Egy blog utópistáknak: The Charnel house 

Blogajánló türelmes és kitartó olvasóknak. Ross Wolfe lenyűgöző blogja nem pusztán egy masszív digitális labirintus, hanem egy magyar nyelven nagyon korlátozottan elérhető, de annál izgalmasabb ismeretanyag, a szovjet avantgárd történetének kincsesbányája. – Lassan bővülő sorozatunk harmadik része.

A korakétezres évekre jellemző internetszörfözésnek valószínű, hogy végleg leáldozott. Egyre csökken azoknak a személyes blogoknak a száma, ahol hiperlinkeken keresztül különböző digitális nyúlüregekbe kerülhet az ember, felfedezve a blog szerkesztőjének gondolatvilágát, ismeretanyagát, érdeklődését. A blogkultúra egyik még megmaradt állócsillaga Ross Wolfe The Charnel House című blogja.

Wolfe New York-i építészettörténész és építészeti kritikus, akit elsősorban a bolsevik forradalom utáni orosz avantgárd építészet és várostervezés foglalkoztat. A Charnel House blog is főképp a szovjet avantgárdra fókuszál, széles linkhálózattal, a téma majd minden aspektusát felölelve. Nagyjából a hegeliánus marxizmus építészetre gyakorolt hatásáról szóló nagyesszétől, máshol elérhetetlen fotódokumentációkon át (melyeken Wolfe minden száz éve halott avantgárd textiltervező exbarátnőjét is beazonosítja) a kortárs orosz háborúellenes mozgalmak helyzetéről szóló írásokig terjed a perspektíva. 

Filológiai pontosság és kiismerhetetlen káosz jellemzi az oldalt, amelyen közel 20 év avantgárdfókuszú kutatásait találjuk linkekkel szorosan összefűzve. A blog tavaly ősz óta nem frissült, ugyanakkor befagyasztott állapotában is unikális. 

Tartalom és pozíció

„A mi világunk, akár egy csontkamra, halott korszakok törmelékével van telehintve."

⎯ Le Corbusier, Urbanisme (1925)

A The Charnel House (csontkamra) mottója az asszociációk kellően tág hálóját kínálja. Egyszerre utal – Corbusier eredeti intenciójának megfelelően[1] – a modern mozgalmak két háború közötti gondolatkörét meghatározó tabula rasa-elvre, amely a kortárs valóságot és a jövő építését a múlt lezárásával és radikális elutasításával határozta meg, és egyszerre arra az építészeti-képi és szöveges korpuszra, melyet történeti szempontból vizsgál, múltként tételez. 

A klasszikus modernista pozícióból olvasva, világ megtisztítása a csonttörmelékektől (Corbusier szóhasználatával) lehetőséget teremt arra, hogy az új ember új valóságot építésen magának. A blog az utópista gondolkodásnak és tervezői pozíciónak a történetét kutatja, gyűjti és rendszerezi. Igyekszik a lehető legszélesebb perspektívában bemutatni azt az eszmetörténeti folyamatot, amely létrehozza az utópista tervező szerepkörét, gazdag politikaelméleti és filozófiai kontextusba ágyazva specifikusan az építészetet és tágabban a tervezést.

A szerkesztői álláspont viszonylag egyértelmű; Wolfe vállaltan a nyugati marxista kultúraelmélet szemszögéből értelmezi, gyűjti és rendszerezi a történeti anyagot, ilyen témában szemléz (néha újra)közöl vendégpublikációkat és interjúkat (pl.: Tafuri, Hal Foster, Laclau, Lukács, Jean-Louis Cohen, Boris Gorys stb...). A blog transzparens saját ideológiájával kapcsolatban, így meglepetésekre nemigen számíthatunk; nagyjából a Columbia egyetem radikális baloldali építészet és kultúrateoretikusai, valamint egy new yorki marxistai buborék gondolatvilága rekonstruálható a blog alapján. Ennek ellenére a The Charnel House annyira széles ismeretanyagot vonultat fel (a szerkesztés minőségéből és a tartalom ritkaságából adódóan), hogy minden meggyőződéstől és kulturatudományos narratívától függetlenül is örömet okozhat mindenkinek, akit foglalkoztat a modern építészet vagy az avantgardmozgalmak története.

Szovjet Avantgárd

A Charnel House legértékesebb területe a szovjet avantgárd építészettel és várostervezéssel kapcsolatos néhol feldolgozott, néhol csak pőrén közölt információegyüttes. Hihetetlen gazdag fotóanyag, tervek, épületek szövegfordítások, könyvek és könyvrészletek. Különösen izgalmas például a Modern // Kortárs Építészet (Sovremennaia arkhitektura  – Современная архитектура) című 1926 és 1930 között működő folyóirat teljes és rendezett dokumentációja, bevezetőtanulmánnyal és számtalan kapcsolódó tartalommal. A lap szerkesztői pozícióját Moisei Ginzburg, később a Veslin fivérek, majd Roman Khiger töltötték be, róluk külön tervekkel és fotográfiákkal bőségesen illusztrált cikkeket találunk az oldalon.

Hasonlóan izgalmas az 1922 és 1935 közötti építészeti maketteket és vázlatokat bemutató 200 képes válogatás, melyeken az alkotó(csoport) neve, évszáma és a munka címe is megjelenik. De ha valakit mélyebben érdekelne a szovjet kozmizmus építészetre gyakorolt hatása, vagy akár az, hogy hogyan tanították a rövidéletű VUKHTEMAS-ban a hallgatókat térplasztikára, legegyszerűbben Ross Wolfe gyűjtésében juthat kurált anyaghoz. Szintén részletes ismereteket szerezhet a szovjet avantgárd különböző egymással vitázó ágazatait megismerni vágyó olvasó; a racionalista és a konstruktivista ágról és a köztük beálló szakadás nemzetközi modern mozgalomra gyakorolt hatásáról szintén gazdagon illusztrált, pontosan hivatkozott összegzőszövegeket és szakirodalmi gyűjtéseket találunk a Charnel House-on. Az Építészfórumon megjelenő diplomamunkák rajongói is találhatnak kedvükre valót, végigböngészve Georgii Krutikov közel százéves diplomamunkájának digitalizációját egy hibrid városról, ahol a jövő megfáradt munkásai a nap végén repülő kapszulákba ülnek és felszállnak lebegő toronyházaikhoz. Ezen túl szövegfordításokat találunk oroszból és németből angolra például Grinzbergtől, El Lisszitzkytől és másoktól, valamint a szovjet avantgárd építészet sztalinizációjáról, ennek nyugati recepciójáról, ideológiai átalakulásáról. 

Zaj

A felhasználói élmény természetesen pokoli, az oldal kimondottan lassú, tele van halott vagy halottnak tűnő, de más digitális utakon közelítve mégis elérhető linkekkel. Ennek ellenére a 2008-ból visszamaradt és feltehetően azóta alig fejlesztett weblap – ha türelemmel kezeli az ember – különlegesen gazdag forrásgyűjteményként használható. A téma iránt érdeklődő kutatónak végtelen aranybánya, az elmúlt száz év utópikus tendenciáit (és azok elsősorban euroatlanti recepcióját) megismerni vágyó olvasó számára pedig stabil kiindulópont.

 

[1] Egészében a bekezdés: 
"The great task incumbent on us is that of making a proper environment for our existence, and clearing away from our cities the dead bones that putrefy in them. We must construct our cities for to-day."

Le Corbusier (1925) The city of to-morrow and its planning. The Architectural Press.1978. pp. 244.