Át
A Fővárosi Tervtanács élesen bírálta a Dohány utcai átépítés tervét.
Január 18-án Fővárosi Tervtanács elé került a Térségi Integrált Szakképző Központ (TISzK, több oktatási intézmény közös gyakorlóiskolája) építési engedélyezési terve, amely a Dohány utca 65. alatti lakóépület átépítését-bővítését tartalmazza.
Miháltz István felelős tervező elmondása szerint évekkel ezelőtti tanulmánytervüket vették alapul a jelenlegi munkánál. Minthogy a meglévő keretes beépítésű, körfolyosós épületen eszerint „semmi szép” nincs, nagyarányú bontást terveznek. A finanszírozást nagyrészt fedező EU-s pályázat kiköti, hogy az eredeti épületet részben meg kell tartani, ezért csak a hátsó szárnyat bontanák el, a megmaradó épületrészek belső struktúráját átszervezik (főfalak pilléresítése, felvonó, új lépcsők stb.). A jelenlegi két szintre további kettőt építenek. Az épületben főként olyan speciális gyakorlóiskolai funkciók lesznek, mint bankfiók, üzlet, büfé, ügyfélszolgálati központ stb., a legfelső szinten gyermekmegőrzővel és tetőkerttel. A telken belüli parkolás nem megoldható, ezért az építtető pénzbefizetéssel váltja meg ezirányú kötelezettségeit.
A két új szint üveg függönyfalhomlokzatát ablaknyílások helyett kővel burkolt mezők tarkítják, ugyanez a kő az alsó szintek falburkolata is (ahol az ablakok ablakok). A tervezők (M. I. és Tóth Károly Elek, Tóth Nikoletta társtervezők) szerint a huszonegyedik század követelményeinek nem tesz eleget a vakolt falfelület, ezért terveztek végül kőburkolatot.
Az ismertetést követő hozzászólások leginkább azt tették szóvá, hogy itt valójában nem átépítésről, hanem egy új épületről van szó, hiszen szerkezetüket, alaprajzukat, megjelenésüket tekintve a megmaradó szárnyak is teljesen átalakulnak. Az egyik vélemény szerint „ez mindenkinek az átvágása, aki pénzt ad” a projektre.
Koris János opponenciájában kedvezőnek ítélte az utcakép szempontjából a ráépítést, ami a szomszédos épületek magasságát veszi fel. Furcsállotta a könyvtár pincében való elhelyezését, kifogásolta a lift és a gyermekmegőrző szervetlen elhelyezését. Szerinte a bejárati tér nem jó, továbbá erőszakolt a bejárat „maszkszerű keretezése” és a homlokzatok is átgondolandók, különös tekintettel a felső szintek kővel burkolt vakablakaira, mint „posztmodern gegekre”. A tervet fentiek megfontolása mellett összességében átdolgozásra javasolta.
A vita folyamán a többség mélygarázs létesítése mellett érvelt (Schneller István szerint jogszerűtlenek az egyes kerületek azon rendeletei, amelyek lehetővé teszik parkolók létesítésének általános pénzbefizetéssel történő megváltását). Többen támadták a felelős tervező huszonegyedik századra hivatkozó érvelését a homlokzatképzéssel kapcsolatban. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy ez a terv „rendkívül álságos” és „borzongató, mint javaslat a huszonegyedik század elején a belvárosban”, másvalaki szerint „semmi köze a huszonegyedik századhoz”.
A Tervtanács tagjai szerint ez a terv bajosan nevezhető átépítésnek, ezenkívül külön bírálták a homlokzat aszimmetriáját (a baloldalon nagyobbak az ablakok, mint a jobboldalon), a gyermekmegőrző legfelülre való telepítését, az indokolatlanul teátrális, szimmetrikus íves lépcsőt stb. Hiányolták az üzemi forgalom épületen belüli megoldását, illetve a ki- és berakodást lehetővé tevő manipulációs teret. Halk derültség fogadta a tervező kijelentését, miszerint a könyvtár azért van jó helyen a pincében, természetes világítás nélkül, mert „befelé forduló funkció”. Az üzemi konyhával pedig azért nem cserélhet helyet, mert annak ablakra van szüksége a szellőzéshez. A Tervtanács tagjai szerint ellenben a könyvtár nem lehet a pincében, egy konyha esetében meg éppen a szagok kijutásának megakadályozása a cél, tehát nincs szükség nyitható ablakra.
Az átépítésnek nevezhető beavatkozás mértékét meghaladó változtatásokat firtató észrevételekre Miháltz István azt válaszolta, hogy elveszett volna az úniós pályázatból megszerezhető öszeg, ha deklaráltan új épületet hoznak létre. A tanácstagok szerint azonban „pénzeket utólag is el lehet veszíteni”, különösen ilyen esetekben, amikor az illetékesek vélhetően nem tudták, valójában mire adták a támogatást.
A felelős tervező számára is az ülésen vált világossá, hogy a padlástérbe nincs bejárat, mindenesetre visszautasította azokat a feltételezéseket, miszerint a tetőteret az átadás után valószínűleg stikában beépítenék. Nem sikerült meggyőznie a kétkedőket afelől, hogy az intézmény elboldogul parkolók nélkül, akár azért, mert az itt tanulók többsége középiskolás lesz, akár azért, mert a közeli utcákban vannak nagy mélygarázsok.
Schneller István összefoglalójában azt mondta, hogy a Tervtanács teljes mértékben támogatja az intézmény létrehozását, de a tervet át kell dolgozni, megoldva a parkolást, egyszerűsítve a homlokzatot, bővítve az alulméretezett liftkapacitást. Az újbóli bemutatással együtt mindez a februári pályázati határidőig kivitelezhető.
Szöveg+kép: Török Tamás
