Az A10 magazin példájából úgy látni, hogy az EU bürokratikus giccse mögött létezik egy hétköznapi európai valóság, ami tárgyilagos kapcsolatokon és konkrétumokon alapul, amiben nincs helye politikai indíttatású hőzöngésnek, mellébeszélésnek és duzzogásnak. Vagy részt veszel a közös munkában saját jól felfogott érdekedben, vagy nem, de az utóbbi nem opció (hazaállamunk mintha nem fogta volna fel ennek jelentőségét, az index.hu figyelemre méltó cikke a magyar elitről hátborzongatóan mutatja ezt – kötelező olvasmány). Pedig a modell működőképesnek tűnik, legalábbis az A10 eléggé életerős orgánum benyomását kelti.
Ezek a tiszteletkörök csak azért voltak, hogy rátérhessünk a magazin legfrissebb számának egyik rövid hírére. Ebben egy újonnan épült székelyföldi harangtorony kapcsán Ştefan Ghenciulescu leírja (8. oldal), hogy Hargita és Kovászna megye lakóinak 90 %-a magyar, továbbá hogy a magyar ajkú kisebbség jelentős részét a székelyek alkotják stb. Talán nem kell itt külön mondanunk, mennyire ellentétes ez a megnyilvánulás az arrafelé uralkodó reflexekkel. Angol nyelvű sajtóban még nemigen volt olyan sem, hogy egy romániai település nevét magyarul is leírják, itt Gheorgheni mögött Gyergyószentmiklós áll. Remélhetőleg nem tévedünk, ha ebből arra következtetünk, hogy Európa működik.
És Európában lapozgatva meg lehet nézni, miket építenek az észtek (apartmanház Tallinnban, 29. o.), lettek (hangversenyterem Rigában, 12. o.), csehek (két könyvtár, 14. o.), lengyelek (krakkói művészeti központ, 15. o.), hogy csak néhányat említsünk.
A címoldalon Dominic Stevens mimikriháza Írországból, belül interjú Paul Kahlfeldt építésszel, aki szerint a tradíció a mai avantgárd, összeállítás fényáteresztő anyagokról, illetve energiatakarékos házakról, továbbá brnói modern építészeti kalauz. Ez és még sok más összesen hat és fél euró, mellékletként most az öt éves arcguide.de internetes linkgyűjtemény nyomtatott kiadványát kapjuk.
És még valami: a 10. oldalon közölt hír szerint Jean Nouvel csokipapírterve hatalmasat bukott.
Török Tamás