Gunther Zsolt és Csillag Katalin pályaműve
A Győr-Kismegyer, római katolikus templom tervpályázaton 400.000 Ft összegű díjban részesült 3. bírálati sorszámú pályamű.
A ”Győr-Kismegyer, római katolikus templom környékének rendezése és építészeti koncepciójának kialakítása” c. tervpályázaton 400.000 Ft összegű díjban részesült a 3. bírálati sorszámú pályamű.
Szerzők: Gunther Zsolt és Csillag Katalin vezető tervezők, továbbá Barcza Dániel, Börzsei Tamás, Szűcs Péter, Sleiner György és Horváth István társtervezők, Sallai Krisztián, Sipos Gergely és Gál Péter munkatársak.
Részletek a műleírásból
A templom helye
A domb, a hegy kitűntetetett szereppel bír a Kisalföldön. Tetejére valami különleges, szakrális kívánkozik. A dombra elődeink egy kis kápolnát építettek. A kápolna arányosan illeszkedik a domb tömegéhez, csupán a később hozzátoldott sekrestye zavarja ezt a barokk ékszerdobozt. A kápolna, a sírkert és a domb érzékeny szimbiózisát mindennemű beavatkozás megzavarná - a hely léptékéhez illő nagyságú szakrális tér a hegyet koronázza meg.
Egy ilyen meglévő együttes mellett a készülő templom akkor viselkedik alázatosan, ha belesimul a domb oldalába. Az épület léptéke ne akarja meghaladni a hegyét, a természetét. Ne akarjon az emberi alkotás a természet, az Isten által teremtettel versenyezni. A templom így az élőkhöz, az utcához kapcsolódik, a temető, a ravatalozókápolna pedig a halottakhoz, az égiekhez. A templom a mindennapok részévé tud válni. A megérinthető, megtapasztalható tér kerül előtérbe. Hiszen nem zarándoktemplomról, hanem plébániáról van szó. A templom domboldalba történő illesztésével a föld az éggel, a város a természettel olvad egybe. A templom kissé visszahúzva, egy kerten keresztül közelíthető meg.
Teológai megfontolások
A katolikus egyház egyik legmélyebb szimbóluma, a kereszt több rétegben jelenik meg a tervben. Távolról látható a harangtorony, melyet nyugati oldalról falfelület határol, a benne lévő falnyílás egy keresztet rajzol ki. A templom tetején fekvő üvegezett kereszt nem öncélú: a rajta bejutó fény és a kihagyott árnyék játékából egy kereszt képe rajzolódik ki, mely vándorol a templom belsejében. Louis Kahn írt többször a természetes fény állandóan változó minőségéről, melyben a tér a nap minden egyes pillanatában más jelleggel bír. Templomunkban is a fény és állandóan változó minősége játssza a főszerepet. Az együttesben megjelenő keresztek közül a szentélyben elhelyezett a leghangsúlyosabb. A fakereszt a fal síkjával egybeesik, a korpusz viszont előáll. Kitárt karja kevésbé sugallja a megfeszítettséget, inkább magához hív és békességet oszt. A kereszt anyagszerűségével üt el a faltól. A fa és a vályog faktúrája békésen találkozik. A felülvilágítón beérkező fény hol súrolja, hol deríti, hol határozottan megvilágítja.
A tér
Az egységes templomtér mind a központosságot, mind az irányultságot kezeli. Az alsó templomtér arányai közel négyzetesek, egy enyhén íves szentélyfal, a szegmensívű padsorok az oltárt, az ambót állítják a középpontba. Ezek a momentumok a tér centralitását, a közösség egybetartozását hangsúlyozzák. A boltozat fénykeresztje, az ”oltárkép” anyagválasztása - amely anyagszerűségénél fogva a keleti irányú folytatódást is magában foglalja, az oltár és a keresztelőkút által felvázolt feszültségi tér a templom irányultáságát hangsúlyozza. A szentély a fókuszba került. Az enyhén lejtő templomtér egy ellipszis alakú, vízszintes karéjba torkollik. A szentély központi mivoltát a peremét kísérő ferde, íves felületek is aláhúzzák. A felülről aláhulló fény hol súrolja, hol telibe világítja a keleti falat. A vert vályogból készült fal őszintén mutatja rétegeit, síkjába ágyazva jelenik meg a korpuszt tartó fakereszt. Az oltárkép maga a vert vályogból készült fal, mely torzfelületével és színével leválik a két kísérő fehér falról.
