Épülettervek/Hallgatói terv

Co-housing — egy ideális megoldás?

2019.04.09. 22:01

Müller Anna terve a BME Lakóépülettervezési Tanszék februárban lezajlott diplomavédéseinek egyike. Munkája egy olyan érdekes épülettípus kérdéskörét járja körül, mely a magyar lakhatási problémának is kreatív megoldása lehet. Az általa tervezett ház mindezt be is bizonyíthatja. Konzulense Jancsó Miklós volt.

A BME Építészmérnöki Karának 2019 februárjában védett diplomamunkáiból állítottunk össze egy válogatást a Lakóépülettervezési Tanszékről. A diploma téma és programválasztás nyitott volt a hallgatók számára a tanszék által felajánlott helyszínek és saját feladatok mellett. A végeredmény a hallgató és nem utolsó sorban a tanár konzulensek konstruktív együttműködésével jön létre, kiknek kritikai, kreatív részvételük minden esetben fontos része az építészeti koncepciónak és a kidolgozott részleteknek. Elsőként, Müller Anna diplomatervét mutatjuk be.

Tanszékvezető:                 Sugár Péter dr.habil. e. tanár,

Tantárgyfelelős:                Perényi Tamás dla e.docens 

Vincze László dla e. docens

 

A co-housing egy olyan önkéntes lakozási forma, mely privát lakóegységekből és megosztott közösségi funkciók elegyéből jön létre. Alulról induló szerveződésként valós lakozási igényekre ad választ, ahol a közösség tagjai saját érdekeik mentén fejleszthetik lakókörnyezetüket.

Az a célom, hogy e típus mintaprojektjét hozhassam létre Magyarországon, egészen pontosan a a XIII. kerületben. Külföldi példák ismeretében, és azok tanulságaival együtt egy sokak számára ideális lakókörnyezet jöhet létre ily módon, hazai közegben. Fontosnak tartom a ház sokarcúságát és nyitottságát, illetve azt, hogy több generáció éljen benne együtt.

 

Külföldi kutatások és tapasztalatok bizonyítják, hogy a vegyes összetételű lakóközösségek hosszútávon tudnak csak fenntarthatóan működni. A ház a város felé is nyitott, mely egy kávézóval, kerttel vagy terasszal engedne betekintést a ház életébe, és mindez nem mellesleg egy kis bevételt is biztosítva a lakóközösségnek.

 

 

A műfajt megteremtő dániai házaktól kezdve a kertvárosias beépítésű amerikai lakóközösségekig sokfelé találunk követendő példákat. De hogy lehet ezt a lakhatási módot átültetni a mi világunkba? Milyen is lehet egy magyar co-housing? Helyszínem a Budapest XIII. kerületben, a Szent László út és Dévényi utca sarkán álló, jelenleg igen elhanyagolt telek, ahol valóban szükség van egy fiatalos, új kezdeményezésre. A háznak egy multigenerációs cohousing típusnak kell lennie, hiszen ezek bizonyítottan fenntarthatóbb közösségeket eredményeznek. A Cohousing Handbook szerint a lakások száma 10 és 35-40 között ideális, bár találtam ennél többre is példát. A telkem adottságait is figyelembe véve 25-32 különböző méretű lakást tartok reálisnak.

 

Az átmeneti tereknek egy ilyen funkciónál kiemelt hangsúlya van. A közösségi terek és a privát otthonok közötti közlekedőterek, illetve azok térbővületei fontos találkozóhelyek. Tekinthetünk mindre egy kicsi, talán védettebb közösségi térként. Kiemelésük,  más jellegű építészeti megfogalmazásuk - akár anyaghasználattal, akár színválasztással, stb. – fontos jellemzője lehet az épületnek.

 

A szakirodalmaknak és az előképeknek köszönhetően betekintést nyerhettem a típus funkcionális működésébe is, ez alapján állítottam össze az általam tervezett épület funkciósémáját. Fontosnak tartottam, hogy a ház kapcsolatot teremtsen a várossal, ezért a földszinten szeretnék létrehozni egy kis kávézót, és egy sporttermet, melyeket bizonyos időszakokban a ház lakói, máskor pedig a város lakói használhatnak. A kávézó, az irodák és a sportterem bérbeadása a háznak bevételt biztosítana, és az ebből befolyó összeget közös céljaik megvalósítására lehet fordítani.

Az épületben közös használatú helyiség lenne még a parkoló, a tároló, egy barkácsműhely, vendégszobák, egy közösségi konyha, egy udvar, terasz és egy co-working iroda is. Utóbbi  kizárólag a lakók számára jönne létre, nekik biztosítaná a szükséges irodai eszközöket és tereket, hiszen egyre többen választják a home office lehetőségét lehetőségét.

