Barokk revival – a szolnoki Belvárosi templom felújítása

A Csendes Monika és Álmosdi Árpád vezette Ártér Építészműterem a szolnoki Ferences kolostor mellett a Belvárosi templom felújítási munkálatait is irányította. Az alábbiakban a tervezők a templom tágabb történeti kontextusait és a felújítás legfontosabb részleteit mutatják be. 

A stílus

Szentkirályi tanár úrtól tudjuk, hogy a barokk nem a művészettörténet ízléstelen vargabetűje volt és nem is pusztán az ellenreformáció propaganda eszköze, hanem a XVII. századi ember világképének adekvát kifejeződése. A reneszánsz egység-eszméje addigra elhalványult, a kor gondolkodói a világot egymással dinamikus kapcsolatban lévő részek összességeként fogták fel. A cinquecento transzparenciája és a protestantizmus puritán hűvössége új hiányérzetet teremtett: az élet szövevényessége és titokzatossága iránti érdeklődést és a transzcendencia felé hajló elemi vágyat. A már két évszázada éledező "homo racionalis" ismét teret kellett engedjen a varázslatot kereső, szupernaturalista "homo religiosus"-nak. A művészet a drámaiságban, az illuzionizmusban és a szenzualizmusban talált választ az új kérdésekre. Örvénylő terek, lélegzetelállító freskók, epileptikus szobrok, valószerűtlen épülethomlokzatok jellemzik ezt az időszakot. Álarcosbál, cirkusz, tűzijáték és prelúdium és fúga.

De mi köze az 1600-as évek CGI-világának az általunk jól ismert magyarországi barokkhoz?

Valójában nemsok. Formai értelemben nyilván jól érzékelhetők a nyugati hatások, de mintha a százéves késéssel a perifériára érkező stílus megszelídült volna a talján és stájer pallérok keze alatt. Kastélyaink persze díszesek, freskóink mesések, templomaink hatásosak, de inkább érzelmesnek mondhatók, mint lenyűgözőnek. A kolostorok, polgárházak és gazdasági épületek pedig vastag falaikkal, meredek tetőikkel, terebélyes arányaikkal éppenhogy a barokk dinamika antitézisei.

A korszak

Magyarország, és kiváltképp a hódoltság területe a XVIII. század elején a "harmadik honalapítás" korát éli. Az Alföld ekkor alakul át az oszmán hadak felvonulási területéből a Habsburg birodalom éléskamrájává. Bécs kíméletlen munkát végez. Lefejezik az arisztokráciát: a visszahódított területek új földesurai a felszabadító sereg markotányosaiból és szállásmestereiből kerülnek ki. Átszabják a településeket: a korábbi szertelen – pontosabban szeres – beépítések helyére hadmérnökök rajzolta derékszögű utcahálózat, vagy egyutcás falu kerül. Leváltják a vallást: a török idők alatt 90%-ban protestánssá vált magyarságot szigorú, adminisztratív eszközökkel terelik vissza a katolicizmus kebelébe. Az elpusztult területeket sváb, tót és rác telepesekkel népesítik be, Erdélyben ekkor jelennek meg nagy számban az oláhok. De mindezen gyarmatosító intézkedéseket felülírja a kort alapvetően meghatározó optimizmus és életöröm, a közel kétszáz év permanens hadiállapot utáni fellélegzés.

A prosperitást a rendszeresen érkező járványok és tűzvészek sem törik meg. Az ország elképesztő ütemben fejlődik, a népesség gyarapodik, 20 évenként megduplázódik. Nagy számban épülnek templomok és kolostorok, kastélyok és majorságok, fogadók és lakóházak, hosszú távra megalapozva a gazdálkodói lét infrastruktúráját, a városokban pedig a formálódó polgárság életkereteit. A ma műemlékként listázott épületállomány jelentős hányada ekkortájt született, s amit most népművészetnek tekintünk, a parasztháztól a népszokásokon át a viseletig, többé-kevésbé itt nyeri el mai formáját. Az 1700-as évek a magyar történelem emelkedő szakasza, melynek az irodalmi és a zenei teljesítménye sem elhanyagolható, de a díszműkovácsoknak, faragóknak, stukkátoroknak és kőmíves mestereknek szinte korlátlan lehetőségeket kínált.

