Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – Lévai Tamás és Jószai Ágnes megosztott III. díjas terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójára kiírt tervpályázaton megosztott harmadik díjban részesült Lévai Tamás és Jószai Ágnes pályaműve, amely a lechneri épülettel tisztelettudóan viselkedő-, a hozzáadott épülettel és udvar szintjén végigfutó, áttört ornamentikájú lemezzel új építészeti értéket hoz létre.

HELY

Az Iparművészeti Múzeum  ikonikus épület. Mint minden értéket, ezt is gondozni kell, mintha élne. A rekonstrukció kapcsán értékelni kell a kulturális életben betöltött szerepét. A múzeum kapcsán, nem a konzerválást, hanem az élő jelent kellene erősíteni, melyben az egykori szellem ismét lobog, mivel épp korszerűsége emelte ma ismert rangjára. A múlttal való közös pontokat az építészet legalapvetőbb, leginkább időtálló eszközeiben kell megragadni, ritmussal, arányokkal, fénnyel. Tehát óriási a kihívás.

FÉNYEK

A ritmus és az arányok helyénvaló könnyed és nagyvonalú megteremtését modellen mutatjuk be, melyet a fények tesznek élővé. A meglévő üvegszerkezetek árnyékolását, sötétíthetőségét redőnyös és rolós árnyékoló rendszerrel meg lehet oldani, a fő szempont a gazdaságos üzemeltethetőségen túl az új kiállítóterek kialakításánál az volt, hogy a beépítés kötöttségei mellett nagy flexibilitású terek jöjjenek létre, melyeket könnyűszerkezetes épített falakkal tovább lehet tagolni, ami a jelenlegi gyakorlat szerint a leginkább megtérülő megoldás. Ezek építéséhez a legalsó, udvar szinten biztosítottunk helyet. A nagy üvegfelületekhez szükséges vastag üvegtáblák önmagukban adnak UV szűrést, ezért inkább a fényszűrést kell megoldani. A műtárgyakat ért dózis-elvnek megfelelően a sötétítést akár napi ritmus szerint kell alkalmazni, ezért jól hozzáférhetőnek kell lenni. A függőleges felületen való fénybeeresztés mindezt a legoptimálisabb módon teljesíti, kombinálva a felülvilágító előnyeivel. E nyílások a mesterséges világítás LED rendszerű viszonylag kis méretű rendszeréhez jól illeszkedik.

FUNKCIÓK

Az alapvetéshez vezető úthoz elengedhetetlen a funkcionális letisztítás. Az idők rétegeit jelen esetben tisztán le lehet fejteni, a garázssortól, a melléképületektől való lecsupaszítás, a tetőterasz kibontása magától értetődik, a fő kihívás a keretes beépítés előnyeinek kiaknázása a mai akadálymentes és gépesített közlekedés kívánalmainak megfelelőn. Az egy szinten való körbejárhatóság alapvetően lényeges, mert ez teszi lehetővé a teljesség érzését analogikusan, s ez adja a legnagyobb szabadságfokot a kiállítások szervezésében, tematizálásában, hiszen kötetlenül lehet ezeket egymás után felfűzni. A kettős bejáratnak az a következménye, hogy egyformán szeretnénk a közös mag ját elérni, ezzel szimmetrikussá válik funkcionális értelemben, s a kettő közti határ szabadon változtatható. Az udvar egységes jellegét mégis szeretnénk megteremteni, mert a jelenlegi állapot méltatlan az intézményhez.

A múzeumnak a kiállítóterekről szól, a kiszolgáló tereket látogatóként szeretnénk észre sem venni. Ezt leginkább a szintben való elkülönítés segíti. A közönségforgalmi tereket úgy szerveztük, hogy a múzeumi nyitva-tartástól függetlenül is tudjon működni. Ezt a koncepciót erősíti a központi terek többcélú kezelése, a kiállítások mellett rendezvények szervezésére is magas színvonalon alkalmas. Ehhez egy konyha és étterem kapcsolódik. Az élő jelleg megteremtéséhez a látogatók többirányú megragadása  lényeges, melynek a hagyományos kincsesház jelleg mellett egyre erősödik a múzeumpedagógia, a tudatos közönség és közösségszervezés a minden korosztálynak. A múzeum nyitását nemcsak szimbolikusan, hanem konkrétan is meg kell ragadni, melynek több szintje van, a Hőgyes Endre utca felértékelése, minőségi burkolattal való ellátása, mely bekapcsolja a téren keresztül a múzeumot a város kulturális vérkeringésébe. Ehhez maximálisan fel kell nyitni a bejáratot, mely a kint és a bent határát elmossa. A köztes terek élővé tételét a kifelé és befelé egyaránt működő kávézó-fórum adja.

