek tétlenül. A kupac mellett két fehér köpenyes alak feküdt: szemük üvegesen csillogott a fáradt lámpavilágban, mellkasukon a „kockázat-és mellékhatáselemző" feliratú táblácska újra és újra felemelkedett majd megsüllyedt.

– Ennyi – mondta az egyikük – Nem maradt semmi…

– Samu, te emlékszel még a Megyére…?

Ezen aztán mindketten felnevettek. Legalább negyven perce feküdtek már így, és ez volt az első alkalom, hogy meg bírtak szólalni. A tizenötödik napon jártak a kutatásban, és ez idő alatt egyszer fordult csak elő, hogy éjfél előtt befejezték a munkát – akkor is kényszerűségből – azazhogy összevesztek.

A kutatással egy biztosító cég bízta meg a párost. Feladatuk: 20 négyzetméternyi kockázatot és mellékhatást felmérni, ezzel megalkotni a lehető legjobban kihasználható és legkisebb potenciális kárral járó, azaz biztosítási és üzleti szempontból is ár-értékarányos hotelszobát. Programjuk két turista háromnapos tartózkodását szimulálja. A módszer a következő: a laboratóriumi körülmények között létrehozott modell csupán terepviszonyokat jelöl, magasabbat és alacsonyabbat. Ehhez első lépésben egyesével adnak hozzá különböző tárgyakat, majd gondosan válogatott kísérleti alanyok viselkedését figyelik meg a környezetben. Ugye nem bonyolult? És ugyan mi is történhetne…

Vizsgálati dokumentáció – I. (részlet)

Asztal: Kerülgetni kell. Asztallábba való belerúgás kockázata magas, mellékhatása szaftos káromkodás, sajgó lábujj és az objektum károsodása, vérmérséklet függvényében károsítása. Hasznosság-arányossági mérlege az adott méretek mellett negatív tartományba esik. Elhelyezése csak közösségi terekbe ajánlott.

Konklúzió: Nagy, felesleges, veszélyes. Ez egy nem.

Szék: Könnyen mozdítható, amely tulajdonság a hely ideális kihasználását nagyban megnehezíti, azt az egyéni kreativitás kockázatának teszi ki. Ugyancsak a mozdíthatóság és a közösségi lét igényei miatt az elkeveredés kockázata magas, mellékhatása pontonként jelentkező széktöbblet, illetve székhiány.

Konklúzió: Ami mozoghat, az mozog is, ami eltűnhet az el is tűnik, ami kárt okozhat, azzal kárt is… TÖRNEK-ZÚZNAK! Különben meg mindenhova le lehet ülni.

Kihúzható tároló: Használata magától értetődőnek tűnik. Nem az. A kerekek a Formula 1-re engednek asszociálni. A folyosón való versenyzéstől még az „egysávos pálya" sem, a lépcsőn való ledobálástól a mintegy húsz kilogrammos tömeg sem téríti el az egyedi használati formákra következtetőket. A rendellenes tevékenységek kockázata nagyobb a vártnál, a mellékhatások súlyossága… belátható.

Konklúzió: Amiről azt hinnénk, nem mozoghat, az is mozog.

Konzolos tárgyak (csoport): A tesztalanyok előszeretettel vizsgálják a rugalmasság határait. Különösen ketten. Különösen párok… A fokozott igénybevétel kockázata kiugróan magas, mellékhatása prózai, de a tárgy szempontjából végleges, törés.

Konklúzió: Minden felület alkalmas, de nem minden tárgy elég erős. Ennyi.

Puff: Az esetek döntő többségében jól működő kiegészítő: kicsi, kompakt, kényelmes, sokoldalú…oldalak. Kettő van. Alulról üreges. A vizsgálati modell tartalmaz fürdőszobát WC-vel. Úgy tűnik, ez nem elég. Az üregekről való asszociáció kockázata… létezik, mellékhatása… ez azért övön aluli volt.

