Élhető terek szolgálatában

”Amióta a belsőépítészet létezik, a belsőépítész fő célja a tökéletes komfort elérése.” Nem is gondolnánk, életminőségünk mekkora mértékben függ attól, hogy a belső tereinkben alkalmazott anyagok milyen komfortszintet képviselnek. Szenes István Ybl-díjas belsőépítésszel, a MABE elnökével és Laukó Lászlóval, a Saint-Gobain üzletfejlesztési vezetőjével beszélgettünk arról, mennyit tehet hozzá mindennapjainkhoz a rendszerben megalkotott belső tér.

Móré Levente: Honnan indult ez az ismeretség?

Laukó László: A Saint-Gobain névvel még a szakmabeliek is különbözőképp találkoznak, a cégcsoport nemzetközi márkái viszont mindenkinek ismerősek. István is elsősorban egyik márkánk, az Ecophon termékeinek és megoldásainak révén került velünk kapcsolatba. Az egyik megbeszélésükhöz én is csatlakoztam és hamar kiderült, hogy mindkettőnk munkájában fontos része van a komfortnak, a belső tér összességének. Hasonlóan gondolkodunk erről a fogalomról, így hamar megtaláltuk a közös hangot.

Szenes István: Ez az összejövetel több okból is fontos volt. Egyrészt nagyon lelkes lettem, amikor megtudtam, hogy a Saint-Gobain felkarolta azt az építészeti filozófiát, amelyet már eddig is követtem. Ezt a komplex témát és a Saint-Gobain ”komfortról” alkotott szemléletét a magyar belsőépítészeknek is meg kell ismernie. Ahogy László bemutatta az egyes társaságokat, márkákat, amelyek mindegyike a belsőépítészet és az építészet fontos ágait fedi le, rájöttem, hogy zseniális dolog az, hogy ezeket összefogta valaki, hiszen a Saint-Gobain az építőipar minden pontján ott van. Meghallgattam egy rövid prezentációt is, ami a cég komfortérzetről alkotott alapfilozófiáját mutatta be, amely jól átadta miről is van szó.

LL: Az a kihívás állt előttünk cégcsoport szinten, hogy az a szerteágazó tevékenység, amivel foglalkozunk, hogyan válhat egy egységes ”márkává”. Az építőanyag-ipar a csoport egyik jelentős ága, de például az autóüveg gyártásunkat vagy csiszolóanyag termékeinket nehezen lehet összeilleszteni az építőanyagokkal. Ekkor született meg az a gondolat, hogy tulajdonképpen a cégcsoport minden terméke az emberek komfortigényét elégíti ki, ami lehet akár egy autóban, akár egy lakóépületben is, azaz a környezetünkben bárhol.
A lehetséges komfort tényezőket négy részre osztottuk fel, amelyekre egymásra épülő megoldásokat adunk. Ezekben talán az a legfontosabb, hogy mérhetővé tesszük őket, van egy ún. KPI – teljesítménymutató rendszer -, amely alapján skálázható az elvárt komfort értéke. Ez azért jó, mert a mutató segítségével a megrendelő valóban a vágyai alapján megtervezett, majd megépült házat kapja.

Ezek a mutatók illeszkednek az építészek, belsőépítészek munkájába, hiszen az ő céljuk az, hogy olyan tereket alakítsanak ki, ahol mindenki jól érzi magát. Ez nyilván személyfüggő is, de alapvető a szakmai hozzáállás.

ML: Hol kapcsolódik be a komfort fogalom a tervezésbe?

