Dinasztiák: Tervek Román-stílusban

Építészdinasztiákról szóló cikksorozatunkban Gottdank Tibor építészeti kutató mutat be építészgenerációkat, építőiparban sikeres családokat az elmúlt 150 évből. Ezúttal a Román-testvérek következnek.

Rennberger Adolfnak (1847-1927) pesti kereskedése volt 1876-tól, főleg posztóval üzletelt. Választmányi tagja volt az Unió Kereskedelmi Egyletnek. 1878-ban vette el az aszódi születésű Schäfer Laurát, aki szép hozományt vitt a posztócégbe. Nehezebb üzleti évek után a cég virágzásnak indult, a család a Király utca 18.-ba költözött. Nem sokra rá megszülettek a gyerekek is, Miklós 1879-ben, Ernő 1883-ban.

Rennberger Miklós a Markó utcába, az V. kerületi Főreálba járt, jó tanuló volt. 1896-ben érettségizett. Családneve, öcsével együtt 1900-tól Románra változott (édesapjuk maga nem magyarosította nevét).

Román Miklós a Budapesti Műegyetem elvégzését (1901) követően állami ösztöndíjjal Olaszországban, Franciaországban és Németországban járt tanulmányúton. Hazatérése után több pályázaton is indult. A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara épületének tervpályázatán „megvételre ajánlott" minősítést kapott beadott terve. Egy évvel később a vele egykorú, egyidőben diplomázó Málnai Bélával együtt pályázott a Győri Kereskedelmi és Iparkamara székházának pályázatán. A terv első díjas lett, és meg is valósult. Román továbbá első díjas volt a Belényesi csárda pályázatán, a pozsonyi takarékpénztár pályázatán pedig III. díjat kapott Grosz Alfréddal beadott munkája. 1906-ban a nagyváradi Fekete Sas szálloda pályázatán – ahol a Komor-Jakab páros győzött – megvételre ajánlották beadott művét. A Hungária ernyőgyár alsólendvai gyártelepeinek építésére kiírt versenyen II. díjas volt.

Szintén Málnaival közös műve a Szedő Gáspár papírkereskedő által rendelt négyemeletes ház a Hajós utca 32.-ben, ami a korszak egyik legszebb szecessziós pesti üzlet-bérháza, Róth Miksa lépcsőházi üvegeivel, a Kondor és Feledi cég kivitelezésében. Román rövid ideig Lajta Bélánál is dolgozott.

1903-ban nyitotta saját irodáját Budapesten. Első ismert önálló műve egy kétemeletes későszecessziós ház Erzsébetvárosban, a Holló utca 12. szám alatt. Ezt követte egy toldalékterv a Zugló utcába. 1905-ben épül fel egy alkotása a budai Németvölgyben, a Kiss János altábornagy utca 21.-ben.

1907-ben vált a Magyar Mérnök- és Építészegylet teljesjogú tagjává. 1906 és 1926 között öcsével, Ernővel együtt dolgozott. Román Ernő négy évvel volt fiatalabb bátyjánál. Középiskolai tanulmányait ő is a Markó utcában végezte. Építészmérnöki oklevelét 1905-ben, a Budapesti Műegyetemen szerezte. Műegyetemi hallgató korában a Wellisch- és Hauszmann-pályadíjakat, fiatal építész korában az Építőművészek Szövetsége, valamint az Építő és Iparművészeti rajzolók több díját és érmét is elnyerte. Ő is tanulmányutakat tett Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban. Indult a MÉSZ turistaház (Skutetzky Sándorral, 1904), a Szabadságharc szobrának (Róna Józseffel, 1907), a törökszentmiklósi községháza (II. díjas, Vogel Jenővel, 1908) pályázatán. 1909-ben lett a Mérnökegylet tagja.

A bátyjával való 20 éves szakmai együttműködés során mintegy nyolcvan budapesti bérházat, villát, kisebb ipari üzemeket terveztek. Közös irodájuk az általuk tervezett Papnövelde utca 8. szám alatt nyílt. Háború előtti munkáikon éppúgy észrevehető a bécsi szecesszió motívumkincse, mint az elsősorban Lajta hatását mutató, népművészetből vett moreszk motívumok vagy a már art decot idéző, geometrizáló ornamentika.

Családi céget is alapítottak, a Fővárosi Ingatlan-részvénytársaságot, melyben édesapjuk felügyelő bizottsági helyet kapott.

Sok villát terveztek, többek között a Thököly út 57/a-ba, a Logodi utca 1-be vagy éppen a Bíró utca 6/d-be, bérházat az Irányi utca 27.-be, az Aranykéz utca 2.-be, a Falk Miksa utca 15.-be, a 24-26.-ba és a Cukor utca 1.-be.

Lakóház épült elképzeléseik szerint az Akácfa utca 13.-ban, az Október 6. utca 15.-ben, az Eötvös utca 18.-ban, a Révay utca 16.-ban és a Síp utca 7.-ben. Üzletház a Visegrádi utca 62.-ben. Lipótváros és Újlipótváros, Zugló és Erzsébetváros, a Hegyvidék és Terézváros egyaránt őrzi kezük nyomát. A fővároson kívül épült községháza Siófokon, zsinagóga Aszódon Románék tervei szerint.

Egyik legnagyobb megbízójuk a Hitel- és Leszámítoló Bank Rt. volt, melynek több bérházat is terveztek 1909 és 1914 között, nagyobbrészt a Nagyenyed, Kékgolyó és Greguss utcák által határolt tömbben.

