BorderLINE Architecture - a Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé magyar pavilonja

A Műcsarnokban megtartott sajtótájékoztató keretében az alkotók ma mutatták be a szélesebb nagyközönség számára az idei Nemzetközi Építészeti Kiállítás magyar pavilonjának programját, illetve az elkészült katalógust.

A Műcsarnokban megtartott sajtótájékoztató keretében az alkotók ma mutatták be a szélesebb nagyközönség számára az idei Nemzetközi Építészeti Kiállítás magyar pavilonjának programját, illetve az elkészült katalógust.

Kilencven kilométer kötél, húszezer ceruza és több száz rajz jelenik meg a Magyar Pavilonban a 2010 augusztusában, Velencében megnyíló Nemzetközi Építészeti Kiállítás alkalmából.

A világ máig legrangosabb építészeti seregszemléjén – a 2010 augusztusában 12. alkalommal megrendezett Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállításon – Magyarország a BorderLINE Architecture koncepciójával jelentkezik. A BorderLINE Architecture, amely egyszerre vonatkozik a földrajzi helyzetek határosságára és a különbözőépítészeti tervező technikák között húzódó törésre, két fiatal építész, Ferencz Marcel és Wesselényi-Garay Andor kurátor koncepciójaként született. A BorderLINE Architecture olyan installatív közegként fog megjelenni a magyar pavilonban, melynek térbeli kialakítását a vonalak fizikai manifesztációja, illetve az élő rajzolt vonalak megjelenése jelenti. Ennek illusztrálására a kiállítás középpontjában az a rajzinterjúk sorozatából álló film áll, amit kifejezetten a kiállítás alkalmára rajzoló magyar és külföldi építészek közreműödésével készült el. A kiállítás külföldi résztvevő Heinz TESAR, Tony FRETTON, Vasa J. PEROVIĆ Eduardo Souto de MOURA, Ken YEANG, Helena Paver NJIRIĆ Wolf D. PRIX, Edouard FRANÇOIS, Aljoša DEKLEVA, Tina GREGORIČ Peter SCHWEGER, Davide MACULLO, Maurizio BRADASCHIA, Andrija RUSAN, Hermann CZECH, Christian JABORNEGG, András PÁLFFY, Zvi HECKER, Sou FUJIMOTO, Rok OMAN, Gaétan SIEW és a horvát építésziroda, a 3LHD.

A kiállítás magyar résztvevő CSOMAY Zsófia, EKLER Dezső FARKAS Károly, FINTA József, KARÁCSONY Tamás, LENGYEL István, MAJOR György, MILTENBERGER MILTÉNYI Miklós, MOLNÁR Csaba, NAGY György, RÉPÁS Ferenc, VADÁSZ György, TÓTH Péter, VARGA Anikó, VINCZE László és VIRÁG Csaba.

Wesselényi-Garay Andor:
BorderLINE Manifesztum

A ház és az idea közötti átmeneteket kutatva a Magyar Pavilonban rendezett kiállítás célja az, hogy megkeresse és bemutassa azt a vizuálisan még értelmezhető elemet, amely az építészet alapegységének tekinthető

A Magyar Pavilon installációja az építészeti gondolat origójaként nem a HÁZat, hanem a VONALat határozza meg, és ezzel az építészet elsődleges állapotát mutatja be. A kiállítás radikális manifesztuma az, hogy az építészek nem házakat építenek; az építészek nem tereket alkotnak, hanem rajzolnak. Vonalakat rajzolnak számítógéppel, vonalakat tollal vagy ceruzával. Vonalakat, melyek puszta létükben persze még nem alkotnak tereket, mert szinte kizárólagosan csak kétdimenziós felületeken jelennek meg. A vonal azonban eredeti kifejezésmód egy építész számára, olyan médium, amely a házzal egyenrangúan képviseli az építészet ideáját. Ennek bemutatására a kiállítás az építészek rajzait, rajzolási technikáit és általában az építészet alapanyagának tekinthető vonalat állítja a középpontba annak érdekében, hogy visszavezesse a látogatót az alkotás és az építészet alapélményéhez, a vonalhoz és annak megrajzolásához.

Egy vonal meghúzása, megtalálása olyan „térben” történik, mely nem helyi vagy nemzetközi; nem laikus vagy szakmabeli; nem földrajzi vagy utópikus, hanem univerzális. Ez az univerzális tér a rajzolásnak, tágabb értelemben pedig a nyomhagyásnak a tere. A kiállítás szellemi középpontja arra – a természetesen szubjektív – vélekedésre épül, hogy a VONAL és a rajzolás által képviselt univerzália szükségképp áthidalja azt a távolságot, amely az egyes nemzetek építészete között húzódik. Meggyőződésünk ugyanis az, hogy a rajzolás művelete az, ami az építészek mindennapi tevékenységének közös nevezőjét jelenti. A rajzolás művelete az, ami összeköt egymással szakembert és laikust; öreget és fiatalt.

Az emberek a rajzban találkoznak.

Azzal, hogy a koncepció a vonal keletkezését, majd építészetté szerveződését mutatja be, egy rendkívül építészes nem-építészeti kiállítás elképzelése mellett voksol. Ebben a koncepcióban nem pusztán a rajz, hanem annak születése; nem pusztán a vonal, hanem annak építészeti gondolatként megvalósuló animációja áll.

A rajzolást bemutató, magyar és külföldi építészek közreműködésével felvett filmek mellett a vonalak születését animáló vetítések egy olyan installációs közegben jelennek meg, amely a vonalat a heteronóm, kétdimenziós létezéséből kirobbantva, előbb önálló fizikai entitásként, majd építészeti szerveződésként fogja fel. A vonalak térbe lépésével a pavilonban egy olyan új helyzet alakul ki, amely a tömeg és a test, valamint a grafika és az építészet közötti határ elfoglalásán alapul.

Az installáció programja ezért (BorderLINE) éppúgy vonatkozik a műfajok közötti határokra, mint azok átjárhatóságára. Éppúgy vonatkozik a határosság földrajzi érzetére, mint ahogy a kurrens és atavisztikus tervező technikákra és a közöttük felhasadt alkotói személyiségre. Éppúgy vonatkozik a rajz és az építészet születésére, mint az itt és az ott, a külső és a belső, az ÉN és a MÁS dichotómiájára.