HANG

A nagy egybenyitott terek létrehozásának az volt az előfeltétele, hogy a zajosabb funkciókat a magban elkülönítve kezeljük.

KERT

A kert a legegyszerűbb természetes szabályozó a változó klimatikus viszonyok között. A lemezszerűen kialakított virágos kert hőtehetetlensége és vízvisszatartó képessége szintén praktikus, de emellett sokkal értékesebb az az atmoszféra, amit a zárt megművelt kert képes megteremteni, egységes udvarképet teremtve. A népművészeti elemeket átültető áttört csipke a kávézó mellett teraszként működik, padokat formáz, az udvaron árnyékoló áttört lemez, a melyre a közönség nem léphet, egyfajta kontemplációs kert korlátok nélkül. A Lechner-féle növényi ornamentikában induló formák, a népi motívumok visszaalakulnak e helyütt növénnyé, a zöld építészet jegyében. A belső klimatikus viszonyok, a páratartalom egyensúlyának megőrzésében is fontos szerepe van a belső növényzetnek, melynek központi eleme az aulában élő fa, a meglévő értékes platán. Műtárgyvédelmi szempontból praktikus. eszmei értelemben szimbolikus a meglévő érték megőrzése, melyet nemcsak az épített környezet igényel. Természetesen a hely biztosítja hosszú távon a növények jelenlétét e fa élettartamának lejárta után is.

KÖZLEKEDÉS

A műtárgy útvonala, a közönség útvonala csak a kiállítótérben találkozik. A körbejárhatóságot a szintek áthidalására rámpák biztosítják. A szintén rámpán megközelíthető kiszolgáló parkoló lehetőséget ad arra, hogy a távoli jövőben a teljes udvar szintje kiállítótérként működjön.

ANYAGOK

A Zsolnay kerámia szerepe kiemelten kezelendő. Erre már a térburkolatba rejtett elemek felh0vják a figyelmet, mint útjelzők a múzeumhoz közeledve. Az iparművészettel való foglalatosság a "street art" irányzatot is magában hordozza, ehhez olyan felületek is el lehet helyezni a burkolatban, mely keretet ad e tevékenységnek. A második főbejárat homlokzatára felfutó elemek áttört fényforrások, melyeket Zsolnay kerámia szegélyez, mely a galériára bejutó fényt színes kottasorrá változtatja.

A homlokzat anyag szintén kerámia, téglaburkolat világos, vékonyhabarcsos bevonattal, mely közelebb érve mákos, vizuálisan gazdag faktúrát eredményez a finom síkugrásaival.

A padló mindenütt öntött ipari padló, fehércementtel kialakított fényes, világos felülettel.

A belső tér bútorozásának a fő szempontja a flexibilitás volt, ennek megfelelően a mobil válaszfalak, bútorok könnyű szerkezetűek fa-textíl kialakításúak, újrahasznosítható és újrahasznosított anyagokból.

TARTÓSZERKEZET

Az épület faltartókkal működő dobozszerkezet. mely lehetőséget ad nagy távolságok áthidalására, ezzel segítve a flexibilitást. A vasbeton vázszerkezet függőleges magok erősítenek, a nagy fesztávolságú födémek két rétegűek, gerenda merevítéssel, melyben elektromos és gépészeti csöveket is el lehet helyezni.

GÉPÉSZET

A fűtést - hűtést a födémbe helyezett mennyezet, illetve padló hűtő - fűtő rendszer adja. A szellőzést a nagy, egyben kezelt terek, az átrium természetes kéményhatása biztosítja, melyhez a friss levegőt a talaj felmelegítette légutánpótlás adja, melyhez a legalsó és a legfelső szintre van szükség. A tetőn a bevilágítókkal egybe integrált gépészeti rendszer rejti a szellőzőket.

