Az Év Belsőépítésze - 2010

A Laki Péter által 1998-ban alapított „Az év belsőépítésze” díjat a Rádóczy (f) László, Tolnai Zsolt István tervezőpáros érdemelte ki idén. Az aranyozott bronz emlékplakett mellett a díjazottak egymillió forintos jutalmat is átvehettek a díjat alapító Laki Pétertől.

Az immár tizenharmadik alkalommal odaítélt elismerést április 13-án, szerdán vették át a kitüntetettek dr. Finta Józseftől, a zsűri elnökétől és Laki Pétertől, a LAKI Zrt. elnök-vezérigazgatójától a Laki Kereskedelmi Központban rendezett ünnepségen.

Az eseményen díszvendégként részt vett és beszédet mondott: Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár.

„Az év belsőépítésze” kitűntető címet a Magyar Építész Kamara Belsőépítészeti Tagozata évente ítéli oda az általa kiemelkedőnek tartott, különleges tervezői értékkel bíró belsőépítészeti munka tervezőjének.

Az év belsőépítésze - 2010 díj pályázatra összesen 21 pályázat érkezett be. A Szakértői Bizottság döntése alapján a 2010. évi „Az év belsőépítésze” díjat Rádóczy (f) László és Tolnai Zsolt István a pécsi Kodály Központ belsőépítészeti tervezési munkájával nyerte el.

A munka kiemelkedő értéke, hogy perelhetetlen egységben képes szólni az épület egészével, azaz a ház épületével, miközben tudjuk, hogy elsősorban a nagyterem belsőépítészeti kialakításánál, nagyon komoly funkcionális akusztikai és hangulati kérdésekre kellett egyszerre egybecsengő választ adjon.

Különös értéke a hangversenyteremnek, hogy teljesen egységes, gyakorlatilag egynemű anyaghasználatát az igen finom cizellációkkal, a nagy felületek bontásával és fényeffektusokkal tudja igazán humánussá tenni.

Az alábbiakban közreadjuk Rádóczy (f) László köszönőbeszédét:

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Államtitkár Úr és Professzor Úr, tisztelt Adományozók, kedves barátaink! Köszöntöm az egybegyűlteket, megtisztelnek a jelenlétükkel!

Először is köszönetet mondok a díjat 1998-ban alapító Laki Péternek és a zsűri tagjainak, amiért az erős mezőnyből a mi munkánkat találták az elmúlt év legjobbjának. Másodjára történt meg velünk, hogy ezt a – már nemcsak a szűkebb szakmában – rangos elismerést megkaptuk. Az előzőt is nagy megtiszeltetésnek éreztük, de akkor még nem sejtettük, hogy ennek hozadéka lesz majd egy második. De ez is csak a díj magas színvonalát példázza…Ezúttal azonban a köszönetnyilvánítás kevés – szükségét érzem, hogy néhány gondolatot megosszak Önökkel az utóbbi három évünket betöltő Kodály Központról.

Mondanom sem kell az örömet, amikor az Építész Stúdiósok minket kértek föl erre a munkára. Magától értetődően azonosultunk a koncepcióval, a közös hangot szinte nem is kellett keresnünk a vázlattervtől a tender elkészültéig tartó állandó vágta négy hónapja alatt. Egy év "közbeszerzési szünet" után, kissé (de nem eléggé) gyanakodva, önként sétáltunk be az oroszlánbarlangba. A kiviteli tervek elkészítése és a megvalósítás majdnem-végigkísérése egyedül csak nekünk adatott meg az eredeti tervezőgárdából – a szerzői felügyeletet gyakorló Építész Stúdión kívül. Különös volt látni, hogyan zajlik és milyen szerepekbe kényszeríti a résztvevőket egy EU-s támogatással készülő kiemelt beruházás a FIDIC sárga könyves rendszerben.

A kivitelező megbízásából tervezni enyhén szólva is ambivalens vállalkozásnak bizonyult. A szakmában evidencia, hogy a megvalósulás folyamán a kivitelezői szempontokat is figyelembe vevő ésszerűsítés, egyszerűsítés szükséges, folyamatosan kompromisszumokat kell kötni és konszenzusra jutni. Mindez szinte elképzelhetetlen a tervezett és megvalósult minőség közötti hiátus nélkül. Tisztában voltunk azzal, hogy szűk a cipő - szorít a büdzsé, ezért elsősorban a ház lelkére: a hangversenyteremre koncentráltunk. Ha az nem elég jó, akkor csak a vidéki kultúrházak száma gyarapodott volna.

Ám mikor a terem legkényesebb részei nagyjából összeálltak, a kivitelezők fura urai úgy látták: az utolsó három hónap véghajrájában a tervezői jelenlét csak hátráltatná a tempót, ezért az átadásig már nem is tehettük a lábunk az építkezésre. Így már nélkülünk készült el az előcsarnok is, ahol a leegyszerűsített és kidolgozatlanul maradt megoldások miatt a hozzáértőnek csak hunyorítva ajánlott vizsgálódnia.
Hogy érthetőbb legyen miért, idézem Szemerey Samu idevágó sorait:

„A tervezés és a gyártás perfekcionizmusára, kézműves minőségére alapozó építészeti esztétika lényege, jelentése, működése… …a részletek kialakításában rejlik. Ezek azok, amik megteremtik a léptékeken átívelő szellemi egységet, és amik mentén olvashatóvá, egy korszak kultúrájában, térszemléletében elhelyezhetővé válik egy ilyen épület... …A részletek kidolgozása, minősége…kritikus jelentőségű: a külső nézőpontból erőteljes építészeti nyelv ebben a közelségben megtapasztalva a hazai közönség számára gyorsan avuló újdonság lesz a tartósabb, új minőséget közvetítő élmény helyett…, a kortárs építészetről alaposabb ismeretekkel bíró vendégek és szakmabeliek számára pedig kiábrándító meglepetés.”

Az elnagyolt részletek nem befolyásolják a koncepció lényegét – csak az erejét gyengítik. Ezért nem tehetünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mintha a legnagyobb műgonddal és szakmai tudással készült volna el ez a reprezentatív épület. Vajon miért nem (vagy miért csak ennyire) érezte át mindenki a ház nem csekély szimbolikus jelentőségét? Vajon miért tudtak 104 éve a Zeneakadémia kivitelező mesterei máig maradandót és nemeset létrehozni?

Ez a szakmai díj minden tekintetben nagy elismerés, amely a létrejött műnek is megbecsülést és védelmet jelent. Ezért bízunk benne, az érintetteket is inspirálja ez a pillanat, hogy hosszú távon a mesterség becsülete előbbre való érdek és együtt legalább javítsunk azon, amin lehet – a garanciális időn belül erre megvan a lehetőség. És kérjük a ház gazdáit, hogy viseljék gondját felelősséggel, a segítségünkre ebben számíthatnak –gondolok itt a még nem belakott előcsarnokra, közönségforgalmi terekre és a magánadományból készülő orgonára is.

Köszönet munkatársainknak a kitartó, szívós együttműködésért és mindazon közreműködőknek, kivitelezőknek köszönjük a feladathoz méltó hozzáállást és a jól végzett, lelkiismeretes munkát, akik igyekeztek a mesterségbeli tudásuk, tapasztalatuk maximumát hozzátenni – remélem az érintettek mindannyian tudják, kikre gondolok…

Önöknek pedig köszönöm, hogy meghallgattak.

Rádóczy (f) László