„Az egykori német települések épített öröksége Közép-kelet- és Dél-kelet- Európában“
Tanácskozás Pécs2010 ‑ Európa kulturális fővárosa
Időpont: 2010. május 11-13.
Rendezvény helye: Pécsi Tudományegyetem, Pollack Mihály Műszaki Kar (PMMK) 7624 Pécs, Boszorkány u. 2.
Szervező: A Német Szövetségi Köztársaság Délkelet-európai kulturális referense a Donauschwäbischen Zentralmuseumban (Ulm), Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, Pécsi Tudományegyetem, Pollack Mihály Műszaki Kar (PMMK), Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn
Téma: A műemlékek emberekről mesélnek. Aki történeti épületekkel foglalkozik sokat megtudhat elődeink életéről, szokásaikról, életszínvonalukról és hitükről. De az ódon falak mesélnek őseink műszaki tudományos ismereteiről is. Ezek a történetek visszavonhatatlanul eltűnnek ha nem foglalkozunk az emlékek védelmével. 2005-ben a Donauschwäbisches Zentralmuseum Ulm „A kulturális örökség kötelez – a Bánáti templomok megőrzése” címmel rendezett tanácskozást. A témát 2007-ben Sibiu / Nagyszebenben tárgyalták tovább, 2009-ben Timişoara / Temesváron a romániai német településeken túl a környező területekről, országokból is elhangzottak referátumok.
A pécsi ülés 2010-ben tovább bővíti a kört. A környező országok műemlékvédelmébe történő bepillantás mellett bemutatunk néhány “Donau Schwäbisch”-i kiválasztott helyszínt, épületet, a lehetőségek és intézkedések felvázolásával, valamint az eddigi tapasztalatok és tervek konkretizálásával. Az ülés szakemberek és laikusok felé fordul, az előadók között tudományos munkatársak és probléma iránt elkötelezett szakemberek vannak.
2010. május 11.
17.00 A rendezvény megnyitása
Köszöntők:
Sabine Mayer-Dölle, Ulm város kultúra és szociális ügyeiért felelős polgármester asszonya; a Donauschwäbisches Zentralmuseum Alapítvány elnökasszonya
Dr. Fejérdy Tamás DLA elnökhelyettes, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) Budapest
Dr. Bachmann Bálint DLA, dékán, Pécsi Tudományegyetem PMMK
Heinek Ottó elnök, Magyarországi Németek Országos Önkormányzata
Köszöntő és bevezetés
„Európa – közös örökség“ Dr. Swantje Volkmann és Dipl.-Ing. Klaus J. Loderer, Hochschule für Wirtschaft und Umwelt, Nürtingen (Gazdasági és Környezetvédelmi Főiskola)
2010. május 12.
A műemlék az emberiség történelmének és fejlődésének bizonyítéka, ennek megtartása közös érdek, mert minden esetben történelmi objektumról van szó. Egy emlék a múltra emlékeztet és mint olyan, védendő érték. Hogy egy objektum méltó-e arra, hogy műemléki védettséget élvezzen, erre a nemzetközi műemlékvédelmi irányvonalak adnak választ.1982-ben a Burrai karta definiálta először, hogy „a kulturális jelentőség esztétikai, történeti, tudományos vagy szociális értékeket jelent a múlt, a jelen, és a jövő generációi számára“. Az ülés első témakörében az előadók azt vizsgálják, hogy a műemlékeinkben manifesztálódott értéket hogyan kezelik a különböző országok. A téma lezárásaként a Faroi keretegyezményben (Európa Tanács 2005. október 27.) definiáltak szerint a társadalom kulturális örökségének kezelésére is választ kaphatunk.