A Bíráló Bizottság értékelése

A lechneri épülettel tisztelettudóan viselkedő-, a hozzáadott épülettel és udvar szintjén végigfutó, áttört ornamentikájú lemezzel új építészeti értéket létrehozó terv. (össz. 21.956 m2)

A tervezett új épület tömege, kapcsolódása a Hőgyes u.-i adottságokhoz az egyik legjobb. Miként a terv magas grafikai színvonala, úgy gondolkodásmódja is megkapó. Egyfelől tisztelettudó és toleráns az ikonikus épülettel, másrészt a hozzáadott új – bár mértéktartóan visszafogott – nagyon is határozott, egyéni gondolkodásmódot tükröz.  Az udvarok szintjét az üvegcsarnok alatt kialakított rendezvényi-, kiállító- és konferencia tér padlószintjéhez rendezi, a fákat meghagyja, és a keretes beépítésen belül egy perforált ornamentikájú lemezzel takarja, mely a központi csarnok alatti beépítésben mennyezetként vonul át. A perforáción a régi és új fák átbújnak, alatta „emlékezetes árnyas terek…”* jönnek létre. Vagy jöhetnének, ha egy nagy része alá nem a parkolókat tenné.
A meglévő fák gyökérzetét a pinceszinten megóvja.
Ráépítve megőrzi a tűzfalig bontható alacsony tömeget és kéményt is.

A nagy platánt az új szárny többszintes terében szeretné megóvni, mely költői gondolat nem csak a bírálók által kérdőjeleződik meg, de még alkotóik műleírása szerint is szimbolikus. Ezzel azonban az új szárnyba helyezhető kívánatos funkciók területe és lehetősége is beszűkül.
A Hőgyes utcai új épületben kifelé-befelé nyitott kávézó, info-pult, pénztár és akadálymentes közlekedő mag, valamint műtárgy szállító zsilip megoldása jó. Az akadálymentes bejárat is itt van, azt a lechneri főbejáratnál nem oldja meg.

Az üvegcsarnok körüli tető kerámia-szegélyes pártázatát helyreállítja és terasztetőt hoz létre, ahonnan a lechneri attrakció és az azt összefogó nagyvonalú-, fényektől-árnyékoktól élő új udvari lemez egyként érvényesül.

A Hőgyes utcai traktusban a melegítőkonyha a mélypincei folyosó szintjén kialakítva szerencsétlen elképzelés.
A nagy flexibilitású kiállítóterek létrehozására irányuló törekvés előnyös. Elmondható azonban, hogy az egyes múzeumi funkciók elhelyezése a meglévő és az új terekben nincs a megnyerő építészeti alapkoncepció („A múlttal való közös pontokat az építészet legalapvetőbb, leginkább időtálló eszközeiben kell megragadni, ritmussal, arányokkal, fénnyel…”) színvonalán. Kedvezőtlen, hogy a múzeumi funkciók pontos elrendezését nem dolgozta ki, és a műleírás szűkszavúan tér csak ki a megfelelő műtárgykörnyezet megvalósítására. A padlástér beépítése nem kívánatos, különösen nem nagy terhelésű könyvtári és adattári funkciókkal! E funkciók külső ügyfélforgalma – de statikai igényei is – más elhelyezést igényelnek.
Épületgépészeti területeket nem tervez, és erről a műleírás sem világosít fel megfelelően.

Az ütemezésre adott „piktogramos” javaslatában a vízszintesen elvágott ütemek a múzeumi feltételekkel, a folyamatos működtethetőség igényével nehezen egyeztethetők össze.

Az Angyal I. tér, az Üllői úti járda és a Hőgyes utca színes kerámia töredékekkel vegyes kiskockakő burkolat, fákkal. A téren kiemelt ülőfelület közte vízfelület. A színes kerámia töredékes minták – mint a mesében – elvezetnek a bejáratokhoz.

A Bíráló Bizottság a tervet erényeinek, általánosan magas színvonalú építészeti gondolkodása elismeréséül III. díjban részesíti.

(*Oscar Tusquets Blanka: Az árnyék színes dicsérete)