Az építész

A szolnoki templom és a hozzá kapcsolódó franciskánus konvent tervezője Giovanni Battista Carlone egri építész volt, aki bár olasz művészcsaládból származott, egész életműve Észak-Magyarországhoz és az Alföld északi részéhez kötődik. Tulajdonképpen Gróf Erdődy Gábor Antal egri püspök házi építésze volt, aki 1715-ös kinevezésétől kezdve, 30 éves regnálása alatt, gyakorlatilag mindent vele építtetett. Paloták, kastélyok, templomok, sőt hidak, madárházak és kertek is fűződnek a nevéhez. Tipikus intercity-pallér volt, aki egyszerre 8-10 projektet is menedzselt az egyházmegye területén, köztük olyanokat, mint az egri püspöki palota, vagy a barokk székesegyház. A szolnoki munkát 41 évesen, alkotóereje teljében kezdte és 1747-es haláláig felügyelte. Nyilvánvalóan nem ez az épület élete főműve, de mivel a legtöbb házát lebontották, vagy jelentősen átalakították, a szolnoki tekinthető talán a legépebben megmaradt alkotásának.

A történet

A Rákóczi-felkelés zavaros évei után, a lakossággal együtt, a ferences barátok is visszatérnek Szolnokra és az akkori városfalon kívül, deszkacellákat és paticsfalú templomocskát ácsolnak maguknak. 1718-ban Bezdicky Ignác sótiszt kezdeményezésére állandó kápolnát kezdenek építeni a jelenlegi szentély helyére, melyet 1723-ban vesznek használatba. Carlone mester ekkor kap megbízást a kápolnához csatlakozó kolostor megépítésére és röpke 10 év alatt a keleti és déli szárnnyal el is készül. Közben az eklézsia már kinövi a kápolnát és 1736-ban – a kolostor nyugati szárnyával együtt – belevágnak a kápolnához csatlakozó templomhajó építésébe. Amikor ez 1748-ban elkészül, kiderül, hogy most meg a régi kápolna tűnik kisszerűnek az impozáns hajóhoz képest. Bár az építész időközben elhunyt, feltehető, hogy az 1750-től épülő új szentélyt is az ő tervei alapján kivitelezték, mivel az egyenes záródású, keskeny és szokatlanul hosszú apszis Carlone más templomainál is megfigyelhető. Ekkortájt merül fel a szerzetesek temetkezésének problémája, melyet Thaisz József serfőző mester anyagi támogatásával orvosolnak akképpen, hogy a már kész hajó padozata alá, utólag, egy három boltöves altemplomot építenek. A templom 1754-re készül el, rá 3 évre pedig a szentély mögé felhúzott toronyba is beköltöznek a harangok. A torony ekkor csak ideiglenes tetőt kap, a pazar, klasszicista sisakra még közel 80 évet kell várni, (Homályossy-Tunkel Ferenc, 1835).

A szentély déli falához ragasztott sekrestye szintén a reformkorban, 1819 körül készül el. 1867-ben a torony kelet felé megdőlt, melyet egyesek földrengéssel, mások egyszerűen az alapozás elégtelenségével magyaráznak. A helyreállítást Johannes Kleinwechter bécsi mérnök vállalta, aki sűrű imádkozások közepette, aláásatott a nyugati oldalon lévő fundamentumnak, mire a több mint 40 m magas kampanile engedelmesen visszabillent a helyére. (Sajnos! Micsoda turisztikai vonzerőt jelentene manapság egy „szolnoki ferde torony".)

