Demensotthon Norvégia sarkvidékén – a NITEO terve

A demencia korunk népbetegsége. Építészeti vonatkozásai azonban ritkán kerülnek a fókuszba, pedig a népesség érintett részének speciális ellátási körülményekre lenne szüksége. A magyar NITEO tervezte lakóotthon és napközi foglalkoztató központ, amely a demenciában szenvedőknek kínál biztonságos és kellemes környezetet, már épül a norvégiai Vadsø városában. Bemutatjuk a terveket.

Vadsø egy szubarktikus, 6 000 fős kisváros Norvégia egyik legészakibb csücskében. Ez itt már a kontinens vége. Roald Amundsen innen indult léghajóval átrepülni az Északi-sarkot. A szeles tengerparti vidéken – ahol épp nem mocsár van – már csak a zuzmók, apró cserjék és a törpenyír él meg. A tájat októbertől májusig több méteres hó fedi. Az önkormányzat mégis próbálja jóléti beruhásokkal élhetőbbe tenni a zord észak-norvég kisvárost. Az általunk tervezett demensotthon 19 embernek biztosít bentlakást, a családjukkal együtt lakó demenciabetegeknek pedig különféle napközbeni elfoglaltságokat kínál.

A demencia az idősek népbetegsége

Norvégiában az idősotthonok lakóinak 80%-a szenved demenciában, de a legtöbb meglévő idősotthon nem ennek az állapotnak megfelelően épült meg. A norvég állam ezért most  jelentős részben finanszírozza az új demensotthonok építését. Cserébe, számos minőségi követelménynek kell eleget tenni.

A kis lakóközösségek és a működtetés ellentmondásai

Az új sztenderdek szerint, az az ideális, ha hat fős bokrokba szervezett lakóközösségeket lehet létrehozni, önálló kis léptékű épületekben, kerttel, jól átlátható biztonságos környezettel. A vadsøi projektnél, itt mindjárt, egy koncepcionális ellentmondásba kerültünk. Az önkormányzat az ellátási és ápolási logisztika miatt ugyanis, a meglévő egészségközponthoz akarta hozzáépíteni az új demensotthont.

Tagolt, lakóépületszerű építészeti formálás

Végül kompromisszumos megoldás született. A demensotthon egy szervízfolyosóval csatlakozhatott az egészségközponthoz. A külső építészeti formálása viszont inkább egy sorházas lakóépületre hasonlít. Három különböző téglaburkolat, az épület tengelyének a megtörése, erkélydobozok és színes homlokzati betétek tagolják az épületet. Az emeletről közvetlenül egy tetőteraszra, a földszinti lakóegységek teraszairól pedig egy belső kertbe lehet kijutni.

Önálló lakóegységek

Az egy fős lakóegységek 32 m2-esek. Egy lakószobából, akadálymentes fürdőből és tárolóból állnak, és mindegyikhez tartozik erkély vagy terasz. A lakóegységek tágas kerengőkre vannak felfűzve, ami lehetővé teszi, hogy a demenciabetegek körbe-körbe tudjanak járkálni. Az épületben két lakószint van, és mindkét szinthez tartozik egy-egy közös étkező, nappali, valamint egy-egy télikert. A földszinten egy szauna és egy érzékeket stimuláló Snoezelen-szoba is helyet kapott. Az emeleti részen két lakószoba folyamatos őrzéssel egy külön zárt részleget alkot. A gyógyszerszoba, az iroda, és a személyzeti pihenő, valamint az öltöző helyiségek egy a lakórésztől elválasztott folyosószakaszon kaptak helyet.

Kertkapcsolat és télikertek

Mindkét szinten könnyen ki lehet jutni a szabadba. Az emeleten egy tetőkertre, a földszinten egy érzékeket stimuláló belső kertbe. Nagyon fontos, hogy a lakók minél többet kimenjenek a szabad levegőre, vagy legalább a télikertekbe. A biztonságos átlátható környezet megnyugtatja a demenciabetegeket. A friss levegőn végzett testmozgásnak köszönhetően pedig jobban tudnak aludni, kevesebb gyógyszerezésre van szükségük. Hasonlóképpen fontos, hogy a bentlakók vizuális kapcsolatban maradjanak a külvilággal, és lássák a napszakok és évszakok változását.

Demenciatudatos részletképzés

Az építészeti részleteknél nagyon sok mindenre oda kellett figyelni. Az egyik fő cél, hogy ne legyen a háznak intézmény- vagy kórház-jellege. A demenciabetegnek átlátható, stimuláló környezetre van szükségük, de ez nem szabad, hogy nyugtalanságot vagy zavart okozzon. Az épületünkben a folyosók mindenütt tagoltak, az ajtók előtti kis beszögellésekkel, amelyek egyéni, könnyen felismerhető színezést kapnak. A folyosókon mindkét szinten körbe lehet járni és visszajutni a kiindulóhelyre. Az egyes helyiségek kontrasztos színezéssel, bútorozással kialakítottak, hogy a tárgyak és funkciók lecsökkent kognitív képességekkel is felismerhetőek legyenek.

Napközi foglalkoztató a családban lakóknak

A projekt része egy napközi foglalkoztató, amely az otthon lakó demenciabetegeknek kínál különféle napközbeni aktivitásokat. Mobilfalakkal egybe lehet nyitni, vagy leválasztani három nagy termet. Ezekben az idősek csoportosan zenét hallgathatnak, tornagyakorlatokat csinálhatnak vagy táncolhatnak, filmeket nézhetnek, illetve egy konyhával egybenyitott étkezőben együtt ebédelhetnek. Itt két sörcsap is helyet kapott, a jeles napok megünneplésére.

A napközi foglalkoztató tágas üvegfelületekkel néz a környezetére. A téli időszakban egy télikertbe lehet kimenni. Nyáron pedig egy magaságyásokkal és pergolával ellátott teraszon napozhatnak, kertészkedhetnek, vagy kávézhatnak az idősek, együtt a személyzettel. A napközi részen van még egy kis fodrászat-masszázs részleg is, ami hetente néhányszor üzemel.

Biztos hely, jó munkakörnyezet

Igen fontos szempont, hogy olyan ergonomikus és kellemes környezet jöjjön létre, amelyben a nehéz és monoton munkát végző ápolók is jól érzik magukat. Legyenek olyan helyek, ahol nyugodtan szünetet tudnak tartani. Így elkerülhető, hogy az alkalmazottak kiégjenek, és ennek következményeképpen türelmetlenül, nem megfelelően bánjanak a rájuk bízott idősekkel. Az is megfontolandó szempont még, hogy a látogató családtagoknak is legyen helye az épületben és a lakószobákban, tudjanak főzni egy-egy kávét vagy teát a hozzátartozójuknak, és ők is úgy érezzék, hogy a demenciabeteg rokonuk a legjobb helyen és a legjobb kezekben van.
 

Szerkesztette: Kovács Dániel