Pályáztak a zombori Függetlenségi Kör székházára, a győri takarékpénztár épületére, a Kolozsvári Iparkamara székházára és a pozsonyi városháza bővítésére. A győri pályázaton nyertek is.

A világháborúval következő visszaesés Románékat sem kímélte, kevés megrendelést kaptak. 1920-ban a vallásos zsidó Román-fivérek ezt a levelet küldték az Egyenlőség nevű hetilap főszerkesztőjének, Szabolcsi Lajosnak:

„Áthatva attól a tudattól, hogy a mai viszonyok között minden hithű zsidónak tehetségéhez képest részt kell vennie a zsidóság ügyeiben, - föl akarjuk használni újévünk napját ahhoz, hogy mi is hozzájáruljunk a zsidóság kulturális megerősítéséhez. Azt hisszük, leghelyesebben akkor cselekszünk, ha anyagiak helyett díjtalanul felajánljuk építészi szaktudásunkat bármely, izraelita kulturális célra, úgy Budapesten, mint a vidéken, megjegyezvén, hogy az aszódi izraelita templomot mi terveztük…"

1924-ben Kaszab Aladár, a Pesti Zsidó Hitközség elöljárójának pénzéből a hitközségnek art deco hangulatú poliklinikája épült a Vágány utcában. A terveket Románék készítették.

A Villányi útra három egyemeletes lakóházat terveztek, a Csermely útra egy nyaralót, a Kőbányai útra egy toldalékot.

1924-ben a Hungária körút 171–173.-ban és a Klauzál utca 30.-ban is épült művük. Utolsó ismert közös munkájuk a Szövetség utca 41. szám alatti Rendőri Gyermekbíróság otthona volt.

A Román-fivérek 1926-ban különváltak, de mindketten folytatták építészeti tevékenységüket. Román Miklós a Papnövelde utcai irodában maradt, majd műhelye a Tátra utca 11. szám alá került. Román Ernő irodája az Üllői út 16/b szám alá költözött, 1932-től a Pasaréti út 1. szám alatt volt a munkahelye.

Miklós munkái főként az art deco és a modernizmus jegyében születtek. Legfontosabbak a Mészáros utca 60., Visegrádi utca 31., Őrnagy utca 12. és 14., Pannónia utca 46/a, Kökörcsin utca 3., Bartók Béla út 85., Uszály utca 3. és az Alig utca 10.

Román Ernő építészi működése a szétválást követően talán sikeresebb volt bátyjánál. Jelentős alkotása a II. világháború előtt a Pasaréti út 1., Trombitás utca 26. és 28. szám alatti art deco lakóépületek, egy modernista mű a Magyar Jakobinusok tere 6.-ban (egy házcsoport részeként), a Szilágyi Erzsébet fasor 51. szám alatti historizáló villa, egy ELMŰ-megbízás a Szentendrei útra (Trafoház), az aquincumi romterület mellett. (Román az ELMŰ-nek ugyan hivatalosan Györgyi Dénessel közösen tervezett több épületet, a terveket azonban ténylegesen Györgyi készítette.)

Román Ernő gyárépítkezésekben is részt vett: tervei szerint épült a soproni selyem-, a zuglói textil-, a budafoki zománc-, a budapesti Gyep utcai selyem-, a Magyar Vacuum Cleaner-, illetve a gőzfűrészgyár.

A világháborút csak Ernő élte túl, Miklós a vészkorszak áldozata lett. A 60. életéve fölött járó Román Ernő 1945-ben a Fischer József által vezetett Mérnökszakszervezet választmányának helyettes tagja lett, az igazolóbizottságok munkájában is részt vett. A budai Lovas út 32–33. alatt álló épület helyreállítási tervén dolgozott. 1948-ban megnősült, Rév Erzsébetet vette el. Szakmai cikkeket írt a Magyar Építőművészetbe. 1956-ban kézhez vehette aranydiplomáját a Műegyetemen.

Román Ernő 1959-ben hunyt el.  Utódokat nem hagytak maguk után a Román-fivérek. Hagytak házakat. Kedvünkre valókat. Szépeket, jókat, értő módon komponáltakat. Alkotóik emlékét őrzi az utókor.  

Gottdank Tibor

 

Források:

Bolla Zoltán: A magyar art deco építészet I. rész, Ariton Kft, 2018.
Déry Attila: Pest építészeti topográfiája I-IV., Terc Kiadó, 2005-2007.
Építészfórum, online
Éber László (szerk.): Művészeti Lexikon, Győző Andor Kiadója, 1935.
FamilySearch.org
Ferkai András: Buda építészete a két világháború között, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, 1995.
Ferkai András (szerk.): Pest építészete a két világháború között, Modern Építészetért Közhasznú Társaság, 2001.
Gerle - Kovács - Makovecz: A századforduló magyar építészete, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990.
Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége – Lajtán innen és Lajtán túl, KUK Kiadó, 2018.
Óvás! – online
Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona, 1932.

Közlönyök, szaklapok: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, Ars Hungarica, Budapest, Budapesti Közlöny, Építés - Építészet, Építészeti Szemle, Építő Ipar, Magyar Építőművészet, Magyar Iparművészet, Magyar Művészet, Magyar Pályázatok, Műemlékvédelem, Műszaki Értelmiség, Műszaki Hetilap, Művészet, Tér és Forma, Új Építészet, Vállalkozók Lapja

 

Szerk.: Winkler Márk