A templombelső kincsei az 1758-as szószék, Konti Lipót Vilmos műhelyéből és a 6 mellékoltár, melyek 1751 és 1763 között készültek a város tehetős polgárai és céhei jóvoltából. A mennyezeti seccók kutatása során 3 réteget tártunk fel. A XVIII sz. végi barokk festést, a klasszicizáló díszítést a XIX. század második feléből és az utóbbi remake-jét 1909-ből. A közelmúlt sok kisebb-nagyobb átalakításai közül kiemelkedik a szentély új liturgia szerinti átrendezése, mely Dragonits Márta tervei alapján 2002-ben valósult meg.

A felújítás

Az épülettel 25 éve foglalkozunk hol tanácsadói, hol tervezői, hol kutatói szerepkörben. 2019-ben, a munka kezdetén, egy gótikus arányú, barokk stílusú, klasszicizáló, copf és posztmodern elemekkel tarkított, leromlott állapotú templommal szembesültünk. A tervezési program – a szentély és a toronysisak kivételével – az épület teljes felújítását, az altemplom bővítését és a toronykilátó megnyitását célozta meg. A ház 300 éves történetét, minden vargabetűjével és ellentmondásával együtt, értéknek tekintettük, semmit nem akartunk eltüntetni vagy átrajzolni. Egy szakadozott múltú városban, amilyen Szolnok is, különös jelentősége van a történeti folytonosságot és a lokálpatriotizmust erősítő gesztusoknak. Itt nincs helye esztétizálásnak és purista rekonstrukciónak, itt meg kell őrizni, amit csak lehet. De ez nem jelenti azt, hogy ne fűzhetnénk be új szálakat a történetbe. A múltba révedés, vagy a régiek puszta utánzása általában csak tüneti kezelés, nem hoz valódi gyógyulást.

Az alapelvek rögzítése persze önmagában nem old meg minden problémát.  A döntéseket egy sokszereplős, a megbízó, a használó, az örökségvédelem, a restaurátorok és a tervezők képviselőiből álló grémium hozta meg. Ebből adódóan a tisztán építészeti szempontok nemegyszer kisebbségbe kerültek. 

A homlokzat

Miután a restaurátori kutatás semmilyen támponttal nem szolgált, így kvázi szabad kezet kaptunk a színek kiválasztásában. Egy templom homlokzata urbanisztikai kérdés. (Már ha urbanisztikán nem valami logisztikai-funkcionális eszmecserét értünk, hanem a városlény gondozását.) Szolnok katolikus népének hagyományosan két temploma volt és van. Az empire stílusú Vártemplom és az itt bemutatásra kerülő "Belvárosi templom". A két templom két egymással egészségesen rivalizáló közösséget is jelentett egészen a közelmúltig. Mára a Vártemplom fontossága némileg csökkent és a ferencesek temploma lett a város "katedrálisa". Ez a szerepváltozás, hangsúlyeltolódás, fontos szempont volt a Szentháromság templom homlokzati tervezésénél.

Már az épület előtti tér 2004-es átalakításánál figyeltünk arra, hogy a műemlék házat "helyzetbe hozzuk". A parkolót elköltöztettük, és a teret barokk szellemben, a templomtér meghosszabbításaként értelmeztük, a burkolatokat pedig a bejáratra rávezető, az épületet kiemelő mintázattal rajzoltuk meg. A másik szempont, ami a homlokzat kialakítását befolyásolta, a megszokás: semmi sem indokolta, hogy a polgárok tudatalattijába évtizedek óta beégett sárga színt megváltoztassuk. Célunk volt továbbá, hogy a nagyoszloprendes architektúra vertikális "húzását" a színezéssel is erősítsük.

A seccók

A restaurátori munka egyik legérdekesebb felfedezése a nyugati fal szürke festése alatt fellelt barokk kori falfestmény, mely Jézus feltámadását ábrázolja. Nem tudjuk mióta rejtőzött ez a kereszténység legfontosabb eseményét megörökítő jelenet a meszelés alatt, de az tény, hogy az 1894-ben készült Angster-orgona teljes egészében eltakarta azt. Bár a kép művészi értéke vitatható, a felfedezés öröme, a figurák naiv bája és a lehetőség, hogy a seccók legrégebbi rétege is bemutatható lesz, olyan revelációval hatott ránk, hogy a kép megtartása mellett döntöttünk. Ennek az volt az ára, hogy az orgona középső – hangzó sípokat nem tartalmazó – szekrényét nem építettük vissza eredeti helyére. Végül ez a hátsó fal lett az egyetlen hely, ahol sikerült az épületben potenciálisan benne rejlő időtávlatot is érzékeltetni, a többi felületen az egységesítő újrafestés elve érvényesült.  

