A veszprémi várban található Szent Imre Templom felújítása – múlt és jelen összekapcsolódása

"Építészeti szempontból a padlástérbe nyíló és elzárt lanterna hasznosítása jelenti az egyik, ha nem a legfontosabb feladatot. A lanternán keresztül − a szentélybe beáramló fény a templom térbeli gazdagításán túl − hozzájárulhat a liturgia átéléséhez, a menny és a föld közti kapcsolat megjelenítéséhez."

A Szent Imre e. Piarista Templom tornya már messziről jól kivehető: a Szent Mihály Főszékesegyház toronypárja és a Szent István Templom (egykori ferences templom) tornya mellett a veszprémi vár jellegzetes képének markáns eleme. A templom épülete a Vár utca keleti térfalának részeként az egykori Piarista Rendházzal összeépülve áll. A szomszédos épületek fölé emelkedő tömegével és gondosan komponált főhomlokzatával az utca kiemelt pontjává válik. A várhegyre felfutó Vár utca a templom előtti részen kissé kiszélesedik, majd a Szent Mihály Főplébánia és a Dubniczay-ház közti térbeli váltás következtében ismét beszűkül, mielőtt a Szentháromság térbe torkollik. 

Az épület főhomlokzata balra, rövid falszakasszal a Szent József Házhoz (korábban Alkalmazottak háza), jobbra pedig közvetlenül a Piarista Rendházhoz csatlakozik. A klasszicizáló, késő barokk tagozatokkal, faragott vázákkal díszített főhomlokzaton ión jellegű fejezettel ellátott óriás pilaszterek fogják közre a középső szakaszt, amely felett erőteljes párkányzat és az attikafal fölött zömök, hasábos torony emelkedik. A bejárat felett a rend jelvénye – sugárkoszorúban Szűz Mária koronás monogramja, két oldalán az Istenszülőség görög rövidítésének betűivel – felette az 1833-as építési dátum látható. Az orgonakarzat nagy ablaka felett a fogsoros osztópárkány festett felirata: D. O. M. HONORIBUS B. MARIAE V. ET S. EMERICI jelzi, hogy a templomot Szűz Mária és Szent Imre tiszteletére szentelték.

A templomtér egyhajós, boltozott, a bejárat felett orgonakarzattal. A szentélyből délre nyíló sekrestye, illetve a hajó déli falán nyíló oratóriumablakok közvetlenül kapcsolatban vannak a rendházzal. Szokatlan módon az északi oldalfalon is tágas ablakok nyílnak, a kiegyensúlyozott, fénnyel teli templombelső építészeti eszközökkel is megjeleníti az isteni bölcsességgel elrendezett világ képét. A templombelső figyelemreméltó részlete a szentélynégyszög feletti kis, tambúros kupola, amelyben középen a bevilágító nyílás (oculus) körül eredetileg fénysugárkoszorú volt megfestve. Különleges mestermunka még a diadalív déli oldalán található szószék, amely teljes egészében fémborítással készült.

A piarista rendet Veszprémben Volkra Ottó püspök 1711-ben telepítette le és a várban telket adományozott nekik. Rájuk bízta az oktatást az általa alapított püspöki szemináriumban, de fontos szerepet kaptak Veszprém plébániai lelkipásztori ellátásában is. A várbeli nagytemplom megépítéséig a Jókai utcai Szent Anna-kápolnát használták. A gimnázium és a rendház mellett csak 1825-től kezdték meg a ma is látható templom építésének előkészületeit. Wágner József piarista tanár 1826-ban tervet készített az új templom építéséhez, melyhez 1827-ben Bolla Márton tartományfőnök adott instrukciókat. A rajztanárként is tevékenykedő Czeglédy István másodházfőnök a korábbi Wágner-féle homlokzat elé ion oszloprendű homlokzatot tervezett. Az új templom kivitelezője Strakovitsch Sebestyén veszprémi kőművesmester volt.

A templomot 1836-ban Kopácsy József püspök szentelte fel. Az első kifestés 1840-ben készült el, feltárt részletei ma is láthatók, amelyek ifjabb Franz Xaver Bucher munkái. Eredetileg festve jelenítették meg a késő barokk, szoboralakos, oszlopos típusú főoltár képét, ebből ma is látható kétoldalt a két Árpád-házi szent király, Szent István és Szent László monokróm technikával megfestett alakja. A mai, fa főoltár márványt utánzó festéssel készült, az oltárképén a templom névadó szentjét, Szent Imre herceget látjuk a magasban megjelenő Szűz Mária előtt, fogadalomtételének jelenetében. A templomhajóban álló négy mellékoltár különböző időpontokban készült. A XX. század elején a templomot felújították. Egykori piarista diákok 1901-ben gyűjtést szerveztek az évtizedek óta érintetlen templom helyreállítási költségeinek előteremtésére, továbbá a még hiányzó díszítések elkészíttetésére. A templom belső tereiben az architektonikus és ornamentális festést Altenbuchner Henrik templomfestő, míg a figurális részeket Szirmai Antal festőművész készítette. Az apszis félkupoláján Krisztust az utolsó ítélet bírájaként látjuk, angyalok seregétől kísérve.

