Az elhagyottnak tűnő épületet állványok keretezik, a tető köré az állványzat tetejére egy fa emelvényt húztak az alkotók. A terasz közepén szigetként emelkedik ki a tető csúcsa. Az épület belseje teljesen üres, a fehér falak a kreativitásra és találékonyságra hagyják a kihasználás módját. A kiállítás ideje alatt konferenciákat, beszélgetéseket, különböző előadásokat tartanak a pavilonban, a Biennále (Freespace) és a brit vonal (island) tematikájához igazodva. A témakörök között szerepel többek között a dekolonizáció, a migráció, a határok, a nyelvek és az elszigeteltség kérdése. A fenti terasszal a közösség szabadon rendelkezhet, a pihenést és kényelmet napernyők és ülőhelyek biztosítják. Brit hagyományokhoz híven a délután kiteljesítéséhez, 4 órakor teázásra invitálnak a pavilon képviselői.
Az installáció a sziget metafora köré épült. A témaválasztás nem véletlen, az elszigeteltség kérdése Nagy-Britannia számára különösen releváns napjainkban. Ahogy az alkotók kiemelik, az Európa szélén levő szigetország nemrég egy érdekes döntést hozott (Brexit), ami bárhogy is alakuljon, de megváltoztatja a kapcsolatot közte és a többi ország között. Erre az átalakulásra utal a kiállítás építkezés jellege is. A pavilon egy másik célkitűzése, hogy egyfajta menedéket nyújtson a mindennapok rohanásában, egy kis szigetként a feltöltődés és a kikapcsolódás helyszíne legyen.ű