Amikor az építész összeszövi az idő szálait – a Székesfehérvári Egyházmegyei Látogatóközpont
Kitűnő épülettel gazdagodott Székesfehérvár városa. A Robert Gutowski Architects Egyházmegyei Látogatóközpontjában eltérő korú és milyenségű történeti rétegek olvadnak össze az egyértelműen kortárs, de mégis időtlen beavatkozással. Fenyvesi Judit épületbemutatása.
Egy megépült ház bemutatásánál szeretem a ház ötletének történetét is elmesélni. Mondhatnám, hogy ennek a háznak a története a középkorban kezdődik, hiszen alatta és benne húzódik a középkori Székesfehérvár városfalának egy szakasza. Ambivalens módon a ház funkciójának ötlete mégsem ebből a régi időből és régi városfalból következett, hanem attól teljesen függetlenül merült fel az igény a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum részéről egy olyan gyűjteményi raktárra, ahol a korszerű raktározás műszaki követelményeinek megfelelő körülmények között tárolhatják a régi iratokat, műtárgyakat, illetve az egyre bővülő kortárs művészeti gyűjtemény darabjait. A profánnak tűnő funkció ellenére mégis egy reprezentatív helyen lévő telket választott az egyházmegye, amely ráadásul egy kiemelt régészeti lelőhelyet keresztez. Tehát a helyválasztás is rámutat a raktározott anyagok jelentőségére.
Az épület jelenleg a Vértessomlót, Bodajkot és Székesfehérvárt összekötő Magyar Szent Család nyomában zarándokút látogatóközpontja. Egy középkori kövekből rendezett lapidárium, a Székesfehérvári Püspöki Könyvtár látványraktára, Ötletműhelynek nevezett foglalkoztatótér, valamint egy látványos, interaktív kiállítás tekinthető meg benne. A tetőtérben lévő kiállítás a székesfehérvári egyházmegye 50 templomát, oktatási intézményeit, és az említett zarándokutat mutatja be. A transzparens földszinti nagy terem ennek a kiállításnak a fogadótereként funkcionál. Az épületben kapott helyet a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum raktára is, ami azonban a nagyközönség számára nem látogatható.
Helyszínül szinte kínálta magát a Lakatos utca zártsorú beépítésének utolsó telke a Prohászka liget sarkán, mely csúnya „varas" sebhelyként régóta romosan éktelenkedett az utóbbi években egyre szépülő-megújuló belvárosi terület peremén. A hátsó telekhatár szomszédos a Püspöki Palota kertjével, ami nagyobb zöldterületként a Lakatos utcai lakóépületek mögött terül el a Városház tértől egészen a Prohászka ligetig. A kevés megmaradt, ma is látható középkori városfal-szakasz a Püspöki Palota kertje és a Prohászka liget között húzódik, majd merőlegesen belefut a Lakatos utcába. Itt, a Lakatos utcai végén, a fal lezárásaként, az 1940-es években készült el a Prohászka-emlékmű. (Prohászka Ottokár 1905-től haláláig Székesfehérvár országos hírű megyés püspöke volt.) A faragott kövekből megalkotott, magasba emelkedő angyalt tartó emlékműhöz tartozik egy faltest két boltíves nyílással. Az egyik, melyet díszes vaskapu zár le, a Püspöki Palota kertjébe vezet. Ehhez az összetett alakzathoz kellett csatlakoznia az új épületnek. Továbbá a régészeti szakirodalomból kiderült, hogy a telken lévő, elbontandó épületek alatt 90 fokos irányváltással folytatódik a középkori városfal, melyhez szigorú műemlékvédelmi előírások kötődtek. Aki eddig tudott követni, az léphet a „Level 2" szintre.
Az egyházmegye 2014-ben megvásárolta a telket és az előzőekben vázolt kacifántos szituáció megoldására 2015-ben meghívásos tervpályázatot írt ki, melyen sok jeles építész terve közül a Robert Gutowski Architects építésziroda javaslata nyerte el a zsűri tetszését.
A tervezést 3 kulcsfontosságú szempont/elvárás befolyásolta:
1. A sarokszituációban lévő háznak ellentétes irányokban eltérő módon kell reagálnia. Az utca első épületeként indító motívumot kell megjelenítenie és ugyanakkor a városfal lezárásaként hangsúlyt kell jelölnie, melyet a látható városfal túlsó végén lévő Középkori Romkerthez tartozó (1938-ban Lux Géza tervei szerint átadott) épületegyüttes párjaként vizionáltak. Ez a hangsúly egy bástya jellegű, tömörebb épülettömegben ölt formát, melynek alsó szintje egyben a rusztikus kőburkolatú emlékmű befejezetlen falának folytatása. Az épület ellentétes oldalának ugyanakkor már bele kell simulnia a zártsorú módon beépített házak sorába. A kezdeti elképzelés egy lapostetős tömeg volt, ami a bástya jelleget erősítette volna, de a helyi építési szabályzat előírta a magastetőt, ami a szomszéd nyeregtetőhöz tömegében jobban illeszkedik. A magastető ellenére a létrejött markáns alaptömeg egyszerű kontúrjával és tömörségével kellően visszaadja a bástya-hatást. A kevés nyílással áttört homlokzat ugyanakkor a raktár funkció klimatizált, fénytől óvott igényeinek is megfelel. Ami nagyobb nyílás mégis van a homlokzaton, az arányaiban rímel a Romkerthez tartozó téglaburkolatú épületek nyílásaira, illetve játékosan megjelennek lőrésekre emlékeztető kis ablakok, megidézve a középkori funkciót. A kőburkolatú „talapzat"-ra tett téglaburkolatú fölső tömeg anyagában is hasonul a Lux-féle épületekhez, illetve szép átmenetet biztosít a folytatólagosan illeszkedő későbarokk vakolt városi homlokzatokhoz.
