Dorottya esete a kéménnyel - budapesti irodaházak II.
Dorottya Udvar irodaépület a Bocskai úton, építész: Tima Zoltán, KÖZTI Rt.
Dorottya Udvar irodaépület a Bocskai úton, építész: Tima Zoltán, KÖZTI Rt.Az újjáépített gyár - mostantól irodaház - udvarán meghagyták a régi kéményt. Használni nincs mire, de téralakító motívum maradt. Körbeépítették új, zen hagyományokat idéző, szabályos kerttel, amihez tó is tartozik - kellemes pihenőkert a nagy "U" alakú tömb udvarában. Az angol befektető határozott kívánsága volt, hogy maradjon ott a falazott kémény, melynek külön szépsége, hogy nem kör alaprajzú, hanem nyolcszögű.
Nem mindennapos jelenség, hogy megkegyelmeztek a kéménynek, de hiszen már ritkaság az is, hogy öreg gyárépületben funkcióváltással építenek irodaházat. Pedig város- és országszerte számos ilyen lehetőség kínálkozik, s milyen jó lenne, ha az irodák mellett lakásra és kulturális meg oktatási-kereskedelmi célokra is igénybe vennék a régi épületeket. Ahogy nemrégiben az Ybl Főiskola nemzetközi Socrates Műhelygyakorlatán kiadták a feladatot a hallgatóknak: az üresen álló zuglói műemlék Récsei buszgarázs épületének hasznosítását kellett megtervezni, és mellé szociális bérlakásokat telepíteni, plusz munkahelyeket is� Rehabilitációban az Európai Unió országaihoz képest kínos a kullogásunk, mert sajnos még nincs kellő önkormányzati erőfeszítés arra, hogy a befektetői szándék összehangolódjék a helyi társadalmi problémák megoldását célzó projektekkel. Talán a közeljövőben, például a VIII. kerület Corvin-Szigony terve áttörést hoz ezen a téren.
A Dorottya-udvarnak elkeresztelt új irodaház a Bocskai út legvégén van, a Budaörsi úti torkolatnál - ahol csak gyalogosan lehet átmenni, mert a Déli pályaudvar és Kelenföld közötti vasút elvágja a közúti kapcsolatot. A Sas-hegy lábánál, a zsákban végződő út bal oldalán évek óta állt elhagyottan egy leginkább romantikusnak nevezhető gyárépület (1911), eredetileg az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének egyenruhagyára, majd cipőgyár (Titánia néven az ország legnagyobb cipőgyára, 1927), később textilüzem, legutóbb Caola-raktár. Nem különösebb építészeti attrakció, inkább tipikus se hús-se hal magyar átmeneti darab a vasbetonépítészet hőskorából. Még nem modern, de lapos tetős. A téglával hangsúlyozott álpilléreket stilizált oszlopfejezetek díszítik a homlokzaton, s a párkányon fölébük jönnek még a most újraöntött vasbeton vázák is (ős-posztmodern geg avagy nincs új a nap alatt). Persze van hangulata, főleg most, hogy fölújították, kifestették, és este varázslatos épületvilágítási effektekben fürdik a ház bőre.
Diszkréten, talán túlságosan is visszafogottan nyúlt hozzá e régi gyárhoz az építész, Tima Zoltán, aki korábban már néhány új épülettel bizonyított (diplomata lakóház a Dániel úton, cég székház Marosi Miklóssal a Kelenföldön), de régi házak átalakításában is van gyakorlata (irodaház együttes a Németvölgyi úton). A Dorottya-udvar esetében kívülről a tatarozás mellett csak a négy sarokra ráültetett kerek acél-sapka mutatja, hogy itt átalakítás történt, meg oldalt a régi épület két szakaszát összekötő üvegtornyok, melyek a két végszárny tetején emeletráépítésben futnak tovább. Nem tudom, hogy miért alakult így? A tervezés során nem merült-e fel markánsabb, jelszerű ráépítés a lapos tetős épület vasút felőli főhomlokzatára, oldandó a szimmetriát?Az udvarban az új kert dominál, és a nyolcszögű kémény egyetlen motívumként pont az aszimmetriát jeleníti meg, ezért is telitalálat. A kerek acél sapkák viszont erőtlenek, ráadásul a szimmetriát hangsúlyozzák, amitől óhatatlanul hiányérzete lesz a mai szemlélőnek. Mintha a mifelénk túlzó, sokkal több központi, mint helyi hatalommal rendelkező műemlékes szemlélet még itt is hatna, ahol pedig szó nincs műemlékről. Jó arányú tömeg, és a homlokzati felületek ritmusa is rendben van, a tömör fal és a nagy belmagasságú terekhez tartozó ablakok rajzolata kívül eléggé változatos, csak az udvar felől kicsit monoton. Kimondottan illenek ide az említett üvegtornyok, melyekben a magasabb tömb végfalán megismétlődik a homlokzatok tégla és vakolt felületeinek váltakozása, sőt itt direkt aprózottabban, vakablak motívumokkal tarkítva. Ráadásul a három emelethez hidak vezetnek át a lift-állások felől, így teljes épületmagasságú a tér, amire legfölül a szellőző rendszer pipái fordulnak rá. Aránylag kicsi játéktér adódott itt az építésznek, de abban mindent megoldott, annak rendje és módja szerint.
Az épülethez 600 férőhelyes parkoló tartozik, a teljes szintterület 27000 m2, és 25 millió eurót költöttek rá. Majdnem pontosan száz évvel a megépítése után újult meg a ház és lett ismét része Budapestnek, a fővárosban élő és tevékenykedő emberek életének. Sajnos elpuskázták a lehetőséget, hogy kívülről olyan hangsúlyt kapjon (lásd pédául az újpesti MEO-t), ami markánsabban jelzi az átalakítást. Megfiatalodhatott volna e ház úgy is, ahogy az Dorottyával történik Csokonai Vitéz furcsa vitézi versezetének legvégén, s akkor nem lenne annyira árva az állva hagyott nyolcszögű gyárkémény sem: "Dorottya leveté a vénség szőnyegét,
Mint a kígyó szokta téli lebernyegét.
Bételének gyenge hússal agg ráncai,
Kinövének mind a harminckét fogai,
Felderult ajakán friss rózsák nyitának,
Szemein idegen lángok lobbanának,
Osz haja töndöklő bársonnyá barnúlna;
Szíve benn repesett, teste megújjúlna:
Egyszóval belőle - csudáltam magam is -
Delibb dáma válék, mintsem Szemiramis.
Kerekded fara is úgy domboroda ki,
Mintha birsalmából harapták vólna ki."
(Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya vagyis a dámák diadalma a fársángon, 1798, részlet)
Vargha Mihály
Az írás, némileg rövidebben, megjelent az Élet és Irodalom 33. számában, 2002. augusztus 16.
Dorottya udvar irodaház - átalakítás, 2002. Budapest XI. Bocskai út. Építész: Tima Zoltán (KÖZTI Rt.)
Dorottya Udvar Irodaépület
Tervező: KÖZTI Rt.
Építész: Tima Zoltán
Építész munkatárs: Pernesz Ágnes
Statikus: Hegyi Béla
Gépészet: Ványi Ágnes
Elektromos: Tóth Bertalan
Kert: Tima Zoltán, Csontos Péter
Generálkivitelező: KÖZÉV Rt.
Építésvezető: Edward Mireku
Kiviteli terv: IPARTERV Rt.
Beruházó: AP Sundance Kft.
Ügyvezető: Grant Boyd-Gibbins
Project Manager: Gardiner & Theobald / AP Sundance
