Csak semmi feltűnés - ház Szlovákiában
Egy kis közép-szlovákiai faluba tervezett környezetével jól harmonizáló, az építési hagyományokhoz kapcsolódó, mégis nagyon modern házat Jaro Krobot, pozsonyi építész. Az előre gyártott fapanelekből összeálló ház méretében és karakterében is a visszafogottságra törekszik. Bán Dávid írása.
Az Alacsony-Tátra tövében, Besztercebánya közelében fekvő Lučatín nevű kis faluban épített hagyományos, de részleteiben mégis teljesen kortárs házat Jaro Krobot, építész. A megrendelő a nem túl nagy telken álló, igen leromlott állapotú téglaházát és a hozzá kapcsolódó fából készült pajtát kénytelen volt lebontani, helyettük pedig egy, a szomszédjaihoz tömegében, arányaiban, formájában jól illeszkedő, mégis modern épületet szeretett volna építeni. Az építendő új ház semmiképp sem kívánt kilépni a hagyományos, helyi épített környezet adta keretekből, így az utcára merőleges, oldalbejárású keskeny épület alapvetésében mindenképpen tiszteletben tartja a táj és az építészet kölcsönhatását.
A megvalósult, alig 70 m2-es alapterületű ház formájában és tömegében hűen kacsolódik elbontott elődjéhez. Az utca felé alapvetően zárt, keskeny épület oldalhomlokzata adja annak fő nézetét, mellette járda fut végig, így juthatunk az oldalsó bejárathoz, majd elhaladva a falécekkel burkolt tároló helyiség mellett, az étkezőből nyíló intimebb teraszhoz is. A házon belül is érvényesül a tradicionális elrendezés: az utca felé nyílik a nappali, középre rendezve a vizes blokkok, majd az amerikai konyhás étkező mögött található a hálószoba. A konyha, fürdő, különálló WC alkotta középső tömb jól körüljárható, a bejárat felőli folyosóról nyílik a ház legtöbb helyisége, az átellenes tengelyen található fürdő pedig mindkét végéből megközelíthető.
A ház belső tere több irányból nyitott, hiszen egyrészt a helyiségek közötti könnyen mozgatható tolóajtók nyitott állapotban szellős átjárást és átláthatóságot biztosítanak, másrészt pedig a fedélszék és padlás nélkül megépített tető kellően szellős belmagasságot biztosít. A visszafogott tervezésű belső térben következetesen végigvonulnak a színek és anyagok, a ház – szokatlan módon – teljes egészében hideg, antracit szürke járóburkolatot kapott, az oldalfalak fehérek, illetve fával burkoltak, a térbeli elválasztófalakban pedig megmaradt a fa nyers felülete. A berendezésben is alapvetően a minimalizmus érződik, az egyetlen szokatlannak tűnő megoldás talán a fürdőszoba kettőssége a csöppnyi mosdóval és a térben álló nagyszabású zuhanyzóval.
A ház fő szerkezete a svájci fejlesztésű STEKO előre gyártott fapanelekből épült, amely könnyen szállítható, összeszerelése egyszerű, anyagában pedig természetes. Míg a belső elválasztófalakat nyersen megtartva nyíltan kirajzolják a szerkezetet, addig a külső további szigetelést és vakolást kapott. Az építés kezdetekor a lebontott ház és pajta lehető legfőbb alapanyagát meg szerették volna menteni és – ha nem is az itt épülő házban, de – újrahasznosítani, ez azonban csak részben sikerült.
A téglaházból felhasználható anyagokat más, környékbeli építkezésekhez szállították el, a pajta faanyaga rossz állapota miatt lényegében használhatatlan volt. A tulajdonos nehezen döntött lebontásáról, azonban az alapköveket meghagyta, és a kerítésben hasznosította. Az építtető számára a természetes anyagok használata mellett fontos volt a lehető legkisebb ökológiai nyom hagyása, így a beszállítók mind környékbeliek voltak, de az egész házra érvényes a visszafogottság és a takarékos anyaghasználat.
Bán Dávid
