Kuklis Tibor diplomatervében a Budapest 14. kerületében található, Jávorka Ádám utcai egykori zsinagóga épületének revitalizációjával foglalkozott. Bár az épület évek óra üresen áll, a meglévő szerkezetek gondos felújításával és átgondolt bővítésével a helyszín ismét a városi élet részét képezhetné.
Motiváció
A zsinagóga szó görög eredetű latin ’synagoga’ szó átvétele, melynek eredeti jelentése: gyülekezőhely, gyülekezet. A kezdeti imaházak csupán szobában kialakított szentélyekből, vagy egyes lakóházak szárnyaiból kerültek kialakításra. Hasonló átalakulási folyamat játszódott le (kívül-belül) a diplomatémám alapjául szolgáló Budapest XIV. kerületében lévő, mára kihasználatlan Jávorka Ádám utcai egykori zsinagógában. Nemcsak építészként, de helyiként is fontosnak tartom észrevenni az épület közvetlen környezetének változásait. A helyi központnak számító Bosnyák tér vonzáskörzetében a történeti épületállomány a 2000-es évek eleje óta fokozatosan romlik/csökken. A külvárosi polgári jelleg folyamatosan folyó beruházások (lakóparképítések, Zaha Hadid Architects új városközpontja stb.) miatt fokozatosan húzódik vissza. Ezért fontos, hogy a még meglévő, de kihasználatlan történeti épületeket megőrizzük, melynek eszköze az új funkció adása. Vízióm szerint az egykori imaház egy kisléptékű, de már világi középületként születne újjá. Tervemben a hozzáépítés sem tömegképzésében, sem homlokzati megjelenésében sem konkurál a meglévő volt imaházzal, sőt! Mind felszíni, mind a pinceszinti bővítések is a régi és új egységét kívánják szolgálni. Funkcionálisan pedig igyekeztem továbbvinni a ’synagoga’ szellemiségét, még ha a szakrális háttér meg is szűnt mára.
Tulajdonos és építéstörténet
Az épület építtetője és első tulajdonosa Csávolszky Lajos újságíró, dualizmus kori politikus, nagybirtokos és ingatlanmogul. A ház építése az 1870-es évekre tehető, akkor még a tulajdonos külvárosi nyaralójaként szolgált. Az épület a kor divatjának megfelelő oldalrizalitos kialakításban készült a Jávorka utcára merőlegesen, H alaprajzi kialakítással, de villakori belső elrendezése az épületnek nem ismert. Csávolszky halála után 1912-ben az épületet az Izraelita Hitközség vette meg. Ettől kezdve a ház egy kisebb zsinagógaként működött és a ma ismert premodern és keleties homlokzati díszítmények (habarcsba mártott kavicsos lábazat, csúcsíves vakárkádok, sztalaktitos fejezetű oszlopok stb.) feltehetőleg ekkor kerültek rá, illetve ekkora épült egy félkörös apszis is a templomhoz, mely a II. világháborúban megrongálódott. 1936-ra (az egyetlen fennmaradt tervanyag az épületről az azévi átalakításokat taglalja) duplatornácos „H" alaprajz egy „U"-ra redukálódott. Mindezt indokolhatta a funkcióváltás (többirányú megközelítés a férfi és női templomrészbe) illetve, hogy Csávolszky halálával eredeti telekméret töredékére csökkent. Budapest II. világháborús ostromakor az épület jelentősen megrongálódott. A háború után a középső szárny és a Bosnyák tér felöli oldalszárny elbontásra került. A szocializmus alatt a maradvány tovább működött, mint imaház. A rendszerváltás után a Habonim dror ifjúsági szervezet használta a házat, 2008 óta viszont üresen áll az épület. Homlokzatokon a mai torzó délnyugati falán lévő keleties-romantizáló díszek és az északkeleti klasszicista villakori timpanon őrződött meg. A beltérben az egykori tóraszekrény helye és a Tízparancsolat is átvészelte a történelem viharait.
Beépítés és működés
Zsinagóga revitalizációk során jó kiindulás, amikor egy egykori állapotot sejtet az átalakítás. Ez történhet tájépítészeti, építészeti eszközökkel (pl.: olaszliszkai emlékkert), illetve belsőépítészeti átalakításokkal a zsidó jelképek absztrahálásával (pl.: SoHo Synagogue / Dror, New York). Tervemben igyekeztem élni ezekekel az eszközökkel, kerülve a túlfilologizálást, vagy az erőltetett visszaépítést. A meglévő értéktelen toldalékok elbontása és a volt imaház felújítása mellett egy modern megfogalmazású, U-alakú, félnyeregtetős kiegészítés is épül a telken, lekövetve az 1936-os rasztereket. Így az egykori középső traktusban egy átrium alakul ki. A meglévő dongaboltozott pince egy vele együttdolgozó vasbeton dobozzal bővül. A pince legnagyobb helyisége felülvilágítói révén egy nappali földalatti kiállítóhelyként is tud működni, nemcsak kibérelhető esti közösségi térként. Emellett itt találhatók a vizes helyiségek, raktárak és a gépészet is. A telekre való megérkezéssel szemben a zsidó kultúrában közkedvelt gránátalmafa kerül telepítésre, vezetve a tekintet a mészkő burkolatú úton való továbbhaladásra. Az egykori oldalrizalitok megidézésére évelőágyázások lettek kialakítva. Az elpusztult félkör apszis mentén rózsa lett ültetve, ami a gránátalmához hasonlóan fontos szerepet tölt be a zsidó kultúrában és virágának színe rímel az imaház oszlopfőinek és új nyílászáróinak vörösére. A délnyugati történeti homlokzat elé alacsony talajtakaró cserjék települtek, melyek kiemelik vakárkádokkal és oszlopokkal tagolt történeti homlokzatot.
Szerkezetek és homlokzatképzés
Külvárosi kis középület révén nem számítok komoly karbantartási munkákra, ezért egyszerű szerkezeti megoldásokra törekedtem, minőségi anyagokkal. Az új épületrészek teherhordó fala üreges kerámiafalazóblokk kívül textúrált vakolattal, belül a téglakiosztást láttató festéssel és gletteléssel (ezzel is megkülönböztetve a régi vegyes falazatot az újtól). Az új tető szerkezete GLT gerendákból áll. Mivel a ház szorosan körbeépült, nincs mi fele nyitni a külső homlokzatokat. Az átrium négy kör alaprajzú asztalai a belső udvar alatti többfunkciós helyiség felülvilágítóiként is működnek. Kívül fa-alu kompozit ablakos nyílások dominálnak, az átriumban parapet nélküli üvegezés és bordás függönyfal épül. A tetőfedés egységesen állókorcos alumínium lemezzel történt.
Belső részletképzés
A beltérben, ahol csak lehetett a tartószerkezet bemutatására törekedtem. Az új földszinti épületrészek kerámia falazóblokkja csak festést kap, mely láthatóan hagyja a falazat osztását, megkülönböztetve az újat a régitől. Az ablakszemöldökök mintázata a pinceszint hangvetőinél is visszaköszön. A megmaradt Tízparancsolat a tóraszekrény helye fölött, a múzeumtérben újra kiállításra kerül. A régi székek maradványai nyomán, könnyen stócolható Thonet-jellegű székek készültek a kávézó, a pince és az átrium számára.
Kuklis Tibor
Szerk.: Winkler Márk