09.00 Horváth Edina (KÖH, Budapest): Műemlékvédelem Magyarországon
09.30 Josef Kovacs (Műemlékvédelmi Hivatal, Románia): Műemlékvédelem Romániában
10.00 Agnes Ozer (Vajdasági Múzeum, Novi-Sad): Műemlékvédelem Szerbiában és a vajdasági német épített örökség
10.30 Kávészünet
11.00 Dipl.Arch. Milko Puncer műemlékvédelmi szakember: Műemlékvédelem törvényi szabályozása Horvátországban
11.30 Dipl.-Ing. Klaus J. Loderer (Hochschule für Wirtschaft und Umwelt, Nürtingen): Műemlékvédelem Németországban
12.00 Kérdések, válaszok
A falusi templomok a kultúrtájak ékkövei. Mindegyik szívesen meséli el történetét, az emberek védő falai mögé húzódtak, hogy erőt gyűjtsenek, vagy hogy megünnepeljék életük örömteli eseményeit. Számos ilyen falusi “kőszépség” található a dunai svábok lakta településeken. Ezek a tanúk az itt élt a dunai svábokról és életükről mesélnek. A helyszíni valóság ma már fájdalmas: a vakolat hullik, a fagerendák korhadnak, gomba szövi be a boltozatokat és tönkre teszi a falazatokat is. És a legveszélyeztetettebbek az egyházi épületek. Meg kell-e egyáltalán menteni, s ha igen, hogy lehet ezeket az épületek a jövőben fenntartani? A vita folyamatos, az első eredmények is már kirajzolódnak. Sok egyházi épületet már helyreállítottak, de még mindig nagyon sok van veszélyben.
13.30 Dobosyné Antal Anna (KÖH, Budapest): Világi épületek kutatása
14.00 Dr. Krähling János – Daragó László (BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék, Budapest): Majos (Bonyhád) felmérése
14.30 Dr. Kondor Tamás (Pécsi Tudományegyetem, PMMK): A horvátok épített örökségének kutatása Magyarországon
15.00 Szigetvári Krisztián (KÖH /Regionális iroda, Pécs): Világi épületek felújítása Tolnában és Baranyában
15.30 Kérdések, válaszok
16.00 Kávészünet
Az elképzelés arról, hogy milyen legyen helyreállítás, a restaurálás vagy elegendő az állagmegóvás is gyakran ellentétes véleményeket vált ki. A hatvanas-hetvenes évek gyakorlata után a szakemberek manapság sokkal visszafogottabban nyúlnak az épületekhez.
17.00 Dr. Huszár Zoltán, Dr. Bachmann Bálint DLA (Pécsi Tudományegyetem): A pécsi kora keresztény temetkezési helyek példáján a világörökségi helyszínek kezelése
17.30 Mag.Sc. Renata Trischler (Horvátország, Német Közösség ügyvezetője): Kelet-Horvátország dunai-sváb öröksége
18.00 Jaszmann Gabriella (Magyarországi Német Tájházak Szakmai és Információs Központja): Praxis versus Museum – Megőrzés a helyszínen vagy múzeumban?
18.30 Záró gondolatok
2010. május 13.
09.30- 18.00 Kirándulás a Schwäbische Türkei területén Zengővárkony, Nagypall, Feked, Himesháza, Máriakéménd, Szederkény útvonalon.
Magyarország déli területén a Duna-Dráva határolta részen Tolna, Baranya és Somogy megye területén található a Schwäbische Türkei egy része. Ez a neve a németek által a XVIII. században benépesített területnek, ahol a szlovák, szerb és horvát telepesek mellett Pfalz-i, majnafranki, hesseni, westerwaldi, fuldai, keleti-frank és bajor telepesek is hazára leletek.
A térség gazdagon termő lösz vidék, középpontjában a településekben szegény Mecsek hegységgel. A Schwäbische Türkei névben tükröződik a német telepesek jelenléte a XVII. században még Törökországként ismert terület elnevezésében. Ezt kifejezést először Haas Mihály használta 1845-ben megjelent Baranyáról szóló munkájában. A kiránduláson az épített örökséget és ez itt élő etnikumok életmódjáról lehet képet kapni.
Az előadások német és magyar nyelvűek, tolmácsolás biztosításával.
További információ: Horváth Edina (KÖH) 06-1-225-4925, 06-30-221-13-93