CANTATA PROFANA - a 2015-ös Milánói Expo magyar pavilonjára kiírt pályázat harmadik díjas terve
Magyarország természeti kincseire, elsősorban a vízre fókuszál Bartha András Márk, Kovács Zsófia, Gyulovics István és Alkér Katalin koncepciója. A forrás-szimbólum Bartók Béla Cantata profana című kórusművén keresztül jelenik meg a pavilonban, zenei örökségünk e fontos darabját megelevenítve.
„A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.”
A pályamű üzenete - Bartók Béla Cantata profana című kórusműve és az annak alapjául szolgáló, a kilenc csodaszarvasról szóló népmese nyomán – az
eszményi tisztaságú forráshoz való visszatérés. Hiszen amikor a világ táplálékát, éltető energiáját keressük, amikor saját természeti kincseinket, kulturális örökségünket és fejlesztési eredményeinket vásárra bocsátjuk, nem téveszthetjük szem elől, hogy amire az emberiség valójában szomjúhozik, a mindenki múltjában jelen lévő origó, ami a jövő útjain is eligazít. A világkiállítás által felvetett aktuális kérdések: mit együnk, mit igyunk és hogyan tartsunk fenn egyszerre az emberiséget és a Föld egyensúlyát, az eredetmondák síkján megválaszolást nyernek. Újkeletű vagy elfeledett értékeink rendeződnek, amint a tiszta forráshoz visszatalálunk.
„A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve...”
A civilizáció bőséget nyújt és gazdagon ellát bennünket földi javakkal – akárcsak a Cantata profana fiait a kényelmes szülői ház. A milánói világkiállítás ékesen bizonyítja: rendelkezésre áll és folyamatosan fejlődik a technológia ahhoz, hogy az élelmiszeripar biztosítsa a megfelelő mennyiségű élelmet a Föld lakossága számára. Magyarország kiváló természeti adottságai révén versenyképes kínálattal léphet fel az élelmiszerpiacon; gyógy- és termálvíz készletei egyedülállóak a tiszta vízben egyre inkább szűkölködő világon.
Koncepció
„Volt egy öregapó,
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia”
Tervünk a mese sokrétűen értelmezhető képi világával válaszol a kor jelenségeire. Bartóki módon tesz hitet a Kárpát-medence kulturális értékei mellett, keresi az előremutató egységet a Duna-menti népek hagyományaiban, a mindenki számára érthető, minden mondavilágban benne rejlő, feledésbe
merült közös nevezőt. Bartók a Cantata profana című művét tekintette legszemélyesebb hitvallásának. Az ihletet adó kolindákat maga gyűjtötte az első világháború előtt Idicel és Urusiu de Sus községekben és öntötte Bach kantátáinak tökéletesen csiszolt formájába. A modern zeneműben a természeti
világ tisztaságát áhító, társadalomból kilépő fiúk csodaszarvasokká válnak, tiszta forrásra lelnek. A monda lineáris koreográfiát követ, mindvégig
emberi léptékű horizonton mozog, feloldást azonban nem nyújt. Mind a forrás, mind a szarvas ősi motívumai az eredetmondáknak, a jövő hírnökei, az
égiekkel való kapcsolat közvetítői.
„Szép hídra találtak,…
Utat tévesztettek,
Erdő sűrűjében
Szarvasokká lettek”
Ahogyan a mesebeli ifjak a hídra lépvén átváltoznak, úgy lényegül át az általunk tervezett pavilon feltárása során a világkiállítás forgatagából érkező látogató. Az épület ebben az értelemben véve kapu, mely a monda és a zene világát megtestesítő közegre, az erdőbe nyílik. A csodaszarvasok nyomát követve lelhet rá benne a szomjat enyhítő tiszta forrásra. Az út mindig a keskeny hídon való átkeléssel kezdődik, s a kíváncsiság vezet mind tovább és tovább rajta. Az erdő elemei a Cantata alapján a völgyek, lombok, puha avar, míg a pavilonépületben a terített asztal vár vissza. A civilizáció nyújtotta kényelem és a természet érzékeny értékei közötti választás minden egyes ember számára morális kérdés, melyre a mese, a zene és az építészet hívják fel a figyelmet.
Funkcionál is elrendezés és műszaki leírás
Tömegszerű megjelenés helyett a pavilon belső teret hoz létre egyrészt a telek nyújtott alakja, megközelítési iránya és az expo területének sűrű beépítettsége miatt, másrészt a mese dramaturgiájának megidézése végett. Belépésünket a mese világába nem formailag, hanem az alkalmazott anyagok felülete, illata, hangjai és csöndje révén érzékeljük. A testünkkel kikerüljük a fákat, a kezünkkel érinthetjük őket, a talpunk észleli a kavicsot és a nemez puhaságát.
A pavilon bruttó beépített alapterülete 400 m2, homlokzatmagassága 8 m. Favázas szerkezetű, fapanel burkolatú épület. Földszintjén kiállítótér található, ahol a látogató megismerkedhet Bartók Béla Cantata profana című művével és a kilenc csodaszarvas történetével. Szintén a földszinten kapott helyet egy vízbár, mely Magyarország gyógy- és ásványvizeit kínálja kóstolásra. Az emeleti előadóterem elkülönített rendezvények (koncertek, konferenciák) számára ideális, míg a földszinti kiállítótérben nyilvános rendezvényeket lehet tartani, akár a szabad térrel összekapcsoltan. Az irodák az emeleten helyezkednek el.
A kompozíció lényeges eleme a telek épületen túli része, maga az erdő, melybe keskeny pallóhíd köt át. A fákat 10 cm vastag, 80 cm széles, 8 m magas rétegelt ragasztott, hajlított fapallók szimbolizálják. Alul befogottak, enyhe mozgásuk hangja az erdőt idézi. Az épület közelében ritkábban helyezkednek el, távolodva tőle egyre sűrűsödnek. Az erdő padlója nemez burkolatú, melyre cipő nélkül, vendég zoknit húzva lép a látogató. Rajta járva lába kissé belesüpped a puha nemezbe. A esővíz keresztülfolyik rajta, elvezetéséről gondoskodni kell. A nemezburkolatba varrva kilenc darab szarvas nyom található elszórtan. Az egyre sűrűsödő erdőt átszelő út a forráshoz vezet, ahol már olyan sötét van, hogy csak a forrás kőtömbje világít. Körülötte a nemezburkolat gazdagon kidolgozott. A forrás felfedezése után a látogató választhat, hogy folytatja útját az erdőben előrefelé vagy visszatér a pavilonépületbe.
Bartha András Márk, Kovács Zsófia, Gyulovics István, Alkér Katalin
