Budahegyvidéki evangélikus templomegyüttes

"Az alapvető feszültség azonban az új és a régi találkozásából adódik, ahol az újban a jelzés szintű visszaemlékezések jelentkeznek »így soha nem volt és mégsem lehetetlen« matematikai egyenletrendszerében." - írja Benczúr László (Benczúr & Partner Építész Kft.) a Budahegyvidéki templomegyüttéséről. 

A műemlékházat, a hozzátartozó kertet és a mellette lévő 15/d sz. alatti keskeny telket a Magyarországi Evangélikus Egyház az államtól kapta meg 1994-ben - az állam és az egyházak közötti megállapodás értelmében, egy Márvány utcai volt egyházi lakóépület helyett.

A tervezés már 1994-ben megkezdődött, de a szomszédság tiltakozása miatt tucatnyi vázlaton és elképzelésen akkor nem jutottunk túl. A műemlékház nyomorúságos állapotban lévő 7 lakásának, valamint a keskeny telken szabálytalanul felépített, összetákolt garázssor kiváltásának története nemcsak a XII. kerületi Önkormányzat, de a tervezők munkáját is nehezítette. A szabálytalan beépítések felszámolására készített új telekszabályozás, a telekegyesítési eljárás és a szomszédban élő lakossággal folytatott, véget érni nem akaró huza-vona az 1998-ban jóváhagyott RRT elfogadásával zárult.

A telektömb sajátosságaiból adódóan (óvoda, vízművek, sportpályák nagyobb zöldfelülete és kisebb arányú beépítettség) a műemlékházhoz kapcsolódó új templomépület alapterületét az elfogadott beépíthetőség korlátozta. A templom-együttest annak a Budahegyvidéki gyülekezetnek terveztük, amely ezidáig egy Tartsay Vilmos utcai lakóépület összesített szobáiban tartotta istentiszteleti és közösségi összejöveteleit. A sok értelmiségi hívet számláló gyülekezetet régóta ismerjük. Az igehirdetési alkalmak mellett rendezett vitafórumok és kulturális rendezvények nemcsak a gyülekezet tagjait vonzották. A rendszerváltás és a hegyvidék benépesülése a gyülekezet híveinek számát szaporította.

Sokakban már 50 éve ott élt a templomépítési szándék és ezzel együtt egy templom képe - természetesen mindenkiben más és más. Tervezési munkánkat nehezítette a hosszú folyamat, amíg elképzeléseinket el tudtuk fogadtatni a különböző gyülekezeti csoportokkal, presbiterekkel, idősekkel, fiatalokkal. Talán a korábban készített sok változat mégsem volt hiábavaló, az összeütközések a szomszédsággal mégsem voltak feleslegesek, hiszen a végleges tervek készítésének idejére már mindannyian azonos nyelvet beszéltünk.

Építészeti kihívást egyértelműen az új templomépület elhelyezése és a műemlékházhoz való csatlakozás adott. A Kékgolyó u. 15/c. lakóépület a telekhatártól 3,5 méterre megnyitott homlokzattal fordul a műemlékház tűzfala felé, így a tűzfalhoz hozzáépíteni lehetetlen, ezért csak nyílásokkal lehetett homlokzattá tenni az ürességet. A terület az utca felé lejt, így alagsori kialakítással növeltük a szűkre szabott beépíthetőséget. Az alagsor megközelítése a templombejárattal ellentétes oldalon van.

A Kékgolyó utca vonala a tűzfal sarokpontjában törik, ezért a tűzfal nem merőleges a műemlékház homlokzati síkjára. A gyülekezet alapvető igénye volt többek között a templomtérrel összenyitható, de lehatárolható gyülekezeti terem, annak megközelíthetősége a templombejárattól függetlenül, az alagsorban külön bejárattal kialakított ifjúsági termek sora, valamint a templomtorony. Mindezen kényszerűségek, melyek első jelentkezésükkor ijesztőnek tűntek, végül is megteremtették a megvalósult megoldást.

A nyolcvanas évektől életvédelmi állvánnyal is körülvett, több mint 100 éves műemlékház felújítása és átalakítása sem engedte a rutin megoldásokat. A műemléki kutatás eredményeképpen a Hoffhauser Elek által tervezett és épített lakóház külsejét eredeti formájában kellett rekonstruálni, ezért a még háborús nyomokat is magán hordozó téglaburkolatokat és homlokzati gipsztagozatokat is fel kellett újítani, több helyen újra elkészíteni. A tető ácsszerkezete és a fából készült zárófödém a beázások során tönkrement, ezért nagyrészt le kellett cserélnünk. A belső funkció természetesen a megfogalmazott igények szerint módosult, melyhez - élve a lehetőséggel - beépítettük a nagy méretű tetőteret.

Az új épületrészek a régi fedett-üvegezett verandánál csatlakoznak a meglévő házhoz. A verandát a háborús sérülései után befalazták. A feltárás során két kör alakú kőoszlopot találtunk. A csatlakozási vonalon alakítottuk ki a lelkészi hivatalt, a gyülekezeti termet és azok előcsarnokát. A templomtest ezután következik.

A belépést az előre húzott templomtorony, a templommal összekötő, áttört fal, a templom bejárata elé állított pillérsor és egy megtartott vadgesztenyefa által körbezárt burkolat szabadtéri fórum készíti elő. A templombelső a hagyományokat tükröző axiális elrendezésű tér. A főhajó két hosszoldalát felülvilágítóval fedett oldalhajók kísérik. Az üveg az oldalhajók végfalán is lefut. A felülvilágító fölé emelkedő főhajó tetőszerkezetének indulásánál csak kis ablakok sorát készítettük.

A négyzet alakú gyülekezeti terem harmonika fallal kapcsolódik a templomtérhez. Koordinátái szöget zárnak be a templom hossztengelyével, a figyelmet az oltártérben zajló eseményre terelve. A bejárat felett lépcsőzetes karzat készült, ahová 2002-ben orgonát építenek.

A meglévő épület mögé szinte eldugott templom bejáratát csak az alaprajzi szögelfordulással és a torony előrehúzásával tudtuk értelmezhetővé tenni. A túloldalon, ahol az alagsori bejárat található, a tűzfal irányának az egész rendszertől való eltérése okozott feszültséget, amit nem kívántunk megszüntetni csak oldani. Az alapvető feszültség azonban az új és a régi találkozásából adódik, ahol az újban a jelzés szintű visszaemlékezések jelentkeznek az "így soha nem volt és mégsem lehetetlen" matematikai egyenletrendszerében.

Benczúr László