A megújult templomot 1901 szeptemberében báró Hornig Károly veszprémi püspök szentelte újra. A nagyrészben eredeti szerkezeteit őrző orgona a pécsi Angster-gyárban készült a XX. század elején. A Szent Imre e. Piarista Templomban jelenleg egy harang szól. Szerkezetét tekintve 1839 óta teljesen eredeti állapotban van. A harangot, amelyet ma is csak kézi erővel lehet megszólaltatni, Eberhard Henrik készítette. Az épület és a benne található értékes falképek leromlott állapota indokolttá teszi a küszöbön álló és 2025-re elkészülő felújítást. A felújítás megkezdése előtt a Szent Imre e. Piarista Templomot időszaki kiállítások megtartására használták és helyőrségi templomként funkcionált. A jövőben a templomhoz kapcsolódó pasztorális funkcióknak köszönhetően az épület használata többrétűvé és sűrűbbé válik majd.

A Szent Imre e. Piarista Templom felújításának elsődleges célja a hitéleti funkció, a liturgikus használat megerősítése, magasabb szintű kiszolgálása. Emellett a meglévő építészeti és művészeti értékek megőrzése és megújítása. Fontos szempont volt még, hogy a ma is egységes klasszicista képet mutató épület ezt megőrizve, a téri adottságokat kihasználva és a funkcionális szempontból hiányzó beltéri elemek pótlásával újuljon meg.

Kívülről nézve a legjelentősebb beavatkozás a sekrestyeszárny utólagos szintráépítésének visszabontása, aminek köszönhetően lehetővé válik az egykori rendház és a templom csatlakozásának építészetileg és műszakilag korrekt kialakítása. A homlokzat vakolatát kijavítják és új festést kap, figyelembe véve az építéskori színhasználatot. A nyílászárókat is restaurálják, illetve helyenként pótolják.

A külső homlokzati- és tetőfelújítás mellett a belső terekben rejlő lehetőségek is sok izgalmat tartogattak. A sekrestye utólag befalazott ablakait, valamint a rendházba vezető befalazott ajtókat kibontjuk, helyreállítva ezáltal az eredeti térkapcsolatokat. Építészeti szempontból a padlástérbe nyíló és elzárt lanterna hasznosítása jelenti az egyik, ha nem a legfontosabb feladatot. A lanternán keresztül − a szentélybe beáramló fény a templom térbeli gazdagításán túl − hozzájárulhat a liturgia átéléséhez, a menny és a föld közti kapcsolat megjelenítéséhez. Az építéstörténeti dokumentációk és kutatások alapján feltehető, hogy a lanterna korábban soha nem töltötte be az építéskor neki szánt szerepet. Ahhoz, hogy a jövőben ez változzon, a padlástéren keresztül kell fényt juttatnunk ide. Ennek érdekében a cserépfedés síkjában függönyfalszerkezetű felülvilágítókat terveztünk. Az előbbi által világossá váló, felújított padlásteret, annak eredeti tetőszerkezetét és a boltozatokat a látogatóknak is szerettük volna bemutatni. A torony lépcsőházából megközelíthető, faszerkezetű, közbülső födémet terveztünk, ahonnan a padlástér jól belátható. A közönségforgalmú területre az elképzeléseink szerint kisebb csoportok vezetett látogatás keretében juthatnak fel. Olyan érdekes és szép része nyílhat így meg a templomnak, mely a legtöbbször rejtve marad a látogatók és hívek előtt. A fentieken túl megújulnak a templomtoronyba vezető lépcsők is, és új, szigetelt födém készül a harangállvány alatt.

A templombelső lényegében megmarad, kiegészítések, kisebb módosulások és a megújulás jellemzik annak felújítását. A meglévő Solnhofeni kőlap-padlóburkolat az új aljzat és a padlófűtés kiépítését követően visszaépítésre kerül. A meglévő főoltárt, a mellékoltárokat, a szószéket, a padokat, a Jézus szíve szobrot és az orgonát restaurálják. Új szembemiséző oltár és ambó kőelemekből és tömbökből készül. Színük illeszkedni fog a Solhofeni kőburkolathoz, ugyanakkor kellő súllyal jelennek meg a térben. A szembemiséző oltár tömegét és formáját a meglévő fa elem továbbírásával terveztük meg. Az új papi és a ministráns székek tölgyfából készülnek, a padok színével megegyező pácolást kapnak. Kialakításuknak és helyüknek köszönhetően a szentmise során a használatot jobban tudják majd szolgálni, mint a korábban ezt a funkciót betöltő pad. A templomhajóban, a padsorok mögött, mind a két oldalon egy-egy új, henger alakú szenteltvíztartó készül azonos anyagú kőtömbből.

A templom új belső megvilágítást kap a használat, az építészeti elemek és a falfestmények kiemelésére. A megnyitott lanterna és a fentiek következtében a templomhajó és elsősorban a szentély az eddigiekhez képest világosabbá és fényesebbé válik majd. A sekrestye fölött, az első emeleten található, a felújítás előtt üresen álló, egykori oratórium terme a jövőben kápolna, illetve imaterem funkciót tölt be. Az új szembemiséző oltár és a bronzajtajú szentségtartó tölgyfából készül, ahogy a világosszürke kárpitú székek is. A két ablak között a falon új fakeresztet helyezünk el.  Az oltár, a kereszt, a szentségtartó és a székek egységesen fehérített tölgyfafelülettel készülnek és légiességet, valamint letisztultságot mutatnak.

Beránková Jana
Kovács Dávid
Kovács Zsolt György

Felhasznált irodalom:
Igaz Rita művészettörténész által készített Építéstörténeti kutatási dokumentáció, 2021
Gömöry Judit és Csomortány Levente művészettörténészek által készített Építéstörténeti kutatási dokumentáció, 2022
Kemény Marianne és Novák Judit festőrestaurátorok által készített Szondázó-festőrestaurátori kutatás anyaga, 2021

A veszprémi várhegy felújításainak projektbemutatóit ebben a dossziéban gyűjtjük össze.
Szerk.: Borenich Levente