építész embe®: Ekler Dezső

Ma este Ekler Dezső válaszol Pásztor Erika Katalina kérdéseire / az est meghívott vendége Tasnádi József képzőművész.
január 21. hétfő, 19.30 /KÉK/
Ekler Dezső: ”Nem volt határozott döntés, hogy az építészmérnöki karra mentem érettségi után. Gimnazista koromban jól tanuló matek-fizika szakos voltam, s úgy adódott, hogy ezt érdemes megpróbálni. Talán nem a mérnöki szakmák elitebb fajának tűnt. Arra emlékszem, hogy a felvételin úgy fogalmaztam, hogy az építészetnek inkább a társadalmi része izgat. Az egyetem végére oda jutottam, hogy nem is akartam építész lenni.”

építész embe^®

Ekler Dezső válaszol
Pásztor Erika Katalina kérdéseire

Az est meghívott vendége, beszélgetőtársa és digitális művészeti VJ-je, a házigazda (volt) kollégája a MOME-n, barátja és pályatársa, egy igazán különleges szoftver guru, akit hallgatói nagy tisztelettel és szeretettel vesznek körül: Tasnádi József képzőművész.

• Tasnádi József elektronikus kiállítása az Arnolfini Archivumban

2008. január 21. hétfő, 19.30

Kortárs Építészeti Központ /KÉK/ (kek.org.hu)
Budapest, VII. Nefelejcs utca 26.

Az epiteszforum.hu Földalatti Beszélgetések sorozata keretében.

támogatja a Nemzeti Kulturális Alap
médiapartner: ÉS, N&n és HAP Galéria

Minden érdeklődőt szeretettel várunk 2008. január 21-én fél 8-tól a KÉK-ben!

Kapucsengő > őr > második emelet > kerékpárt a hátsó udvarba

Szerinted van olyan kérdés, amit eddig senki nem tett fel vendégünknek?
Tedd fel te a helyszínen, vagy itt, a cikk alatti hozzászólásokban!

Laudáció Ekler Dezsőről
Ekler Dezső építész Szombathelyen született 1953-ban. Mestere Makovecz Imre. 1993-ban elnyeri az Év háza díjat a családi háza a Duna-parton, a jellegzetes hajóformával, majd egy évvel később az Ybl-díjat. 40 évesen vendégtanár a Műszaki Egyetem Városépítési Tanszékén, s ekkortól vesz részt a Kós Károly Egyesülés munkájában is.
Építészeti koncepciójában a felszabadult szellem áll a középpontban, mintegy anyagtalan párjaként a reneszánsz világ körbe és négyzetméterbe szerkesztett emberképének.
Egyik első, jellegzetesen a Makovecz-iskolára valló ismert műve a hazai organikus építészet hőskorában, még 1986-ban keletkezik, ez a nagykállói Tánccsűr, az angyalszárny jellegzetes szimbólumával, s ez motívum látható elvontabb formában Kaposváron és sok más épületén.
A 90-es évektől házain a lélekmentő hajó vagy Noé bárkájának ősi ikonográfiája jelenik meg.
A régi építőművészek iránti tiszteletből, szellemi jelenlétük és a folytonosság hangsúlyozására beépíti a régi cserép-, tégla-, gerenda- és korlát-, lépcső- és ablakszerkezeteket.
Egy jellegzetes Ekler-féle megállapítást idézünk Térrablás és mozgósítottság: a nagyvárosok hatása a lélekre című, 2005-ben elhangzott előadásából:
„Egy egyszerű metaforával szeretnék előhozakodni. Így hangzik: úgy élünk ma, mintha háborúban élnénk, állandó ostromállapotban. A metaforát átvitt és konkrét jelentésben is értem, és szeretném alátámasztani rögtön egy másik hasonlattal is: olyan a mai város, mint a megbolygatott hangyaboly, azaz nem normális menetében, nem civil alapjáratában, hanem hadiállapotban működik.
Tézisem tehát, hogy a mai ember hadat visel önmaga ellen. Mindez a városban ölt testet. Valamennyien hódítók vagyunk, és valamennyien védekezésre szorulunk. Mindenki kiköltözik Budapestről, aki tud, mert a város ostrom alatt van, majd amint kiköltözött, újult erővel ostromolja a várost.”
Ahogy a vele 2000-ben megjelent Ezredvégi beszélgetések interjújában vallja: „A jó szolgálatban álló építészet az ő mércéje.” A Magyar Művészeti Akadémia tagja, melyhez mostantól élethűen odaillik A Magyar Művészetért Díj.
forrás: A Magyar Művészetért Díj