Nézőpontok/Kritika

Gombócból

2008.11.20. 11:42

Száz épületmakett egy százszobás épület ellen, a KÉK kiállításán. Világok harca.


Építészeti makett van mogyorós; ragasztott, nyomtatott, öntött és forrasztott; kicsi és nagy; szép és csúnya; absztrakt és naturalisztikus; monokróm és színes; fa, fém, gipsz, papír, beton, kő és műanyag; fényes és matt; munkaközi és végleges; hevenyészett és kipöcsölt; a hangszerkészítő aprólékos műgondjával előállított és a rutinból lendületesen odavágott; fennhéjázó és alázatos; öncélú és szemléltető; világító és fénytelen; világított és világítatlan; szobrászi és építészmérnöki; egynemű és heterogén; kézi és gépi; lézerrel szabott és pengével vágott; vizes és száraz; elnagyolt és részletes; fényes és matt; ilyen, olyan, amolyan stb.

Ezek mind képviseltetik magukat a KÉK 100 szoba - 100 makett kiállításán a Szervita téri fantomházban, de ennyi csokihoz minimum Gombóc Artúrnak kell lenni, különben elcsapjuk a hasunkat (a nyalókákkal övezett makett kacérkodik ugyan az ehetőséggel, de más nyalható-rágható tétel nincs a kiállításon). A teljes spektrum felvonultatása illetve egy markáns szerkesztési elv hiánya miatt a minőség nem képes a mennyiség fölébe kerekedni. Igaz ugyan, hogy már a kiállítás címe is számokat sulykol, tehát nem lehet átverésre hivatkozni, de a hatalmas anyag végül adós marad az inspirációval: túl sok és túl sokféle ahhoz, hogy átszellemüljön. Ezek után teljesen mellékessé válik, hogy itt pályázati maketteket látunk – ez sem teremt kellően erős kohéziót.













Ezzel együtt jól el lehet morfondírozni a sokféleségben meg-megcsillanó modellezői megoldásokon és építészeti invención, de az épület felemelően nyomasztó terei rendre elorozzák a figyelmet a kiállított makettektől, amik úgy lapítanak a szobákban, mint mogorva hivatalnokok. Egyéniségeik kavalkádja nem bír a környezet súlyos egyöntetűségével: a háttér mindegyre a szalagablakon át betekintő Szervita téri homlokzatkollázs és a nagyszabású, sértődött üresség, fafurnér és neon.
Mintha baljós filmben bolyonganánk, és ez a valószerűtlen valóság erősebb, mint a makettek által kínált virtuális nézőpontokkal való azonosulás lehetősége. Fordított helyzet: a kiállított tárgyak kellékeivé válnak a kiállítási környezetnek.
Mindez a sajtóbejárás délelőtti fényviszonyai mellett igaz. A nem feltétlenül közönségbarát pénteki nyitvatartási időben, vagyis sötétedés után már alighanem másik filmben nézelődhetünk, és nem kizárt, hogy abban a makettek a főszereplők. Persze nem lenne meglepő, ha erre a helyzetre is tartogatna valamilyen váratlan húzást ez a szívós halálraítélt, amely épületként otthont ad az egésznek.
Slusszpoén: a jelenlegi székház eltűnésének kedvezményezettje, a Zaha Hadid-féle utódépület makettje is látható a kiállításon. Fekete és fehér – gondosan, előre szövegezett gyászjelentése ennek a görcsösen az életbe kapaszkodó testnek, amelynek a szívében áll. Nem rossz.


szöveg+kép: Török Tamás

A kiállítás november 30-ig tekinthető meg minden pénteken (17.0020.00), szombaton és vasárnap (13.0017.00).