Egy élhető irodaüzem
„A feladat elsőre inkább urbanisztikai problémának tűnt: az irodablokkok sorának egyik oldalon egy nagyon forgalmas, zajos főútvonalhoz, a másik oldalon zárt udvarok sorához kellett szervesülnie.” Interjú Demeter Nórával az új Spirál irodaházról
Építészfórum: Volt valamilyen személyes kötődése korábban a városnak ehhez a környékéhez?
Demeter Nóra: Inkább a megbízót említeném első helyen, mivel az első jelentősebb munkánk Zoboki Gáborral az ugyancsak a GTC részére készült Center Point irodaház volt, ettől a helyszíntől nem messze, a Váci úton. A két feladat közt sok a hasonlóság, részben a bérirodaház műfajából eredően, részben a beruházó építészeti politikájából következően. A működőképes, rugalmas alaprajz mellett elvárásként fogalmazódott meg a markáns építészeti kvalitás, elsősorban a bejárati zóna és a homlokzat esetében, emellett egy olyan belvilág megteremtése, amely ezt a 21. századi „üzemi” környezetet mégis lakható térré teszi.
ÉF: Mi különbözteti meg ezt az épületet az átlagos irodaházak tucatjaitól?
DN: Miközben magától értetődő, hogy minden négyzetcentimétert hasznos területtel kellett kitöltenünk, ez a Dózsa György úti telek, ahol korábban a spirális rámpáiról ismert Zsiguli autószalon állt, városléptékű gondolkodást igényelt. A terület a Hősök tere felé vizuális kapcsolattal bír, az egyik oldalon gyönyörű szecessziós házak a szomszédai. A Dózsa György úti front rendkívül hosszú, már-már léptéktelen. A kerület korábban megfogalmazta elvárásként, hogy a Lőportár utca felől egy közforgalmú passzázst kell nyitni, ami átmegy az épületünkön. A feladat elsőre inkább urbanisztikai problémának tűnt: az irodablokkok sorának egyik oldalon egy nagyon forgalmas, zajos főútvonalhoz, a másik oldalon zárt udvarok sorához kellett szervesülnie. A megoldás a parkosított udvar szintjének felemelése volt. Ezáltal a belső kert részben elszakad a Dózsa György úttól, de a hangsúlyos kapumotívum mégis összekapcsolja a külvilággal. A szintemelés révén egy plusz parkolószintet is be tudtunk csempészni a kert alá. Az udvarokban körülfutó, fedett „kerengő” emberi léptékűvé teszi ezt a belső világot – az árkádsor a remélhetőleg egyszer megépülő Spirál 2 tömböt is bekapcsolja majd a passzázsok és udvarok rendszerébe.
ÉF: A szintemelés és a középtengelyben elhelyezett recepció miatt számomra ez a passzázs – legalábbis közforgalmú sétányként – némileg alibiszerűnek tűnik. Egyszerű járókelőként nem mernék besétálni…
DN: A közforgalmú passzázs és az irodaházi funkció, bárhogy nézzük is, kissé ellentmond egymásnak. A recepció üvegpavilonja transzparens és átlátható, de mégsem kelti azt az érzést, hogy az utca felől bárki átjárhat az irodaházon. Ezt a zártságot szerintem bőven ellensúlyozza a belső udvarok tágassága, és az itt kialakított barátságos, lassanként élővé váló zöldfelület.
ÉF: A Dózsa György úti főhomlokzat nagyon színes és karakteres, de az udvarokra mintha kevesebb jutott volna a játékosságból, miért?
DN: A korlátozott büdzsé valóban a főhomlokzaton engedte meg a nívósabb építészeti formálást, a drágább burkolat használatát. Az utcai fronton a tűzvédelmi kritériumok miatt is mintás, raszteres eternitborítás alkalmazása mellett döntöttünk. A nagy tető olyan statikai bravúr, ami véleményem szerint ad egyfajta nagyvonalúságot a háznak. Belül végső soron a Dryvit nemes kihívása várt ránk, de a kerengőrendszer segíti megtörni a magas, sima homlokzat monotonitását, és pont a szemhatáron tagolja a látványt.
ÉF: Szokás szerint közösen jegyzi Zoboki Gáborral ezt a munkát is, mégis kinek a „gyereke” inkább ez a ház?
DN: Mivel a megbízó egy külföldi cég, többnyire én tartottam velük a kapcsolatot, de ez talán kevésbé fontos. Az alkotói folyamat közös munka volt, bizonyos homlokzati motívumok és a tömb feltárásának egész gesztusa nagyon erősen Zoboki-ötletek, a kivitelezéssel járó küzdelmeket viszont többnyire én csináltam végig. A megbízás pont azelőtt érkezett a cégünkhöz, amikor én elmentem szülni, vagyis itt voltam még, amikor kirajzolódott a fent vázolt udvar-passzázs struktúra, de aztán bő nyolc hónapra eltűntem, hogy a kisfiammal legyek. Mire visszatértem, lezajlott a vázlattervek megbízói átvilágítása, és elkezdhettük rajzolni az engedélyezési és a tenderterveket. A kihagyás után tehát újra belecsöppentem a munkafolyamatba, végigasszisztáltam a kivitelezést. A recepciós pavilon iparművészeti igényességgel megformált pultja különösen kedves részlet számomra.
Az interjút Zsuppán András készítette
