Az urbanista Vasarely
A háború utáni nonfiguratív művészet kulcsfigurája előtt tiszteleg Párizs. Öt évtized után nem akármilyen kiállítást rendeztek tiszteletére és nem is akármilyen helyen: a Pompidou Központban, ahol mintegy háromszáz műalkotás, köztük festmények, fotók és műtárgyak engednek betekintést Victor Vasarely rendkívüli világába.
Fél éve tudósítottunk a Pompidou kiállításáról, s mutattuk meg hogy szerencsére a XX. századi alkotók között bő tucatnyi magyar alkotó is szerepel az állandó tárlaton. Köztük a pécsi születésű Vásárhelyi Győző, aki Párizsban Vasarelyként teljesedett ki és vált világhírűvé.
Az 1920-as években szakította félbe orvosi tanulmányait, majd Bortnyik Sándor műhelyében kezdte elsajátítani a grafikus szakma rejtelmeit. Egy sikeres alkotói pályázat után emigrált Franciaországba, ahol reklámgrafikusként és festőként kezdett dolgozni. Izgalmas útkeresés kezdődött a következő évtizedekben, melynek végén megszülettek az általa kibontakozott optikai művészet ikonikus darabjai. Utóbbi művekkel egyetemben a február hatodikán nyílt kiállítás a korai időszakok kevésbé ismert grafikusi és festői munkáiból is korrekt válogatást mutat be.
Vasarely sajátos kozmosza túlmutat az absztrakció műfaján. Komplex látásmódját is fel kell idéznünk, melyben a magasművészet nincs elérhetetlen piedesztálon, hanem a mindennapok szerves része. Egy modern Gesamtkunstwerk gondolata ez, ahol a hangsúly az unikális műalkotásokról átkerül a sokszorosítható, vagy várostereken és épületeken pompázó művekre. A lényeg, hogy a művészet mindenkié lehessen.
Ez a demokratikus szellem könnyen rátalált az építészetre is, Színes Város című írásában össze is foglalja gondolatait az urbanisztika és képzőművészet kapcsolatáról. Számos helyen találkozhatunk dekoratív műveivel épületeken és köztereken, szoborral a pécsi Pálos templomnál, a Déli Pályaudvarnál, mozaikkal a Győri Nemzeti Színházon, Caracas egyetemén, vagy freskókkal a párizsi montparnasse-i pályaudvaron.
Dr. Mészáros Flóra művészettörténész ‒ aki elsődlegesen a magyar művészek nemzetközi kontextusával foglalkozik és a Pompidou Vasarely-tárlatában is feladatot vállalt ‒ a következőképpen értékeli a kiállítást építészeti szempontból:
„A Centre Georges Pompidou első Victor Vasarely retrospektív kiállítása több mint 300 alkotás bemutatásával, egyenlő arányban hangsúlyozza a magyar származású alkotó különböző művészeti ágakban betöltött szerepét, így teret ad építészethez kötődő munkásságának is. A tárlat kurátorai, Arnauld Pierre és Michel Gauthier a társadalmi művészet természetes eredményként tekintenek Vasarely építészeti terveire. A koncepció szerint ezekben a művekben a plasztikus egység iránti vágy és a logika utópiája nyilvánul meg. A város és a művészet összefüggése már a mozgással foglalkozó képzőművésznél is felbukkan, így a szintén magyar Schöffer Miklósnál, vagy az amerikai Alexander Caldernál is.”
”A kiállítás az alkotó Aix-en-Provence-ben található alapítványi épülete mellett a korábbi, 1970-es évekbeli építészeti közreműködéseire is felhívja a figyelmet, így a párizsi montparnasse-i pályaudvar vagy a Radio RTL díszítésére. Az építészeti tervek és a videókon bemutatott képanyag mellett kiemelném a kiállítás egyik legizgalmasabb elemét: elhozták és felépítették az eredetileg Frankfurt am Main-ban található Deutsche Bundesbank (jelenleg a Städel Museum-ban) étkezőjének díszítését is. Vasarely fiával, Yvarallal közösen tervezett sárga, arany, ezüst munkája, amely 582 hangsúlyos műanyag és alumínium körlemezre épül, a művész egyik legfontosabb általa „építészeti integrációként” elnevezett installációja. Ez a terem nem csak ügyesen vezeti fel Vasarely „boldogság városával” kapcsolatos gondolatait, de nosztalgikusan idézi meg az 1970-es évek hangulatát és ügyes átvezető elem a festészetről az iparművészetre és építészetbe való átlépésének reprezentálására.”
A tárlat május hatodikáig tekinthető meg a Pompidou Központban!