SzI: Ez egy alapkérdés, mert a komfort azonos a funkció és az esztétika teljességével – ez az, amit befogadunk. Minden, ami az érzékeinket megfogja, a komfortérzettel írható le. Mondhatnám azt is, hogy ha a Saint-Gobain anyagaihoz hozzá tudnánk tenni a gépészetet és a világítástechnikát, akkor kerek egész lenne, hiszen lefedné az építőipar azon szegmensét, amivel a gyakorlatban is találkozunk. Az az igazság, hogy az építőművészet – ezt szeretném hangsúlyozni, mert itt óriási fogalmi zavar van: az építészet az építőművészet egy része – a művészetek legmagasabbika, mert amióta világ a világ, ez magába foglalt mindent, amit az ember a környezetében létrehozott. Valamiért ez nálunk nincs a helyén. Nem beszélünk ”építőművészetről”.

Az építészet akkor válhat magasabb rendűvé, ha ezeket az anyagokat a rendeltetésszerű használaton túl magasabb szinten tudja betervezni a tervező s így lesz teljes egész. Ez teremtheti meg az elérni kívánt komfort érzetet, mert a komfort az, amikor a funkció és forma egymással szoros összefüggésben áll – egy térben is akkor érzem jól magam, amikor ez az összhang megvan. A tervezésnél az a cél, hogy ha bemegyünk egy épületbe vagy helyiségbe, akkor legyen jó a klíma, a világítás, az akusztika, legyenek szépek a színek, s érződjön az egész épületet átjáró harmónia, hisz csak így fogjuk komfortosan érezni magunkat. Mindezt az építész és a belsőépítész különböző eszközökkel érheti el. A Saint-Gobain termékkínálatában minden felületre találhatunk megoldást: üveg, padló, falak, akusztika, árnyékolástechnika, stb. Teljeskörű támogatást nyújt, amely a komfortérzet kialakulását szolgálhatja. Örültem, amikor a Saint-Gobain szemléletével találkoztam, tudtam, hogy ezt a fajta komplex gondolkodást és látásmódot tovább kell adni a szakmában.

LL: A Saint-Gobain azt szeretné elérni, hogy az építőművészek, az építészek először a lehető legjobbra tervezzék meg az épületszerkezetet – legyen sok természetes fény, jó természetes szellőzés, stb. - és csak ez után tegyék be a gépészetet. Rengeteg olyan tapasztalatunk volt, hogy egy alapvetően nem a komfortot szolgáló épületet a gépészettel próbálják helyretenni. Ez nem fenntartható megoldás, mert a gépészet el is tud romlani, ami komoly plusz költséget jelent a megrendelőnek. A mi termékeinkkel a gépészetnek adunk jó alapot.

SzI: Egy kicsit vitatkoznom kell veled, mert a gyakorlatban az utólagos javítás a jellemző. A tervezőnek ismernie kell a gépészet tulajdonságait, a megjelenési formáját, és azt, hogyan illeszkedik azzal az elemmel, ami a komfortérzetet növeli. Mondok egy példát: mikor a gépész kollégák berakják a helyiség középtengelyére az anemosztátokat, akkor mindig azt mondom, hogy maradhat, ”csak világítson”(!), mert alapvetően a világítás és a mennyezet adja a tér fő elemét, struktúráját, és nem az anemosztát. A gépészet lehetőleg tűnjön el, viszont, ahol megjelenik, ott illeszkedjen a belsőépítészethez.

LL: Ez nagyon jó, mert ezen a ponton látom benne a művészetet. Laikusként bennem az a hit élt, hogy amikor az építész befejezi a rajzot, odaadja a gépész tervezőnek, aki táblázatok alapján kiszámolja, hogy milyen gépészetre lesz szükség. Úgy tűnhet, mintha az építész ”átadná” ezt a folyamatot, s ebből a végén egy olyan zűrzavar alakulhat ki, amiben nem érezzük jól magunkat. Egyetértesz ezzel?