A mennyezeti üvegkereszten át tiszta, éles fény hatol a templomba. A fény mennyisége tudatosan aluladagolt, nehogy a templom túl világossá legyen. A nyugati ablak színes üvegtáblái horizontális osztásúak, az üveg vastagságának változásával is teltebb, mélyebb és hártyaszerűbb, vékonyabb fényeket engednek a templomba. A ”rózsaablak” tábláinak színe a kékből megy át a vörös irányába. A déli oldal padozatának magasságában egy halványan derengő fénycsík egészíti ki a templom természetes megvilágítását. A természetes fényt egy transzcendesként ható mesterséges megvilágítás egészíti ki. A falamellás álmennyezet belső oldalán a födémet határoló rétegelt lemez lapok közvetve vannak megvilágítva. A visszaverődő fény a lamellákon átjutva diffúz hatást kelt: este a födém olyan, mintha elemelkedne, ezáltal megteremtve a földi és az égi között a kapcsolatot.
A fény mellett a színek is fontos szerepet játszanak a szakrális tér megalkotásában. A keleti oltárkép barnás színeit a keresztelőkápolna kékje ellenpontozza. Az egész kápolna mélykék üvegmozaikkal borított. Ez a szín a földből kitörő forrásvizet jelképezi. A színeket a nyugati oldal színes üvegablaka egészíti ki. Színes felületek ragyognak intenzíven vagy sejlenek át halványan a délutáni órákban - attól függően, van-e az üvegablak előtt lehajló borostyán vagy nincs. A nyugati homlokzaton egy ”rétegezett szűrő” jött létre: a borostyánt hagyjuk lenőni a tetőről, mögötte viszont egy olyan üvegablak található, mely szőnyegszerűen mintázott, a színek pedig a kékből a vörös irányába mennek át.
A szakralitás fontos záloga az anyaghasználat által keltett meghittség és egyben archaizmus. Az oltárkép anyaga - a föld - akár Palesztina jelképe is lehetne. A mennyezeten megjelenő lamellázott fa álmennyezet, az oltárkép durva keresztje, a déli falon megjelenő szőlőindák a hagyományos anyaghasználatot erősítik. Fehér falfelületek egyensúlyozzák az archaikus elemeket, nehogy egy nosztalgikus Szentföld-kép alakuljon ki. A matéria, az anyag közvetlen megtapasztalása, a fény különféle kezelése és a keresztény szimbólumok összjátéka teszi gondolatilag koherenssé a templom belső világát.
A vályog
Az épületszerkezetek választásánál olyan anyagot kerestünk, mely liturgikus mélységgel bír, ugyanakkor kifejezetten olcsó. Így jutottunk el a vályogig, mely kézenfekvő: a dombból kitermelt föld pontos összetételétől függően 85 - 90 %-ban felhasználható egy vályogfal készítéséhez. A többi anyag - az agyag és egyéb természetes adalékanyagok - szintén olcsón beszerezhető. Nem lebecsülendő a vályogfal készítésének élőmunka igénye sem. Mivel a pénzforrások szűkösek, ez nagyszerűen ellensúlyozható a közösség által elvégzett munkával, melynek közösségformáló ereje nem lebecsülendő. Isten házát együtt megépíteni - ez nemcsak felajánlásként szép gondolat, hanem a közös munka segít abban is, hogy megbecsüljük a templomot, és közösséggé forrjunk embertársainkkal.
Az a tény, hogy az emberiség csaknem fele még mindig vályogból illetve földből épült házakban él, szemben áll az Első Világ fejlődésorientált tudatával, amely már nem a ”természetes” humanizálására irányul, hanem a mesterségesre, sokszor pedig az isteni meghaladására.
