A víz múzeuma a Népszigeten

Bakos Ferenc a Népszigetet választotta diplomamunkája témájául. Elképzelése szerint a kihasználatlan terület rangját – jelenlegi hangulatának megtartása mellett - a legjobban egy víz múzeum adná vissza.

Téma

Témának a Népsziget déli csücskét választottam, mely jelen pillanatban, nem szolgálja megfelelően az ide vágyókat. A meglévő híd és a környezet kialakítása körülményes és kellemetlen kompromisszumokkal teli helyzetet tart fenn. Ezen szerettem volna változtatni egy új, mindenki számára kényelmesebb és nívósabb megoldással.




Ezek után már csak a funkció megtalálása volt a feladat. Így egy ilyen területen mely nem csak napjainkban hanem történelmileg is nagyon szoros kapcsolatot ápol a vízzel és a vízhez kapcsolódó tevékenységekkel nem is volt kézenfekvőbb választás mint egy víz múzeum.

Tervem mottója

Főváros félvállról, most jöttem a fővámról,
Úgy tudtam, hogy a Jászain vagy és azt kell látnom Moszkvázol?

Két oldalt, a mérleg nyelve kitől dől?
A Két partra a nép a semmit mérlegelve kitódul.

Egy biztos, hogy Pest soha nem ül fel Budának,
És hogy Budán ugyanúgy pestieket utálnak.
Budapest is, hiszi, hogy vidék, mint a bubópestis;

És a másik oldalon ugyanúgy utálják a tűrhő pestit.
De hát ki mint vét, úgy árát fizeti.

Olyannak találom magam, aki a városrészből kiveszi
Magát, sápadt arcotok nem színezi a kabát,
Festők, itt minden tájat megkent a karma akaratlanul,
De ha csak lakatra tanul, lakatlan szigetünk elkatlanodul.

De ha fejtetőre állok, akkor sem lefesthető,
Hogy Pest Budát és Buda Pestet öl, ha testet ölt,
Ezért metróra ülök, és hogy ne legyen ellenszenv,
A Duna alatt két város között pont középen lefekszem.

Szóljatok ha köpdösnek, adunk egy maflást a törp-énnek,
Budapesten vagyunk, itt dolgok történnek.
Bazi nagy görög Lagzi Lajcsik szólnak kánonban,
Három tévéből otthon, hogy el ne aludjak álmomban.

Óriástűvel hadonászik minden emberöltő,
Sok családnál nem jött vissza hat a Negyvenötből.
Ezért nem látok temetőt, nincs hol hajtanom fejet,
Mégis nézte egyik szemem a sírt, a másik a nevet.

Buda és Pest, drog és alkohol cikáz,
Egyszer fent, egyszer lent és az igazi gáz,
Hogy az igazi gazig, az igaz igáz.

De ha fejtetőre állok, akkor sem lefesthető,
Hogy Pest Budát és Buda Pestet öl, ha testet ölt
Ezért kimegyek a hídra, és hogy ne lehessen revansom,
A Duna alatt, két város között hullámsírban elalszom.

(Süveg Márk : Semmire sem képes lap)

A helyszín

A Népsziget vagy másnéven a Szunyogsziget egykoron teljes értékű sziget volt, mind földrajzilag és kulturálisan. Ma már csak félsziget, ennek oka a téli kikötő kialakítása volt. A mintegy 2 km hosszú sziget déli területe a XIII. kerülethez, azaz Angyalföldhöz tartozik, míg az északi fele a IV. kerületé, vagyis Újpesté.



Budapest legészakibb szigete közel 50 hektár területű. A szigetet 3 ponton kötötték össze a város szövettel. Az északi végén a töltéssel, mely régebben csak egy épített zsiliprendszer volt. A sziget egyharmadánál a vasúti összekötő híddal melynek hatalmas töltései szinte felszeletelik, ketté vágják a szigetet. Legdélebbre pedig egy gyalogos híddal kapcsolódik pesthez a Szúnyogsziget.

Elfeledett

A sziget a Marina Part árnyékában bújik meg. Így érdekes kontrasztot alkotnak a Duna parti panorámás luxus lakások és az elhagyatott néhol romos XX. századi épületek. A régebbi pezsgő életnek nyoma sincs. Anno hajógyárak, szerelő üzemek, üdülők és táborok működtek a szigeten. Ma már leginkább csak a sport élet maradt meg, valamint két-három hekkező.

