A kiállítás a szabad tér (free space) koncepcióját nem csak fizikai, hanem elméleti-filozófiai síkon is értelmezi. Az építészek szabadságával, a kísérletezés lehetőségével, a kreatív megoldásokkal és az épületek olykor meglepő felújításával foglalkozik a pavilon.
A kurátorok szerint manapság új perspektívákban kell gondolkozni, alkalmazkodni kell a változásokhoz, az átalakíthatóságra kell helyezni a hangsúlyt. Szerintük az épületek örökké befejezetlenek, folyamatos transzformáción mennek keresztül, így felmerül a kérdés, hogy egy építésznek épületet vagy inkább (közösségi) teret kellene-e alkotnia?
A pavilon tíz, 1650 és 1977 között épült épület átalakításával kapcsolatos projektet mutat be. Ezek a kezdeményezések bár nagyságban és természetben eltérnek, közös jellemzőjük, hogy választ keresnek napjaink kihívásaira, vakmerő és úttörő alkotások. Bemutatásukra számos eszközt hívnak segítségül az alkotók: makettek, képek, grafikák, térképek és a közreműködők kommentárjai olvashatók és láthatók a pavilonban, valamint a falakra halmozva egy, a projektek helyszíneiről összegyűjtött tárgyak alkotta montázst is megtekinthető.
A kiállítás további része egy leválasztott, kis közösségi tér is, ahol a projektek képviselői tartanak felváltva workshopokat.
kurátor: Nicola Delon, Julien Choppin, Sébastien Eymard- Encore Heureux
Archdaily - 11 Must-See Exhibitions at the 2018 Venice Biennale