Konklúzió: Nincs olyan, hogy úgyse…

Kerámia kaktusz, művirág: Szelíd teremtések. Csendesen bújnak meg akkor is, ha tulajdonképpen semmi keresnivalójuk a modellben. A kaktuszok alatti mulcs koszolhat. Funkciójuk nincs, de pszichológiai osztály szerint az ilyesmi jó hatással van az emberekre. A pszichológiai osztályon dolgozó kollégák kedvesek és megbízhatónak tűnnek.

Konklúzió: Igenis, létezik közel ártalmatlan tárgy. Küzdj ember és bízva bízzál, hogy nem teszik tönkre ezt is a tesztalanyok.

A földön heverő tudósok a kockázatosnak minősített tárgyakat vizslatták. A körül szalagozott kupac tetejére apró zászlót tűztek – „Végzet hegye" – majd szavak nélkül megegyeztek a távozásban.

A következő reggelt csak tízórakor kezdték, méghozzá egy taktikai brunch-csal a sarki kávézóban. Ezúttal verbálisan, de ismét nagy egyetértésben alkottak stratégiát a kutatás folytatására. Tesztelhető tárgyak nem maradtak, már így is összevesztek a kutatóintézet takarító nénijével a Végzet hegyének „lim-lom szeméthalom", avagy „fontos vizsgálati segédeszköz" mivoltáról. Kezdtek arra a meggyőződésre jutni, hogy a modellt üresen fogják tesztelni. Padló, néhol megemelve, matrac, csap, fürdő, WC. Ezt utalták ki a turistáknak, azazhogy a tesztalanyoknak. A puff és a kerámia kaktusz eseti használatáról szóló vitában ingadoztak. Elégedetten várták a második 15 nap kecsegtető pihenését, és az akciót „Dolce far niente" névre keresztelték. A vizsgálati módszer ezúttal pusztán az alanyok reakcióján alapult. A kockázatokat és mellékhatásokat gyakorisági mintákra cserélték, a konklúziót pedig egyesítve igyekeztek megfogalmazni.

Vizsgálati dokumentáció – II (részlet)

Gyakoriság: kifejezetten gyakori

A tesztalanyok kiszámítható minták szerint ülnek-állnak-fekszenek. Elégedetten nyugtázzák a laboratóriumi tisztaságot. Kedvesen beszélgetnek az arra járókkal. Távozásuk után hálásak az eltöltött napokért.

Konklúzió: Az emberek általában aranyosak. Ez új, és szép tapasztalat.

Gyakoriság: gyakori

A tesztalanyok a megszokottól eltérően lakják be a modellt. A szokottnál hangosabbak. Az átlagot jóval meghaladó gumicukros papírt, sampont, tusfürdőt, kibontott fogkrémet hagynak maguk után.

Konklúzió: Ahova kerülhet matrac, oda kerül is.

Gyakoriság: előfordul

A tesztalanynak olyasmivel támad az össszeférhetetlenségig fajuló problémája, amit korábban senki nem kifogásolt. A tesztalany mindezt változatos stílusban közli.

A tesztalany nem érti a modellt.

A modell meghibásodik, valaki beszorul, kint ragad.

Konklúzió: Mindig karácsonykor, hajnali háromkor történik valami.

Gyakoriság: ritka

A tesztalany modellből kiugrásos módszerrel tönkretesz egy frissen parkolóhelyet váltó autót. Önmagát nem.

A tesztalany a város másik végén egy bolti eladónak egyetlen szót tud kivehetően a fülébe susogni: a kutatóintézet nevét. A polgári felelősséggel teljes eladó így intézeti számlára taxiztatja vissza az illetőt.

A tesztalany a kísérletért kapott juttatást keveselli, az anyagi hiányt szürke zónás online oldalakra feltöltött képekkel pótolja. A kísérleti modellt megfelelő háttérnek találja.

Konklúzió: Minden, minden, de minden megtörténhet.

A laboratórium fehér csempéi haloványan lehelték vissza a hideg fényű lámpák mesterséges kikeletét. A csempén két alak fekszik megtörten.

– Bármi… – lehelték.

Bendicskó Laura