Szépen lezajlott a 2006-os EASA-tábor, a kéthetes úszó építészköztársaság szombatról vasárnapra virradóra reggelig tartó csocsózós, refrénéneklős nagy fedélzeti búcsúmulatsággal oszlott fel (vélhetően erős esztétikai élvezetben részesítve a budai rakpart fölött lakókat – és ez csak félig értendő ironikusan). Az iPod-diszkó még egyszer, utoljára elementáris erővel demonstrálta, hogy végleg megkerülhetetlen tényezője a nemzetközi építészhallgató-összejöveteleknek.
A workshopok eredményének szombat délutáni ismertetése az A38-on a multimédia jegyében zajlott, a zenére vágott rövid mozgóképes prezentációk általában jóval többet mondanak az efféle kéthetes munkákról, mint az amúgy összeszedett poszterek, amik itt szintén kikerültek a falra. A sikeres workshop szabályai tehát nagyjából a következők: kompakt, de nem túl komoly alapötlet, önfeledt hülyülést integráló alkotási fázis, szellemes multimédiás végeredmény - szem nem marad szárazon.
Demszky Gábor (tudják, a főpolgármester), végül mégsem tisztelte meg jelenlétével a találkozó záróeseményét (talán egy 40 m2-es lakásokkal teletömött, a szabályozást lazán túlépítő kurrens nagyberuházás alapkőletételénél akadt sürgős dolga), de ez nem feltétlenül baj, mindenesetre tükrözni látszik egyfajta értékrendet.
Ez a közöny általánosnak volt mondható: a sajtó, a műegyetemi építészhallgatók (a szervezők kivételével), a városvezetés és a magyar építésztársadalom nem nagyon akart tudomást venni arról, ami itt zajlott, pedig -
Előző nap, pénteken este az Üllői út–Ferenc körút sarkán csaptak egy sikeres pólóárverést a fiatalok a két hét alatt tervezett és elkészített darabokból (közvetlenül a rendőri fellépés előtt elkelt az utolsó darab is), a Szimpla kertben felavatták az emeleti mosoda-olvasóterem együttest (ez kissé iskolás lett), továbbá a rendőri jelenlét miatt a Harminckettesek teréig visszaszorulva sikeres LED-attack-ot hajtottak végre egy arra tévedő villamos ellen. A villamosvezető a fejét csóválta mosolyogva, a járókelők pedig „nem tudom, kik vagytok, de kurva jó, amit csináltok”-típusú bekiabálásokkal adtak hangot rokonszenvüknek. Az attak egyébként úgy nézett ki, hogy a horda tagjai egy LED-gombelem-mágnes egységet nyomtak a jármű oldalára, ami azután ily módon kivilágítva haladt tovább, de ez a fotókon nem érvényesül kellőképpen.
Valamivel később a Tűzraktérben megnyílt a Trash’d és az Unstoppable Stick Machine workshop kiállítása (reciklált bútorokból illetve matricákból). Az ide tervezett sangria-partit a beengedőemberek (a bejáratnál, a kecskekarám mellett) csírájában fojtották el – úgy tapasztaltuk, hogy a nevezett szakemberek egyébként is keresetlen bunkóságokkal hajtják el a megkezdett sörrel odatévedő külföldieket, ami valóban igen szép dolog.
A Műegyetem R épülete mellé tervezett felnőttjátszótér nem valósult meg a tábor ideje alatt, mert az intézmény illetékeseinek nem sokkal a kezdés előtt jutott eszébe, hogy a kivitelezést bizony tendereztetni kell, az ebből fakadó csúszás pedig bőven felemésztette a rendelkezésre álló két hetet. Az EASA-hajó fedélzetén csak egy kis darabkája valósult meg a nagy műnek, amit azért a magyar szervezők továbbra is meg kívánnak építeni az eredeti helyszínen.
A szervezők szerint hamarosan az összes workshop eredménye felkerül az easa006.hu oldalra. A rakpartokkal végzett munka eredménye a www.easa006.rendszerek.org.hu honlapon is látható lesz, egyelőre átmenetileg itt érhető el (kérdés: „Do you want connection?”- a választ lásd a videón).
A nagy sikert aratott csirkés-kecskés film, ami budapesti hangmintákból kreált állathangokat, előbb-utóbb letölthető lesz a http://easa.antville.org szájtról.
Egyszóval városhasználatból, kreativitásból és jóérzésből az EASA most is feladta a leckét. Nagy kalaplengetés a szervezőknek - LED-attack jók, ha tudtok.