Az altemplom

A kriptát a XIX. század második felében elfalazták. 1996-ban, a csontok exhumálásával, az egyik traktust ismét megnyitották és urnatemetőt alakítottak ki benne. Ez azóta már megtelt, a kolostor kerengőjéből levezető lépcső pedig üzemeltetési gondokat okozott. Feladatunk tehát a másik két traktus megnyitása és egy külső bejárat megépítése volt. A megbízó támogatta azt az elképzelésünket, hogy a templomhoz méltó temetkezési helyet hozzunk létre, ezért nem csak az urnahelyeket alakítottuk ki, hanem a fülkék fedlapjai is elkészültek, valamint a feliratozást is meghatároztuk. Az altemplom belső terében meleg tónusú, homogén, Jura Gold mészkövet, a külső lejáratnál fagyálló, mattcsiszolt, anröchtei márványt alkalmaztunk. A fedlapok egyedi rögzítőit, a koszorútartó kampókat és a többi kiegészítő elemet 8/8-as négyzetvasból terveztük meg. Az altemplom kiemelt pontjain a keresztény ikonográfiára elvontan utaló installációkat rendeztünk be. A bejárattal szembeni gyertyagyújtó hely a születésbarlangot, a középső boltöv keleti apszisa a golgotát, a nyugati oldalon lévő mély falfülke pedig a mennybemenetelt idézi. Az installációk fontos felületein és az urnafedlapok árnyékfúgáiban arany festést használtunk.

A világítás

Manapság egy templom nem csupán Isten háza, hanem multifunkcionális épület: egyházi és világi alkalmakat, liturgikus és kulturális rendezvényeket is ki kell szolgálnia. A térnek tudnia kell az egyszemélyes ima meghittségét, és az ünnepi mise ragyogását, működnie kell alkalmi előadótérként, koncerthelyszínként és turisztikai bemutatóhelyként is. A történelmi épületek többé-kevésbé önmagukban is képesek eme sokszínűségre, de egy barokk műemlék felújításánál megvan a lehetőség a tér alkalomhoz igazított finomhangolására. Templomunkban az építészeti adottságok miatt szinte mindig félhomály uralkodik. Itt különös jelentősége van a mesterséges fénynek, ezért megbízói kérésre, teljesen új világítási rendszer készült.

A TISSY-Lighting Kft. szakemberei kb. 160 db, egyedileg vezérelhető LED reflektort telepítettek a párkányokra, melyek az egyes felületek, bútorok és térrészek kontrollált megvilágításáért felelnek. A mi feladatunk az úgynevezett világítási jelenetek megtervezése volt. (Lásd a mellékelt táblázatot!) Nemcsak az egyes használati módokhoz rendeltünk egyedi beállításokat, de javaslatot tettünk egy, a katolikus liturgiához igazodó, fényforgatókönyvre is. Ez azt jelenti, hogy a mise celebrálásában nem pusztán a papok és a hívek koreográfiája, a szövegek és a zene dramatikája vesz részt, hanem fényváltozásaival maga a tér is.

Epilógus

A felújítás 2020 karácsonyára befejeződött. A toronyra, a szentélyre és négy mellékoltárra már nem maradt forrás, de a másfél évig tartó munkálatok így is rendkívüli megújulást hoztak az épület életében. A ház visszatalált önmagához, újra méltóságteljes, varázslatos és optimista lett. És persze némiképp túlzó, giccses és ellentmondásos is. Ha nem is olyan, mint egy eredeti barokk templom, de pont olyan, amilyennek ma egy barokk templomot képzelünk.

Álmosdi Árpád, Csendes Monika

Szerk.: Winkler Márk