„Ez volt életem eddigi legjobb eseménye”

A finn népi építészetet bemutató Seurasaari szabadtéri múzeumban látható épületekhez tervezett kiszolgáló egységeket diplomamunkájaként Takács Gyula. Terve nemcsak diplomamunkaként lett sikeres, hanem a Média Építészet Díján (MÉD) is két elismerésben részesült. A finn építészetről és a MÉD hozta örömökről Molnár Zsuzsanna beszélgetett a fiatal építésszel.

Molnár Zsuzsanna (MZs): A 2017-es MÉD-en terv kategóriában lettél díjazott, valamint a közönségdíjat is elnyerted. Hogy fogadtad mindezt?

Takács Gyula (TGy): Eltelt néhány nap a díjátadó után, mire feleszméltem és tudatosult bennem, hogy mi történt. Nagyon örülök, hogy sikerült helytállnom egy ilyen megmérettetésen. Azt hiszem, ez volt életem eddigi legjobb eseménye.

MZs: Már a diplomavédéseden jelentős elismerést kaptál a munkádra. Mit adott ehhez a MÉD?

TGy: Azon túl, hogy rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, azért jelent sokat számomra a díj, mert azt mutatja, hogy nemcsak a szakma előtt sikerült megfelelnem, hanem a média képviselőiből összeállt zsűri, valamint a részben laikus közönség is méltónak találta a munkámat az elismerésre. A MÉD megerősítette bennem, hogy jó az a szakmai irány, melyet kitűztem magam elé.

MZs: A finnországi Seurasaari szigeten található szabadtéri múzeumba terveztél kiszolgáló épületeket. Izgalmas a helyszínválasztás. Hogy alakult ki a finnek, a finn építészet iránti vonzalmad?

TGy: Nagyon közel áll hozzám az az egyszerűség és az az átláthatóság, mely a finn társadalmat és építészetet jellemzi. A szakmai gyakorlatomat ezért Helsinkiben töltöttem. Ez idő alatt látogattam el a városhoz tartozó Seurasaari szigetre, mely részben skanzenként működik, bemutatva a népi Finnországot. Az elmúlt 100 évben 78 darab fából készült építményt szállítottak oda az ország különböző pontjáról. A sziget különlegessége láttán fogalmazódott meg bennem, hogy ez egy remek helyszín lehetne a diplomamunkám számára. Ahogy beleástam magam a témába, felvettem a kapcsolatot szakmai szervezetekkel, és elkezdtem a tervezést, közelebbről is megismerkedtem a hagyományos és modern faépítészettel, amely nagyon magával ragadott.

MZs: Fogadóépületet, alkotóházat és játszóházat terveztél a szigetre. Hogyan találtad meg a kapcsolatot a skanzen történelmi házai és az általad tervezett új épületek között?

TGy: A finn népi építészetre alapvetően a fa használata volt jellemző. A kortárs finn építészet napjainkra vált képessé arra, hogy akár többszintes társasházakat valósítson meg XXI. századi technikával, kizárólag fa(anyagok) felhasználásával. A skanzenben valamennyi épület kőalapzaton áll, meggátolva, hogy a fa magába szívja a talajban lévő nedvességet. Az általam tervezett fogadóépület követi ezt a mintát: az alsó szinten minden vasbeton szerkezetű, erre a szoborszerűen megformált, épített sziklára támaszkodik a felső szint, melynek minden eleme fából készült. Munkám során tehát az anyaghasználatra helyeztem a hangsúlyt, elsősorban így igyekeztem kapcsolatot teremteni a skanzenben fellelhető épületek és az általam tervezett épületek között.

A népi építészet formai elemeiből azonban nem szerettem volna további hangsúlyos elemeket átemelni, nem volt szándékom a népi motívumokat megeleveníteni. A finn népi építészetre jellemző boronafalas szerkezet a mai energetikai és tűzvédelmi követelményeknek nem felel meg, így emiatt sem lett volna célszerű ehhez a szerkezethez nyúlni. Hiszen ha pl. hőszigetelem a falakat vagy egyéb módon próbálok megfelelni napjaink energetikai igényeinek, akkor nem az jön létre, mint egykor, hanem egy rendkívül furcsa valami. Számomra sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, hogy az általam tervezett épületek léptékükben legyenek hasonlóak a korábbi korokban épült házakhoz. Összegezve, egy XXI. századi szerkezetet terveztem azoknak a legkorszerűbb technológiai elemeknek a felhasználásával, melyek ma jellemzik a finn építészetet.

MZs: Jószai Ágnes építészmérnök volt az opponensed, aki, úgy írt a diplomamunkád kapcsán, hogy „a terv érettséget, összeszedettséget, aprólékos gondosságot sugall, méltó az aaltói talajhoz.” Hogy fogadtad éppen akkor végző építészként, hogy a legnagyobb jelentőségű finn építész és formatervező, Alvar Aalto munkáihoz méltónak ítélték a tervedet?

TGy: Alvar Aalto a példaképem. Fantasztikus élmény Finnországban élőben is látni az épületeit Rovaniemitől Helsinkiig, illetve az általa tervezett tárgyakat a székektől a kórházi mosdókagylóig. Munkásságának egyik fontos alapvetése, hogy a tervezési folyamat az adott munka minden egyes részletére kiterjedt: épületek esetében az ajtókilincstől a lámpatesteken át az ereszcsatornáig. Számomra irányadó ez a komplex gondolkodásmód, s az volt a szándékom, hogy mindez az én munkámban is visszaköszönjön. Örülök, ha ezt sikerült úgy megvalósítanom, hogy külső szakmai szemlélő számára is észrevehető volt. Nagy elismerés volt számomra, hogy Jószai Ágnes többször is megemlítette Alvaro Aalto nevét az opponensi véleményében.

MZs: Jelenleg Finnországban élsz. Mik a jövőbeni terveid, előreláthatóan miként alakul a szakmai előmeneteled?

TGy: Sokat kell még tanulnom. Ehhez úgy érzem, a legjobb helyszín Finnország. Szeretném elvégezni az Aalto Egyetem Építészmérnöki Karának egyéves Wood Program képzését, ezzel bővíteni elméleti és gyakorlati tudásomat a faépítészet terén. Majd szívesen folytatnám tanulmányaimat doktori képzés keretében.

MZs: A MÉD díjaid egyikét tanárodnak, mentorodnak Marosi Bálintnak ajánlottad, aki ma már nincs közöttünk. Mit adott ő neked, mi az, amit továbbviszel a tőle tanultakból, legyen szó szakmai vagy emberi kérdésekről?

TGy: Marosi Bálint szakmai felkészültsége, tudása, nyitottsága és humora végigkísérte tanulmányaimat. A tőle tanultak közül azt a szemléletmódot emelném ki, miszerint a szakmai alázat mellett elengedhetetlen a tervezői bátorság. Sose szerettem a tervemről nagy nyilvánosság előtt beszélni, éppen ezért kértem meg Bálintot, hogy segítsen, mit emeljek ki a diplomavédésen. Ő csak nevetett, és ennyit mondott: "Add a zsűri elnök kezébe a LEGO makettet és kezdj el mesélni!" A tervemet ugyanis LEGO makett formájában is elkészítettem. Akkor nem értettem őt igazán. A MÉD gálaeseményen azonban újra be kellett mutatnom a tervemet, ráadásul sokkal nagyobb közönség előtt. Akkor már meséltem.

Molnár Zsuzsanna