Beszélő fejek
Brainstorming a volt Honvéd Főparancsnokság épületének hasznosításáról. Beszámoló a március 1-ei eseményről.
Magát magyar állampolgárnak aposztrofáló négy prominens gazdasági szereplő úgy gondolta, elég volt a totojázásból, rendbe kell tenni végre az egykori Honvédelmi Főparancsnokság romos épületét. Kóka János gazdasági miniszter és harcostársai, név szerint Bajnai Gordon (Budapest Airport), Bojár Gábor (Graphisoft) és Kovács Gábor (Kogart) fogadták az érdeklődőket egy ötletbörzén a Várban. A meghívóban az állt, elképzeléseket várnak az épület felújítására és hasznosítására vonatkozóan.
A nagy nekibuzdulás hátterében Kóka János I. kerületi képviselőjelöltsége áll, amit ő maga sem nagyon titkolt. Elmondta, hogy a projekt megszervezésével és lebonyolításával tud hozzájárulni az ügy sikeréhez, a három vendégszereplő pedig védnöki tisztet tölt be.
Ami a javaslatokat illeti, volt egy múzeum, ami a Vár történetét, hírességek sziluettjeit és szoftvereket mutatna be, illetve egy másik öszvér, szintén múzeum, a „Múltvizsgáló-Demokraták Panteonja”. Előkerült továbbá egy, a fúziós erőmű működési elvei köré szervezett, műszaki műveltséget ápoló múzeum ötlete, aztán egy szálloda, aminek a bevételeiből rendbe lehetne tenni a Várat magát, és végül az Európa-ház, ahol heti ciklusokban más-más európai ország mutatkozna be. Jancsó Miklós filmrendező azt mondta, meg kell tartani az egészet a Mars-mezővel együtt úgy, ahogy van.
Rajk László arra hívta fel a figyelmet, hogy az épület rendbetétele előtt az infrastrukturális problémákat kell megoldani (ez a javaslat egyik nemzeti sportunkat, az ész nélküli kvázi-városfejlesztést sodorja veszélybe).
Felvetődik a kérdés, hogy mi történt az ingatlan hasznosítására vonatkozó 1999-es kormányzati döntés nyomán kiírt pályázat győztes tervével, Kis Péter munkájával? A terv alapjául szolgáló program Ráday Mihály elmondása szerint a „jelkép-bizottság” ajánlásának megfelelően amolyan Schatzkammer-funkción alapult, ahol a Szent Koronát őrzik és mutatják be, még ha ezt akkoriban a jobboldal állítólagos helyeslése ellenére sem merték kerek-perec kimondani. Az erre szánt másfél milliárd forint pedig azóta elszivárgott (bennfentes információk szerint azért pihentették mostanáig a projektet, mert nem akartak a kormányzati ciklus közepén belevágni, gondolva a választások környéki ínséges időkre). A tervet, mint egyik lehetséges opciót egyébként a mostani agyviharzáson is bemutatta az építésziroda munkatársa. Kis építészetkritikai megjegyzés: a tervek alapján úgy tűnik, jó lenne megépítve látni azt az épületet.
Ráday Mihály javasolta a miniszternek, hogy a kampány hevében hasson oda egy olyan rendszer létrehozására, amely alkalmas az épített nemzeti örökség megóvására gazdasági eszközökkel (szankciókkal és támogatásokkal).
Kint, a helyszínül szolgáló kávézó ablaka előtt a sebzett épület, bent pedig a táplálékpiramis felső egyharmadának osztozkodó tagjai – ez a benyomása támadhatott a jelenlévő kibicnek. A hasonlat persze sántít, mert az épület nyilvánvalóan csak alibi. Kóka mindenesetre azt mondta, ha ez most kampánytéma is, a kormányzati ciklusban komolyan kell majd venni, négy év pedig elég a megvalósításra. Hát, bután széledtünk szét.