Egy séta most

Azonban halottnak egyáltalán nem tekinthető a környezet. Ahogy átkelünk a gyalogos hídon felsejlik pár horgász kontúrja a sziget töltésein. Tovább haladva, már a szigeten, egy idősebb úr próbál átmászni a bejáratott jelentő hosszú lépcsősor után is folytatódó demarkációs vonal jellegű korláton. Épp most jött vissza a sziget hegyéről. Mi is arra vesszük az irányt. Nehézkes a lejutás, a már említett korlátolt megkerülve, az alsó ösvényen haladva, a természetes fasorok között az ember el is feledkezik, hogy 10 percnyire metró közlekedik, és a város nyüzsgő forgataga sincs egy gondolatnál távolabb. Visszafelé indulva több úton van lehetőségünk elindulni, és mivel a hekkezők zárva tartanak nem indulunk el az aszfaltozott fő úton, hanem letérünk a sziget Duna felé eső partjára. Itt töbször kutyájukat sétáltató fiatalokba és kisgyermekes családokba botlunk, akik egy kis kikapcsolodásra vágytak. Esetenként tényleg megbotlunk a csónakházak számára kialakított sinekben, melyek a csónakok, kenuk és kajakok vízre helyezését hivatottak könnyíteni. Egy kellemes 20 perces sétával később elérkezünk a vasúti összekötő hídhoz. Épp elhalad egy vonat a Nyugati-pályaudvar felé, A döngő "léptei" még percekig a fülünkben zengenek. Jobbra tőlünk vagy két tucat kecske legelészik, egy kiirtott erdőterület helyén. Az az érzésünk támad hogy akár egy faluban is lehetne, hiszen szinte tökéletes a hasonlóság: a vasút mellett az ipartelep, az egyutcás szövet, a legelő és a nyugalom. Ez talán a legfontosabb a szigetben, a Nyugalom. A Hajógyári-szigetet évente egyszer emberek tízezrei lepik el. A Margit-szigeten lépni sem lehet anélkül hogy ne egy mozgó büféssel találkoznánk. Ebben rejlik a Népsziget igazi arca. Mára a sziget egy utolsó Duna parti menedék maradt a budapestiek számára.

A funkció

A víz múzeumoknak létezik egy világot átszelő hálozata (https://www.watermuseums.net/). Ez a hálózat igyekszik összevonni és tematizálni a víz témájú kiállításokat.

Alapvetően ezek a múzeumok nagy hangsúlyt fektetnek a víz regionális jelentőségére, a Duna esetében ezt jórészt a hajózás és a hajógyártás teszi ki. Azonban foglalkoznak prevencióval és a figyelem felkeltéssel is, lévén a víz életünk egyik legfontosabb alapeleme, és ahogy mind tudjuk, bolygónk édesvíz készletei fogyóban vannak. Ezen helyzetek tudatosításával és ésszerű megoldások bemutatásával szándékoznak javítani jelenlegi helyzetünket.
Mindezeket figyelembe véve és szem előtt tartva alakítottam ki a Dunán átívelő Víz Múzeumot.

Koncepció

Alapvető cél a sziget megközelíthetőségének javítása, és a kialakult csomópontban egy jelpont szerű épület kialakítása, amely meghatározhatja a sziget későbbi arculatát. Továbbá cél volt az ember és a víz kapcsolatának erősítése, a víz fontosságára való figyelemfelhívás.




Ezért az épülettel mind vertikális, mind horizontális értelemben szerettem volna a lehető legtöbb és legkülönfélébb kapcsolatot kialakítani a Dunával.Többféle rálátással, a távoli kilátószerű élménytől egészen a teljesen vízközeli hangulatig.

Alaprajz

Az alaprajz kialakításánál három fő szempontot igyekeztem betartani. Ezek közül az első és legfontosabb a vízzel való kapcsolat maximalizálása ahogy a beltérben, úgy a beltérből is. A második szempont a primer terek (kiállító terek, aula, stb.) egységként, közös tér ként való értelmezése. Így alakultak ki a rámpák alatt lévő kiszolgáló egység blokkok a szigeten és a pesti oldalon is. Az utolsó alapelv pedig a könnyű tájékozódás és az épület megismerésének könnyítése volt, ezért jól átlátható tereket, és könnyen megtalálható közlekedő magokat terveztem. Valamint ehez kapcsolódva az épület infografikájával is foglalkozam.

Anyaghasználat

Az anyaghasználat már a tervezés korai szakaszában eldőlt. Valami újat szerettem volna a szigetre tervezni, de a sziget múltjának figyelembevételével. Ezért mivel a magyar hajógyártás egyik központja volt a Népsziget, ezért az itteni, sokak által kedvelt ipari hangulatot szerettem volna tovább mélyíteni.



Így az épület kívülről egy durva, fa deszkazsaluzatban készült beton burkolatot kapott, míg belül, és részben kívül is a fő teherhordó szerkezetként működő acélszerkezetes rácsostartó dominál.

Ezen felül a híd szerkezeten perforált fémlemez burkolatot terveztem, melynek mintázata az üvegre verödő esőcseppek mintázatából származtatható.

Infografika



Az épülethez terveztem egy átfogó piktogram halmazt is. Ezen piktogramok közel mindegyikében feltűnik a hídat meghatározó és onnan származó ‘S’ alak.