Erzsi és Józsi visszaüzen

A Studio Metropolitana október 17-én szombaton a „Tematikus Főutcák együttműködés” program keretében rendezett utcafesztivált a Rákóczi út Astoria és Blaha Lujza tér közé eső szakaszán. A bogotai példa hatására megalakult önszerveződés, a Budapest Korzó aktivistájának véleménycikke az „Erzsi és Józsi” Fesztiválról.

Párbeszédben a város?

A Rákóczi út és Kossuth Lajos utca tengely jelenlegi helyzetét mindenki ismeri. A jelentős tranzitforgalom miatt állandósultak a forgalmi dugók, dübörög a zaj, szennyezett a levegő, a gyalogos forgalom minden értelemben fuldoklik. Mindenki menekül innen, az üzletek jó része a túlélésért küzd, a Blaha Lujza tér és a Keleti pályaudvar közötti szakasz haldoklik. Pedig a főútvonal problémáira vonatkozóan már évekkel ezelőtt „párbeszéd” kezdődött a civilek és a főváros között. Egyeztetés alatt állt egy olyan tervezet is, amely a Kossuth Lajos utca forgalmának csillapítására koncentráltan kereste a probléma megoldását, ez volt a Kossuth Korzó terve.

A projekt kapcsán több civil szervezet és a főváros – állítólag – a fenntartható közlekedés iránt elkötelezett tisztségviselői között példaértékű együttműködés alakult ki, ennek vált részesévé a Budapest Korzó is. A projekt végül nem valósulhatott meg (az okokat lásd).  Sajnos a kezdeményezés halála - úgy tűnik - egyben véget vetett mindenféle időben belátható forgalomcsillapítási koncepciónak, ugyanakkor az ígéretes fővárosi-civil együttműködésnek is.

A Rákóczi Utcafesztivál szintén párbeszédre hívott. Dicséretes, hogy mindezt a közösség bevonásával képzelte megvalósítani, csak éppen az utcán heverő tényekről, problémákról nem akart tudomást venni.

Fesztivál az utcán

A rendezvénnyel a legnagyobb probléma az volt, hogy a Blaha Lujza téri, félig lezárt parkolóba szervezték, autók közé, zajba, szmogba, ahová nem szívesen visz az ember gyereket. Legalább a rendezvény napjára (mindössze 6 óra hosszára) indokolt lett volna a Rákóczi út lezárása az átmenő forgalom elől, a BKV átengedésével. Ennek hiányában a zaj- és levegőszennyezés magát a rendezvényt is élvezhetetlenné tette. Szembe kell nézni azzal, hogy a Blaha Lujza tér jelenlegi formájában nem jó rendezvényhelyszín egy ilyen kezdeményezéshez. Pozitív jövőképet itt felmutatni szinte lehetetlen vállalkozás, ha tabuként kezeljük a forgalomcsillapítás kérdését.

A kiskereskedelem revitalizációja

A kiskereskedők Blaha Lujza térre való kicsalogatása értékelésünk szerint nem más, mint egyértelmű beismerése a Rákóczi út és vele együtt a kiskereskedelem halálának. Ugyan a Blaha Lujza téren könnyen megközelíthetőek a boltok, hiszen a busszal, villamossal, metróval érkezők – azaz a gyalogosan közlekedők – eleve megfordulnak itt, ám az akció éppen a kereskedők egy helyre gyűjtésével "plázásít", ami egyben a kiskereskedelmi utca koncepció végét jelenti. Sokkal inkább fellendíti a kiskereskedelmi forgalmat, ha üzletek vannak nyitva, és persze az sem volna utolsó szempont, hogy az emberek könnyen meg is közelíthessék azokat. Fontos, hogy amennyiben a gyalogosok a potenciális vásárlók, ők sétálhassanak az utcán, vagy ha meglátnak egy boltot a túloldalon, akkor könnyen átkelhessenek. Ha két ember sétál, értsék egymás szavát, a boltok előtt legyen kerékpártároló, a bejáratokat (és a járdákat) pedig akadálymentesíteni kell. Ezeket megfelelő eszközökkel akár egy napra is meg lehet valósítani.

