A művész a The Floating Piers (lebegő dokkok) nevű installációjával arra ösztönözte az embereket, hogy próbálják ki, milyen érzés a víz felszínén sétálni. Az észak-olaszországi Iseói-tó vizén megépült 3 kilométeres pontonhíd ugyanis pontosan ezt az érzetet kelti - meg azt is, mintha egy bálna hátán egyensúlyoznánk, említette Christo.
Noha csak picivel több, mint két hétig állt az installáció, létrejötte sokkal több időt vett igénybe. Az előzmények egészen 1970-ig nyúlnak vissza, ugyanis feleségével, Jeanne-Claude-dal ekkor merült fel bennük először a „lebegő móló” gondolata. A nagyszabású „műalkotás” megvalósítása 2014 tavaszán vette kezdetét, majd' 10 évvel azután, hogy a duó a Central Parkban felállította a 37 km hosszú vinylből készült kapu-ösvényét (The Gates). Christo munkáját Vladimir Yavachev, Wolfgang Volz, Joy Kraft és Germano Celant segítette, ők négyen figyelték, tanulmányozták az Észak-olaszországi tóvidéket, majd találták meg az installációnak legmegfelelőbb és leginspirálóbb Iseói-tavat.
A 16 méter széles és 35 centiméter magas aranyló móló a hőmérséklet-ingadozásával harmonikusan változtatja árnyalatait. A tavon ringó 100 000 négyzetméternyi csillogó sárga szövetet 220 000, a tó alján lévő 190 db betonlaphoz rögzített polietilén kockákra tették. A látogatók egészen Sulzanóból sétálhattak a Monte Isola szigetig, sőt az ösvény Peschiera Maraglio sétálóutcáin is folytatódott.
Fürdős Zsanett