SzI: Annak a harcosa vagyok, hogy a belsőépítészet kapja vissza azt a megbecsülést, amit valamikor az építészettel együtt érdemelt ki. Ez egy napjainkban is meglévő hatalmas probléma. Folyamatosan küzdünk az ismételt elismerésünkért, a saját jogosultságainkért. Ez olyan, mint amikor az ember beiratkozik a jogi egyetemre és azt mondja: szakosodom; bírónak, ügyésznek, ügyvédnek megyek, de ugyanazokat a tételeket tanulom, ugyanazokkal az általános ismeretekkel rendelkezem, mint az, aki másra szakosodott.
Így van az építész is. Az építészet egy nagy egész, amelyben a szakterületeknek egyenként is működnie kell, különben rosszul szól a zenekar. A belsőépítészet is egy ilyen önálló műfaj. Az a legrosszabb, amikor az építész azt mondja: itt a tér, odaadom például a gépésznek vagy az elektromos tervezőnek hogy végezze el a feladatát. Sokkal szerencsésebb, ha azt mondja: odaadom a belsőépítésznek, mert ő az, aki tudja, hogy lehet összhangot teremteni az egyes szakágak között. A lámpák ott lesznek a mennyezetben, ahol szükség van rájuk és azok a típusok lesznek, ami az enteriőrhöz való. Ugyanígy a dugaljak sem a szekrény mögé kerülnek és a kapcsolók is szépen egymás alá rendeződnek úgy, hogy azok minél kisebb helyet foglaljanak el – már ez is a komfort része.

LL: Így találtunk egymásra Istvánnal. Amikor elkezdtünk beszélgetni, arra jutottunk, hogy amióta a belsőépítészet létezik, a belsőépítész fő célja a tökéletes komfort elérése.

SzI: A belsőépítészet mint önnálló szakterület a barokk korban kezdődött, mert hirtelen szükségessé vált a terek tudatos, egyedi díszítése. Ekkor tűntek fel az építészek között a ”dekoratőrök”, a csak belső terek kialakítására szakosodott mesterek (bútortervezők, díszítő festők stb.). Ez lett az iparművészet kezdete, amely a 19. században az ipari forradalom idején teljesedett ki.

LL: Tehát valószínűleg már az idők kezdetétől valahol benne volt mindenkiben a komfortigény, a barokk kortól kezdve már tudatosan foglalkoztak is vele, de 2015-ig kellett várni arra, hogy valaki mindezt rendszerbe foglalja. Mi nagyvállalatként kezdtünk el a komfortra fókuszálni, s ekkor fogalmaztuk meg a tevékenységünk üzenetét is. E nélkül egy egyszerű ”ügynökként” lépnénk be az építészek, belsőépítészek ajtaján, egyes termékekről beszélnénk, termék szinten versenyeznénk. Most viszont komfortról beszélgetünk, és arról, hogy mivel a Saint-Gobain az építőipar majdnem minden részén jelen van, rengeteg területen tud segítséget nyújtani és megoldást adni.

SzI: Ez az összehangoltság nagy dolog: az egyik termék válaszol a másikra. Ez azért hatalmas segítség, mert nem kell keresgélni, egy helyen megtalálom a beépíthető anyagokat, sőt, ezek még harmonizálnak is egymással. Érződik, hogy van még fejlesztési lehetőség, de az valódi érték, hogy egy csapat dolgozik azon, hogy ezeket a termékeket együtt hatékonnyá tegye.

ML: Hogyan lehet jól kommunikálni a megrendelők felé, hogy érdemes ezt a fajta komplex komfort megoldást alkalmazni? Mik a tapasztalatok a befogadást illetően?

SzI: Ez nehéz kérdés, mert nem csak a megrendelővel való kommunikációról szól. A tervező azért van, hogy megvalósítsa az építtető álmát, miközben a saját vízióit is beleteszi. A jó megrendelő engedi álmodni a tervezőt és azért fizeti meg, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából. Az ilyen mentalitással bíró beruházó megbecsüli az építészt, belsőépítészt. Ráadásul egy ilyen kapcsolathoz óriási bizalom kell, hiszen rábízza a millióit, milliárdjait. Ez kemény dolog, mert előbb-utóbb mindig előjönnek a pénzügyek, ami a munkánk fontos része. Éppen ezért remek lehetőség, hogy az egyik termék kiegészíti a másikat – hiszen minden nagyon jó addig, amíg arról nem kezdünk beszélni, hogy mi mennyibe kerül, azaz, mi csökkenti a költségeket! Ha egy termékről kiderül, hogy drágább, mint amire a megrendelő számít, nehezen tudjuk meggyőzni arról, hogy a minőség, mióta világ a világ, többe kerül. Ugyanakkor azt is meg kell értenünk, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér. Ezzel a helyzettel naponta találkozhatunk.

