Gondolatok a Városligetbe tervezett múzeumi negyeddel kapcsolatban
Különböző sajtóorgánumokban egyre gyakrabban találkozni a Városligetbe tervezett múzeumi negyeddel kapcsolatos írásokkal, különösen most, hogy az épületekre vonatkozó tervpályázatok is részben lezajlottak. A következőkben Simányi Frigyes gondolatait olvashatják.
Sajnálatos, hogy a megjelent cikkek nem egyszer átpolitizáltak, - ha kritika éri a tervet, az csak baloldalról érkezhet, pedig jobbról is érkezik, - vagy pedig főleg a zöldterületi problémákra koncentrálnak. Növekszik vagy csökken a zöldterület az épületek megvalósításával.
Pedig a probléma sokkal összetettebb, mint ahogyan az cikkekből kiderül. Nyilván minden épeszű ember örül annak, ha Budapest és az ország nagyszerű új létesítményekkel gyarapodik, ha a Városliget megújul. Azonban nem minden áron. Nem alaptalanul tiltakoztak és tiltakoznak politikai meggyőződéstől teljesen függetlenül, Príma Primissima díjas, Kossuth díjas, Ybl díjas építészek, szakmai és civil szervezetek, jeles közéleti személyiségek a múzeumi negyed terve ellen, eddig sajnos teljesen hiába. Aligha oszt vagy szoroz az egész tervezet szempontjából, hogy a zöldterület néhány százalékkal nő vagy csökken. Mégis érdemes megemlíteni, hogy a Városliget egykor a jelenlegi Dózsa György út szélénél kezdődött, amelynek a szélessége akkor még a mostaninak kb. egyharmada volt. Ez a terület pedig nem két-három százalék. Arról sem történik említés, hogy évekkel ezelőtt már készült egy tanulmány az egykori felvonulási tér egy része alatt gépkocsi parkoló létesítésére, a Hősök tere környékén már akkor is kritikusnak tekintett közlekedési problémák csökkentésére. Pedig akkor még szó sem volt a múzeumi negyed létesítéséről.
Lehet pozitív megvalósíthatósági tanulmányt készíteni, különösen úgy, ha a tervező ismeri a megbízó szándékát. Csupán ki kell hagyni a tanulmányból a kicsit távolabbi, látszólag a témához nem kapcsolódó objektumok, területek igényeit, problémáit. Gondoljuk át azonban a következőket. A M3-as út nagyon is logikus, a városba bevezető és a Városligeten keresztül haladó nyomvonalát felszámolni egyelőre nem lehet. Valószínű, hogy nagyobb távlatban sem lehet és nem is célszerű. A Dózsa György út forgalma szintén nem csökkenthető. A Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok, a Fővárosi Nagycirkusz, a vidámparki funkciókkal kibővített Állatkert, a nappali kórházként is üzemelő Széchenyi Fürdő, a Vajdahunyad Vára, a Jégpalota és műjégpálya, a Közlekedési Múzeum és számos vendéglő, már most is egészségtelennek tűnő koncentrációja, olyan gépkocsi forgalmat generál, amit nehezen visel el a terület. Nem véletlen, hogy a Kós Károly sétánynak a Széchenyi Fürdővel ellentétes oldalán levő ligetrészében több száz gépkocsi részére kellett legális parkolót biztosítani. Az állatkertbe, cirkuszba vagy fürdőbe gépkocsival érkező vendég pedig nem egyszer céljától igen távol, olykor csak a Műcsarnok mögött talál parkoló helyett. A buszok parkolási problémáit pedig még meg sem említettük. Ha pedig a Városliget rehabilitációját valaki is komolyan gondolja, akkor onnan a gépkocsi forgalmat, az említett Kós Károly sétány szakaszának kivételével, ki kell tiltani, mint ahogyan ki van tiltva a Margit szigetről, a Kopaszi gátról és még a gyéren látogatott Népliget jelentős részéből is.
És ott van az egykori felvonulási tér. Nappal és éjszaka több ezer gépkocsi parkol rajta. Ugyanis a Damjanich és Dózsa György úttól DK-re eső városrész, néhány kivételtől eltekintve, csupa régi bérházból áll, amelyekben nincs garázs és gépkocsi elhelyezési lehetőség, a keskeny utcák parkolási kapacitása pedig elégtelen. A tervezett múzeumi épületek ezt a területet vennék el, tovább gerjesztve a már ma is meglévő közlekedési gondokat, nem csak a Hősök tere és a Dózsa György út környékén, hanem az egész említett városnegyedben, örökre lehetetlenné téve annak megoldását.
És szólni kell az anyagi háttérről is. Számos közelmúltbeli hazai és nemzetközi tapasztalat igazolja azt a tényt, hogy az ilyen nagyszabású tervek megvalósítása, a legjobb szándék és a legalaposabbnak látszó előkészítés ellenére, szinte mindig, olykor többszörösen túllépi az eredetileg tervezett költségeket (olimpiák, stadionok, múzeumok, stb.) Jelen estben pedig túl sok a bizonytalansági tényező.