 

A beépítési, térszervezési koncepció alapja egy kompakt, pin-ce+földszint+négyszintes, középfolyosós lakóépület volt, melynek a végében, vertikálisan helyezkednek el a közösségi terek. Földszintjén a várossal kapcsolatot teremtő funkciók kapnak helyet. A telkem adottságaihoz formálva ezt a kiindulási alapépületet a középfolyosó mentén felnyitottam, ezáltal a lakásokat átszellőztethetővé, naposabbá tettem. Mivel az eredeti házban egy szélesebb folyosó lett volna alkalmas találkozásokra, megállásra, beszélgetésre, ezért ezt vágtam szét oly módon, hogy mindkét oldalt térbővületeket terveztem. Fontosnak tartottam, hogy a „szétvágás” miatt az épület ne szakadjon ketté, maradjon továbbá is könnyű a szint bejárása és a szomszédok megközelítése. Ezért fogja összekötni a két függőfolyosót továbbra is egy finom szerkezet a telek végében.

 

Az épületben három lakástípust helyeztem el. Az „A” típusú 35 négyzetméteres és egyterű, mely egy fiatal személy, vagy pár részére ideális. Ebből alakítottam ki a legtöbbet az épületben. A második, „B” típusú lakás másfél szobás, 50 négyzetméteres. Ez egy fiatal kis család, idős és fiatal párok, vagy egy idős személy otthona lehet. Mivel ezt a lakástípust szántam az idősebb lakóknak, itt az akadálymentes kialakítás lehetőségét is biztosítottam. A „C”  lakás 80 négyzetméteres, egy plusz három fél szobás, ezáltal akár kétgyermekes családok, esetleg külön hálószobával együtt élni akaró fiatalok otthona lehet.

 

Felépítését tekintve a kávézót és a közösségi irodát az egyszerű üzemeltethetőség, nyitottság érdekében a földszinten helyeztem el. A kávézót az előtér térbővületeként, az irodát pedig innen egy rövid folyosóról lehet megközelíteni. Az épület lakói által használt közös mosókonyha és a barkácsszoba a földszinten találhatók. Az első emeleten található a co-working iroda, a második emeleten pedig egy tornaszoba biztosítja a helyi sportolási lehetőségeket. A harmadik emeleten  multifunkciós közösségi tér terül el a lakók közösségi programjainak. A negyedik emeleten egy közös használatú vendéglakás lett megtervezve, ahol a lakók jelképes összegért adhatnak vendégszobát látogatóiknak, így az egy- és másfél szobás lakások is kényelmesen fogadhatnak vendégeket.

 

Közös használatú szabad tér még a belső udvar, ahova a hátsó, két épületszárnyat összekötő acélszerkezetben elhelyezett lépcsőn is lejuthatunk, illetve a lapostető keleti oldala, ahol textil árnyékolókat érdemes kialakítani.
Az épületben fontos szerepet kaptak nem csak a közösségi terek, hanem a kö-zösséget formáló találkozóhelyek is. Ezek a függőfolyosók térbővületei lesznek, ahol a lakók összefuthatnak, beszélgethetnek, jó idő esetén pedig kiülhetnek kávézni. Ám ezek a területek nem csak a véletlen találkozások, a szervezett találkozók szempontjából  fontosak: egy co-housingban, ha két lakás lakói találkoznak, szívesebben teszik ezt közös használatú terekben, mint egyikük lakásában.

 

Ami a homlokzatot illeti, kívül egy izgalmasabb, mondhatni durvább, dinamikusabb felületet képzeltem el, míg a belső udvarban egy egyszerűbb, simább hatást szerettem volna elérni.  Finoman célom megmutatni  a ház co-housing funkcióból származó jellemzőit, tereit, ezért a láthatóak kívülről a közösségi terek. Fontosnak tartottam megmutatni a ház folyamatos változását mindezzel, melyet a benne zajló közösségi életnek köszönhet.

 

A külső és belső homlokzatokon a burkolat egyaránt vakolat, kint azonban egy vastagabb nemesvakolatot terveztem, melynek húzott, sraffozott mintája beszövi az egész homlokzatot, míg bent az egyszerű, sima felületeket választottam. A különböző funkciók árnyékolásában különbséget tettem: a lakások alumíniumkeretes, külső textil spaletta árnyékolókkal rendelkeznek napsárga színben, míg a sávablakokra külső textil redőnyöket terveztem.

 

Az árnyékolók csukott, vagy félnyitott állapotban kiállnak a homlokzati síkból, ezáltal az épület mellett elhaladva vitalizálják a megjelenést. A tetőteraszon szintén napsárga textil árnyékolók vannak acélkeretekre feszített vitorlákként, ezáltal az épület ötödik, felső homlokzatán is megjelenik a közösségi funkció. Ez a sokszínű rendeltetés és térkihasználás az, ami minőségi feltétele lehet a co-housingnak. Egy kiváló megoldásnak, mely napjaink lakhatási válságára, és  a nagyvárosokban gyakori, közösségi élmények hiányából fakadó problémákra is gyógymódot jelentene.

 

Müller Anna