LL: Ennek ellenére a Saint-Gobain most azt mondja, a komfort az nem luxus. Miért? Rengeteg szintje van, akár attól függően, hogy egy adott ember hol él. Vegyünk példának egy brazil bádogvárost. Itt sok millió ember lakik bádogtetejű viskóban, amiben zavaró az eső hangos kopogása. Ha ezt egy Saint-Gobain által gyártott hangszigetelt lemezre cserélik, akkor jelentősen növelhető a lakók komfortja – már kevés pénzből is hatalmas mértékű komfortnövekedés érhető el. Innentől kezdve a lépések az autóiparral hozhatók párhuzamba: az ember kiválasztja, melyik autómárkát engedheti meg magának, de az alapárhoz képest apróbb lépésekkel, bizonyos opciók kiválasztásával, lényegesen jobban felszerelt, biztonságosabb, komfortosabb autóhoz juthatunk. Ez, ha jól működik, nem megfizethetetlenül drága. Azt kell megnéznünk, mit lehet kihozni abból, amink van és ahhoz a szinthez képest lépjünk egyet előre a komfortban is. Ebben segít a Saint-Gobain. Válaszfal építésnél választhatjuk az RB12,5-es adott akusztikai és termikus komforttényezővel rendelkező gipszkartont, de választhatunk helyette egy olyan lapot is, ami jobb akusztikus paraméterekkel rendelkezik. A teljes házépítés költségeihez képest ez elhanyagolható összeg lesz, mégis magasabb komfortszintet érhetünk el vele. Az nem jó hozzáállás, ha valaki abból indul ki, hogy mit nem engedhet meg magának, hiszen mindig törekedni kell a jó megoldás megtalálására, még akkor is, ha az picit drágább. Erre van is egy működő példa: Norvégiában, ahol évente több ezer készházat építenek és adnak el, a Saint-Gobain segítségével bevezették a komfort csomag választási lehetőséget. Az adott áru és komfort szintű házakhoz rendelhető egyfajta ”upgrade”. Még az íróasztalnál kérdezik meg a megrendelőtől, hogy nem szeretné-e, ha a jó paraméterekkel rendelkező ház, komfortja jobb lenne? A kiválasztott csomag alapján azonnal látható, hogy a felár alapján csak néhány százalékkal lesz drágább. Erre azt mondja a vevő - csakúgy, mint egy autószalonban - Tudja mit? Megrendelem!

SzI: Mindehhez hozzá tartozik, hogy rendszerszemléletre kell nevelni a magyar építtetőket is, hiszen a legnagyobb eredményeket így érhetjük el. A szemléletformálás a tervezők feladata is, mert ők azok, akik találkoznak a legújabb fejlesztésekkel, termékekkel, anyagokkal. Egy felelős tervező mindig a legjobb anyagot választja ki az épületéhez, de meg kell győznie a megrendelőt a hosszú távú gondolkodás előnyeiről. Ezért kéri fel a Magyar Belsőépítészek Szövetsége (MABE) a Saint-Gobaint előadások tartására, hogy ezeket a rendszereket a belsőépítészek is megismerhessék. Ha egy ilyen rendszerszemlélet párosul a szellemi termék értékének megértésével, olyan élhető és szerethető tereket alkothatunk majd, amilyenekhez eddig talán soha nem volt módunk.

Móré Levente