2. A megrendelők elvárták a kb. 80 éve készült emlékműhöz való alkalmazkodást. Adott volt egy, az emlékmű falából az utca felé elinduló falcsonk, amit anno félbemaradt sarokkövekkel hagytak abba, mintha előrevetítették volna a későbbi befejezést. A tervezők ennek a kőből rakott falcsonknak a folytatását fordították rá burkolatként épületükre, ugyanabból az anyagból. Ráadásul precízen lekövették a meglévő fal faragott köveinek különböző faragási technikával készült kiosztását. Kiemelendő a tervező igényessége a részletek kidolgozásában. Szinte meghatódtam, amikor a földszinti kőburkolat kőről-kőre kikonszignált rajzát megmutatta. (Fájdalmas tapasztalat lehetett, amikor a kivitelező gondolt egyet, és ehelyett elkezdett felrakni egy kommersz terméskő lábazatot, de pórul járt, mert vissza kellett bontania.) Tervezői szándék szerint, ha az idő múlásával kicsit koszolódnak az új kövek, egyneművé lényegülhet a régi és az új kőfal. Ugyanakkor nem volt cél, hogy az új épület réginek látszódjon (az emlékművel egykorúnak), ezt bizonyítja a saroktól nem messze elhelyezett kőkeretes „vitrin" és más kortárs építészeti stílusjegyek. Az épület vállalja születésének korát, mégis összeízesül környezetével.
3. A pályázat elbírálásánál fontos szempont volt, hogy mit kezd a tervező a telken belüli, megőrzendő középkori városfallal. Volt, aki az adottságból kiindulva két épületre bontotta a leendő funkciót, így a fal mindkét oldalára külön épületet tervezett, azonban Gutowskiék egy bátor lépéssel teljesen integrálták a középkori falat az új épületbe, és annak szerves részévé tették. Ez ugyan komplikált műszaki kihívások sorát vonta maga után, viszont lehetőséget teremtett múlt és jelen kapcsolatának hangsúlyozására. Ezt az építészeti „összeszövést" érzékeny eszköztárral oldották meg. Fontosnak tartották, hogy ne roncsolják tovább a falat, hiszen annak külső kőpalástját már amúgy is széthordták a letűnt korokban. Magával a régi fallal is „kesztyűs kézzel" bántak, amely egyrészt sehol nem érintkezik szerkezeti betonnal, másrészt következetesen körbelapolgatták téglaburkolattal a belső térben, így egyértelműen jelzik régi és új határát. Ez a téglaburkolati játék a falon-födémen-padlón átfordulva, és a fal tetejének állagmegóvásaként egy koszorú-szerű lezárással „körbekeretezi" a történelmi falat, amely mégis szinte mindenhonnan látható a belső terekben, ami különleges atmoszférát teremt.
Általánosan elmondható, hogy a ház összes téri helyzete a régi fal geometriájához alkalmazkodik, rászervezve arra a közlekedő tereket. A földszinten a fal mellett húzódik egy galériaszerűen kialakított vízszintes közlekedő sáv, amiről a falon inneni terek nyílnak. Mindehhez üvegfalakat használtak, hogy az utcafronti helyiségekből is látható legyen a középkori fal, plusz még az utcáról is beláthatunk idáig a nagyméretű „vitrinen" keresztül. A fal melletti közlekedő tér galériás kialakítása révén lepillanthatunk egészen a pince aljáig, ahonnan felmagasodik a régi fal és beleáll a földszinti légtérbe. A pincében a falon innen található a múzeum nem nyilvános műtárgyi raktára, a falon túl pedig az a kőtár, melynek térhatárolását a középkori fal legszebben megmaradt oldala adja.
Izgalmas téri helyzeteket hoz létre az a lépcső- és térrendszer, amely a falon túli területek megközelítését szolgálja, a műemléki fal csonkolása nélkül. A bejárati szinten átlátunk ugyan a fal fölött, de egyébként elzárja a falon túli terület megközelítését. Az első emeleten viszont a padlószint már a középkori fal fölé kerül, így itt tudunk – felülről megkerülve azt – a falon túlra, és a lépcsőkön egy szintet visszaereszkedve a kőtárként működő terembe jutni.
A belső anyaghasználat a raktárfunkcióhoz illeszkedően egyszerű, praktikusan fenntartható. Egyedül a függőleges közlekedő mag élénksárgára festett falai különülnek el a ház többi részétől, ahol nyersbeton felületek uralkodnak. Üzemeltetői igény szerint a festett falak rendszeres újrafestése elképzelhetetlen lenne a termekben elhelyezett kényes gyűjtemény megóvása mellett.
A ház tervezési folyamata azt a kérdést boncolgatja, milyen módon lehet döccenőmentesen beleszőni egy új épületbe a régi értékeket. Gutowski Robert válasza a különböző korok közti kapcsolat élővé tétele. A kapcsolat fontossága pedig felülírhat dogmákat, berögzült szokásokat, akár iskolapéldás műemléki megoldásokat is. Az építész így válik takáccsá, szövőmesterré, aki térbeli és időbeli szálakat sző erős szövetté.
Fenyvesi Judit
Szerk.: Winkler Márk
