Az eseményen olyan nemzetközileg elismert irodák adtak elő, mint a Foster + Partners (Nagy-Britannia), MORPH Estudio (Spanyolország), Grimshaw Architects (Nagy-Britannia), Constanti Architects (Ciprus), NB Atelier (Bosznia-Hercegovina), Habibeh Madjdabadi Architecture Office (Irán), Yazgan Design Architecture (Törökország), Valentiny Hvp Architects (Luxemburg), Andreescu & Gaivoronschi (Románia), Magyarországot a Demeter Design Studio, a Bánáti + Hartvig Építész Iroda, a Teampannon és a KÖZTI képviselte. A rendezvényen felszólalt továbbá a Università Iuav di Venezia professzora és a Szlovák Építész Kamara elnöke is. Az esemény elnöke ismét Csapó Balázs, a Paragram Stúdió alapítója és ügyvezető igazgatója volt, akivel a konferenciával kapcsolatos tapasztalatairól beszélgettünk. 

Ebben az évben hogyan épült fel a konferencia tematikája?

Csapó Balázs: Minden alkalommal van egy fókuszterület, amelyhez szerencsére senki nem ragaszkodik túl szigorúan, a témát nagyon változatos megközelítésben tárgyalják az előadók. A konferencia a „Homlokzatok és városkép" címet viselte, és elsősorban jelentősebb, megvalósult alkotások prezentációi követték egymást.

Nyitó előadónk Angelo Maggi egyetemi docens volt, aki a Velencében elsőként diplomát szerző, 1910-es születésű építésznő, Egle Renata Trincanato munkásságáról emlékezett meg. Ez amiatt számított különösen aktuális felütésnek, mert itthon azt tapasztaljuk, hogy az egyetemi hallgatók között már egyértelműen a nők dominálnak, és egyre több nő praktizál építészként. Egyik előadónk például, Habibeh Madjdabadi ebből a szempontból talán az egyik legnehezebb terepen, Iránban alkot sikeresen.

Melyek voltak a legemlékezetesebb előadások?

Csapó Balázs: Inspiráló volt hallgatni Nora Vranovát, a Szlovák Építész Kamara elnökasszonyát, aki arról beszélt, hogy kamarájuk közbenjárására Szlovákiában jelentősen megemelkedett a tervpályázatok száma, ami komoly sikernek könyvelhető el. Az ötletek szakmai versenyeztetése jótékony hatású, ezek mentén erőteljes fejlődés tapasztalható az építészeti produktumokban. Nagyszerű lenne, ha itthon is, egy aktívabb kamarai állásfoglalás hatására hasonló mennyiségben írnának ki tervpályázatokat.

A számomra egyik legkedvesebb előadást Demeter Nóra tartotta, prezentációja tematikáját és előadásmódját tekintve is kiemelkedő volt. Azt követően, hogy Nóra az Opera belsőépítészeti megújulásáról beszélt, Bánáti Béla a szemközti Drechsler-palota felújítását mutatta be részletesen, így a két esettanulmány szépen keretbe foglalta a szekciót. A rendezvényre egyébként is kifejezetten jellemző, hogy az egyes blokkokon belül szinte spontán alakulnak ki mikrotematikák, amelyekre a szekciókat kísérő kerekasztal-beszélgetések is reflektálni tudnak, ahogyan az most is megtörtént a Reith András vezette, „A városfejlesztés tizenöt árnyalata" címet viselő beszélgetésen.

Visszatekintve a konferenciára, milyen témára került még nagyobb hangsúly?

Csapó Balázs: Borbély András a KÖZTI-től az MVM Dome homlokzatait és egyedi technológiai megoldásait mutatta be. Előadása jó felvezetésnek bizonyult a digitális tervezési metódusokhoz, amely az építészeket egyre inkább foglalkoztatja. Látunk példát arra, hogy egyes globális praxisok, amelyekhez rengeteg megbízás érkezik, a lehetőségek tükrében szinte elérhetetlen technológiai szintre kerülnek, de ez a fejlettség azért még nem általános.

Utolsó előadónk, Marios Tsiliakos éppen ezt a gondolatot erősítette meg: a Foster + Partners tervezőirodában egy körülbelül húsz fős csapat foglalkozik összetett programozási feladatokkal a szoftverfejlesztéstől az építészeti és a műszaki tervezést segítő kalkulációk lefuttatásáig terjedő skálán. Egy komplikáltabb geometriájú épület tervezésekor több BIM modellt fűznek össze, a szakágak közötti kommunikációt pedig egy saját fejlesztésű, belső üzenetküldő alkalmazás segíti.

Egyesek az építészet líraibb vagy éppen elméletibb vonatkozásait tették fókuszba, például a spanyol MORPH Estudio vezetője, César Frías Enciso a koncepcionális alapvetéseket az épületeket meghatározó egyfajta genetikai kódként írta le. François Valentiny Luxemburgból az építészeti gondolatok intimitásáról beszélt, míg Varga Bence a Teampannontól a Magyar Zene Házáról, a nemzetközileg jegyzett és a hazai építészek együttműködésének egyik sikeréről tartott előadást. A Grimshaw-t Stuart Grahn képviselte, aki vasúti projektjeiket elemezte különféle szempontok összehasonlításával.

Mi a SHARE konferencia különlegessége?

Csapó Balázs: A konferencia azért egyedülálló, mert közös platformra hozza az egészen kicsi, néhány fős építészirodákat a legnagyobbakkal, a hazai szereplőket a regionálisan, globálisan vagy távoli országokban praktizáló építészekkel. Mindez nem egy túlszervezett, feszes közegben történik, hanem évről-évre kötetlen, laza légkör alakul ki – én ezt szeretem benne a legjobban. A SHARE eseménysorozata remek közösségformáló lehetőség, amely akár az építészkamarák közti párbeszédnek is teret adhat.

Milyen visszajelzéseket kaptál a résztvevőktől?

Csapó Balázs: Alapvetően pozitív vélemények érkeznek, hiszen a rendezvény magas szakmai színvonalának, a neves külföldi és hazai előadóinknak már híre van: itt élőben hallgathatjuk meg a szakma legjelentősebb képviselőit. A támogatói előadások (ISOPAN, Aluprof Magyarország Kft.) különleges és egyedi technikai megoldásaik bemutatásával az új termékfejlesztésekre koncentráltak.

Azt tapasztalom, hogy a SHARE Hungary ismertsége egyre nő, sokan kiemelik, hogy az esemény kapcsolatépítésre is nagyszerű lehetőséget nyújt, remek diskurzusok alakulnak ki a szünetekben. A nemzetközi előadók miatt jellemzően angolul folyik a prezentálás, szinkrontolmácsok bevonását a lehetőségekhez mérten tervezzük, hogy még szélesebb közönséghez eljuthasson a színpadon megosztott tudás.

Csapó Bea