Biciklivel a járdán

A Studio Metropolitana előzetes, civileknek kiküldött programtervezetében szereplő, és később egy rádióműsorban is elhangzó, a Rákóczi út járdájára festendő bicikliút ötlete véleményünk szerint egy túlhaladott, nagyon rossz üzenet a városi kerékpározás jövőjét nézve, hiszen tovább erősíti a létező gyalogos-kerékpáros konfliktust, megszilárdít egy elavult szemléletet, amely a kerékpárt még mindig nem járműként kezeli. Figyelmen kívül hagyja, hogy a fenntartható és kerékpárosbarát város legfontosabb feltétele a motorizált forgalom csillapítása, a gépjárművek és a kerékpáros közlekedés egyenjogúságának megteremtése, a biztonságos kerékpározás megteremtése, amely nem a gyalogos forgalom rovására történhet meg. A gyaloglás az európai városoknak egy olyan értéke, amelyet még a kerékpározás helybiztosítása sem írhat felül. Szerencsére (és nem utolsó sorban a hangos tiltakozás miatt) ez az ötlet nem valósult meg.

Bike and Roll, rock és kocsma bringatúra

Ha alaposan megnézzük, a budapesti közlekedők között sajnos jól látható frontvonalak húzódnak, ezek közül egy az autósok és kerékpárosok közötti feszültség. A következetlen közlekedéspolitika, a rossz infrastruktúra, a hibás jogszabályi háttér és persze a közlekedők türelmetlen, szabályszegő magatartásának együttes erővel kitermelt sztereotípiáitól borzasztó nehéz megszabadulni. De ha már a párbeszédre, a közösségi kommunikációra fókuszáló, ebben deklaráltan professzionális Studio Metropolitana egy olyan érdekes programot tervez, mint a Bike and Roll, ahhoz ne éljen olyan „a kerékpározás és az alkohol” jól ismert sztereotípiáját erősítő elnevezéssel, hogy „kocsmatúra”.

Street art és graffiti-mentesítés

A street artnál fontos elem a spontaneitás, az illegalitás, Sugár János, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára pedig úgy gondolja, hogy „az agyonmatricázott vagy telefújt falak a városok diszfunkciójára utalnak, hiszen azokat a helyeket jelölik meg, amelyek már nem úgy működnek, mint régen. A plazák miatt becsődölő, üres üzletsorokat hamar ellepik a falfirkák, ezzel jelezve a hagyományos boltrendszer halálát. … A rosszul működő helyek mellett az egyes csoportok sérelmeit is kifejezhetik a falfirkák – ha valaki úgy érzi, nem hallathatja a hangját, akkor az utcán keres magának kommunikációs felületet. „Minden graffiti olyan, mint egy bejelentkezés, egy integetés. A probléma az, hogy nem foglalkoznak azzal, miért is integet az illető.”

A street art pályázat ötlete maga jó, és illeszkedik a "kérdezzük meg az utca emberét" vonalba. Ráadásul történelmi távlatból nézve a Rákóczi út mindig a "köznép" korzója volt. A graffitimentes környezet csupán akkor jöhet létre, ha elfogy a mondanivaló, és a hely visszanyeri eredeti funkcióját, illetve új funkciót talál. A street art csupán tünet, nem pedig ok. Az üzletek elnéptelenedése generálja a firkálást, nem pedig fordítva.

Egy – a város közepén futó – hatsávos autópályát ilyen utcafesztiváli ötleteléssel áttematizálni nem lehet. Ez olyan sarkalatos probléma, amin tényleg csak radikális eszközökkel lehet változtatni. Így, ebben a formában a Studio Metropolitana rendezvénye sajnos csupán arra kínált alkalmat, hogy (talán) felhívja a figyelmet a Rákóczi út tarthatatlan helyzetére, és arra, hogy hiába a jó szándék, ha nem adottak a radikális kivitelezéshez szükséges eszközök, Erzsi és Józsi továbbra sem érti egymást a zajban...

Folytatása következik?

Mi volt a rendezvény célja? Pozitív jövőkép felmutatása a Rákóczi úttal kapcsolatban. Pozitív ebben a kontextusban csak az lehet, ami fenntartható; fenntartható pedig csak az lehet tartósan, ami alulról építkezik. Nem kell nagy dolgokat véghezvinni egy ilyen fesztiválon, elterelni a Dunát, vagy alagutat fúrni a Rákóczi út alatt. Elég, ha egy jó kezdeményezést, például egy kávéházi beszélgetést egy helytörténeti sorozat első előadásaként hirdetünk meg, ha egy fél napra kipróbáljuk, milyen is lenne a Rákóczi út kisebb forgalommal, illetve korábban megkezdjük a civilek aktív bevonását, kikérjük véleményüket, és együtt alakítjuk ki a programot. Talán ez a legnehezebb feladat, mindkét oldal részéről türelmet és kitartást igényel, azonban ez járul hozzá leginkább ahhoz, hogy a fesztivál ne csupán egy egynapos díszlet legyen, hanem fenntartható változásokat indítson el.

Liptay Orsolya