Egy történet folytatása – az Archikon díjazott terve a Tata Szíve pályázaton
A Tata Szíve elnevezésű pályázatot az önkormányzat azzal a céllal írta ki, hogy a tervezők újragondolják a Magyary Zoltán Művelődési Központ és a volt rendelőintézet épületét, valamint a Várkanyarban elhelyezkedő környező közterületeket. Az Archikon csapata koncepciójában három fő problémára kereste az egyszerű választ, amelyekkel 21. századi megoldásokat fogalmazhatnak meg. A tervvel végül a harmadik helyezést szerezték meg a versenyen.
A pályázat elkészítése során a Tatai vár mellett közvetlenül északnyugatra elhelyezkedő várkanyar néven ismert terület megújításának, illetve az azt határoló Magyary Zoltán Művelődési Központ és rendelőintézet átalakításának kérdéseire igyekeztünk válaszokat adni.
A terület az 1938-ban Tatával egyesített Tóváros és a tatai óváros határvonalán helyezkedik el, így az egyesítés óta lényegében a város új központját képezi, a Tatai vár közvetlen, északnyugati szomszédságában. Kialakítása azonban mára elavultnak mondható városépítészeti gondolkodást tükröz.
A terület története során a várhoz kapcsolódó, jellegükben időben változó kerteknek adott otthont. A 18. században Fellner Jakab készített tervet a várárok barokk díszkertté való átalakítására, a 20. század elején a várkanyar uradalmi konyhakertként és virágkertészetként funkcionált. Tervünk ezt a történetet a terület 21. századi közkertként való újraértelmezésével próbálja folytonosítani.
A teret két oldalról körbeölelő házak elé tett árkádos “oszlopsor" jelöli ki a kert közepén tisztásként megjelenő fórumot. Ez ad teret az új városközpont rendezvényeinek. Ilyenkor a kert közepén található vízfolyásokkal gazdagított, élményszerű felület átalakul. A víz áramoltatásának megszüntetésével igazi rendezvénytérré válik.
A szabadidőközpont jelen állapotában nem nyit a tér felé, a megérkezés nem impozáns. A jelenlegi főlépcső sok kihasználatlan területet eredményez. A ház középső részén található belső kert kihasználatlan és műszaki problémákkal terhelt. Erre a 3 fő problémára szerettünk volna egyszerű válaszokkal megoldást kínálni.
Az udvar lefedésre került, mely közösségi térként funkcionál. A korábbi lépcső helyett egy új, szintén karakteres, közösségi bútorként is használható lépcső került elhelyezésre, mely együtt dolgozik az újonnan megnyert közösségi térrel.
A bejárati nyomott belmagasságot a födém átlyukasztása, galéria kialakítása oldja. Így a színháztér mind a földszinten, mind az emeleten egy impozánsabb előteret tudhat magáénak. A ház tér felőli traktusa felszabadításra került, nyitott közösségi funkciót, és büfé előteret foglal magába. Ezzel erősítve a tér és a szabadidőközpont együttdolgozását.
A volt rendelőintézet bejárata jelenleg egy hídon közelíthető meg. Az épület a térrel nincs közvetlen összeköttetésben, és a parkolás sem megoldott a mostani körülmények között. A legfontosabb lépés a tér szempontjából a házzal való közvetlen kapcsolat kialakítása, az új funkciók tér köré szervezése. A vendéglátás és galéria turisztikai szempontból is vonzóvá teszi a teret, így segít élettel megtölteni azt.
A ház előtti terület bejárati magasságig való felemelésével egy terepszint alatti parkolót lehet kialakítani, ezzel megoldva az itt dolgozók és látogatók gépjármű parkolását.
Egy tér kellemesebb, ha határait nem tömör sík homlokzatok alkotják, hanem, Jan Gehl által „lágy szegélynek" nevezett, részek határolják. Ezért a téren álló házak szigorú, zárt homlokzatai egy fedett-nyitott átmeneti térrel bővülnek. A szabadidőközpont korábban zárt homlokzata teljesen kinyílik a tér és a vár felé.
A ház hátsó homlokzatai növényekkel felfuttatva kapcsolónak az újonnan kialakított közkert koncepciójába. Tetőszintje pedig a tér megemelt részeként szabadtéri mozival, és zöldített tetőterasszal erősíti a koncepciót.
Archikon
Szerk.: Sulyok Georgina