Pl. nem tudni, hogy milyen alapon feltételezi Baán úr, hogy a gépkocsi forgalom csökkenni fog ezen a területen. Megtévesztő Baán László úr nyilatkozata a parkolásra vonatkozóan is, miszerint az a föld alá kerül, meg majd úgy is át lesz szervezve Budapest közlekedése. (Dugódij, PR parkolók, stb. mikor és hol?) A szint alatti parkolóval csupán az a baj, hogy annak megtervezése nem volt része az építészeti pályázatnak, és nem volt betervezve valószínűleg gazdasági vonatkozásban sem.
A tervezett múzeumok pinceszintjei nyilván a technológiai és raktározási célokat fogják szolgálni. Az egyes épületek pedig kisebb részekre tagolják a jelenlegi ún. felvonulási teret, így nagy befogadó képességű, összefüggő szint alatti garázs helyett a múzeum épületek közötti területek jöhetnek csak számításba, jelentős helyigényű, külön le és felhajtó rámpákkal. És ott van még az egykori Regnum Marianum templom megmaradt járdaszint alatti része, ami Baán úr ígérete szerint is megőrzendő és kialakítandó kegyeleti emlékhelyként, amely terület így szintén nem lehet szint alatti parkoló része. Az oly sokszor hangoztatott érv pedig, mely szerint a múzeumi negyed megvalósításának turisztikai, idegenforgalmi vonzereje, a látogatók óriási tömegét fogja ide vonzani, - ez biztosítaná a beruházás rentabilitását, - egyáltalán nem számol az ezzel együtt járó, valószínűleg igen nagy arányú, buszszám növekedéssel. Márpedig autóbuszok részére nem szoktak szint alatti garázsokat építeni.
A projekt indulásakor bemutatott, és sokfelé publikált maketten, a Dózsa György út mentén, szép egyen tömegű múzeumi épületek sorakoztak, a zöldterületen tervezett nagy, kör alakú virágágyásainak íves vonalát még két épület íves lesarkítása is követte, melynek realitásán a szakemberek csak mosolyogtak. Hiszen még laikusok részére is nyilvánvaló volt, hogy minden egyes pályázó, teljesen más jellegű és tömegű épülettervet fog benyújtani. Többször elhangzott és dokumentálásra is került, hogy a tervezett múzeumépületek magassága max. 25 méter lehet. Ez a „csak” 25 m. magasság azonban megfelel egy 7-8 emeletes lakóház párkánymagasságának, ami azért elgondolkoztató.
A különböző múzeumok egy helyre koncentrálása, a már meglévők mellé, a várható látogatók szempontjából sem érthető. Egy külföldi látogató elsősorban a magyar fővárost akarja megismerni, és esetleg egy - két olyan múzeumot, vagy kiállítást, amely megfelel a szakmai vagy érdeklődési körének. Kizárt, hogy valaki csak azért keresse fel fővárosunkat, mer hallott arról, hogy, annak szinte minden jelentős múzeuma és kiállítási helyisége egymáshoz közel, egy helyen megtalálható. Akit a festészet érdekel, nem biztos, hogy érdekelni fogja a közlekedési múzeum. A néprajz iránt érdeklődőt nem biztos, hogy érdekli a fotóművészet. Az is lehet, hogy egyetlen múzeumot sem kíván megtekinteni, stb. Ezért szükségtelen és értelmetlen Budapest szinte összes múzeumát egy helyre koncentrálni. Az idegenforgalmat vonzó cél elérését éppen a múzeumok okos decentralizált elhelyezése biztosítaná. A múzeumok egy helyre tömörítése éppen a fővárost fosztja meg több kisebb, idegenforgalmat is generáló, kulturális centrum kívánatos kialakításának és egyes meglévő, de kihasználatlan, vagy félresikerült funkciójú (pl. Bálna) épületegyüttes méltó vagy célszerű felhasználásának lehetőségétől.
Ez a terv alig különbözik az előző kormány által, a kormányzati negyednek a Nyugati pályaudvar helyére történő megépítésének megalomániás elképzelésétől, és félő hogy ugyanolyan sorsra fog jutni. Célszerű lenne addig átgondolni ezt a koncepciót, míg csak a pályázati pénzek vesznek oda, a sokkal nagyobb anyagi és erkölcsi károk elkerülése céljából.
Nem esik szó az elhíresült „Vaskeféről”, a félresikerült 56-os emlékmű sorsáról sem. 56-os emlékmű nélkül maradunk? Többször szóba került, a Damjanich utca tengelyében álló, egykori Regnum Marianum templom ujjá építése, melynek az egykori tervei rendelkezésre állnak és az alépítménye is megvan, melynek megőrzésével Baán úr is egyetért. Most itt lenne az alkalom. Felépítése, kiegészítve valamely képzőművészeti alkotással, minden bizonnyal mindenki által elfogadható, az 56-os forradalom szellemiségéhez is méltó emlékművé és emlékhellyé válhatna.
Az óriási sivár parkoló egy része alá, a múzeumi negyed költségeinek töredékéből, a régebbi elképzelésnek megfelelően, valóban hatalmas szint alatti gépkocsi parkolót lehetne kialakítani, míg a felszínt fásított parkolóvá kellene átalakítani, így valóban visszaadva egy keveset az egykori Városliget hajdan volt zöldterületéhez, és nagyrészt megoldva a Hősök Tere környékének ma is akkut közlekedési gondjait, annak átgondolatlan és értelmetlen fokozása helyett.
Simányi Frigyes építész
